Az első rész végén átléptük a tó nyugati csücskét, s egyben a Zala hídját. Érdemes az irányt rögtön Keszthely felé venni, és alig pár száz méter után, Fenékpusztán jön is az első látnivaló…
Az impozáns Festetics kastély messziről hirdeti, hogy itt érdemes megállni, bár az épület állapota mostanában kissé avétos. Ettől függetlenül megtekintésre érdemes, nem nagy kerülő, és megvan a maga hangulata.
Ezután Keszthely érkezik, mely újfent vízválasztó hely, ami kapcsán a kiránduló döntésre kényszerül. Egy felől bemotorozhat a városba, ahol természetesen akad látnivaló bőségesen, azonban véleményem itt is azonos Siófokkal, miszerint a város terített lapokkal játszik. Közlekedés a városban szerintem körülményes, bár ez szinte minden történelmi városra igaz. Vagy gyorsan és zökkenőmentesen elkerülheti a várost nem is nagy kerülő árán, és a körgyűrűn kihagyhatja a település forgatagát. Személy szerint ezt javaslom, bár tényleg van látni való beljebb is, de jelenlegi írásom nem erről szól – akad itt más, kevésbé ismert kincs a tarsolyban. Az elkerülő már alapból is a 71-es út része, mely hallatán nekem már futkos a hideg a hátamon. Azonban sajnos ez itt elkerülhetetlen szakasz, ugyanis a környező alternatív utak vállalhatatlan minőségűek. A problémát tovább tetőzi a forgalom, és az, hogy a környék tényleg amolyan sok-az-egyben település. Nincsenek, vagy csak nagyon rövid lakott területen kívüli szakaszok vannak, és szinte átmenet nélkül haladunk egészen Balatonedericsig így lassan. Halkan jegyzem meg, itt is lakik egy VÉDA kapu, szóval tényleg óvatosan a gázzal. Lassan közeledünk a 84-es út kereszteződéséig, de még mielőtt odaérünk, az ugyan ismert, de lassan feledésbe merülő Afrika múzeumot érdemes meglesni közvetlenül a 71-es mellett található még a 84-es út kereszteződése előtt
Viszont most hogy elértük a 84-es utat, induljunk is tovább arra, mert a 71-es maga a szenvedés. Nem is túl jó a minősége és már ezer meg egyszer látta mindenki, ha máshol nem, de képeslapon biztos, a Badacsonyi partvonalat, a Szigligeti várat és a többi agyonhájpolt északi parti látványosságot. Rendben, ezek értéke továbbra is kimagasló és tényleg szép helyek, de már mindenki nagyon jól ismeri őket, közben meg elszalad a rejtett, de hasonlóan izgalmas látnivalók mellett. Megindulva a 84 úton, ami balatoni viszonylatban gyér forgalmú útvonal, magasabb sebességre is lehet kapcsolni, de csak ésszel, mert – ugye kitaláltátok – ezen a szakaszon két VÉDA is működik. Egy a Tapolcai leágazó közelében, a másik pedig távolabb a Sümegi vár parkolójának bejáratában, ahogy a térképen is látszik.
Ezért is említem Sümeget, ami azért már közel sem part közeli település, javaslom is, hogy távolodjon el a kirándulni vágyó motoros a part 5-10 kilométeres környezetéből, mivel sok szép helyet találni erre, és jóval motorozhatóbb a környezet mint a part közelében. Látványosságok tömkelege található itt, arról nem is beszélve, hogy az évekkel vagy inkább évtizedekkel ezelőtt bezárt bányák után kötelezték a bányászcégeket az általuk tönkretett utak helyreállítására, így a Bányászháromszögként aposztrofált helyen belül – Tapolca, Jánosháza, Veszprém – a lakott területeken kívül fergeteges jó minőségű utakba botlani. Sajnos a szabályok azonban mindig meggátolják a fejlődést, ugyanis ez a kötelezettség a Közútkezelő által felügyelt szakaszokra vonatkozott, így a komoly minőségi felújítások a települések belterületén nem zajlottak le, így ezeken a rövid szakaszokon többször botlani gyenge minőségű burkolatba.
A háromszögben egymás érik az ismert látványosságok, bár ezek nagy részét a köztudat is ismeri. Ilyen például a Tapolca tavasbarlang vagy a Sümegi vár, mely Európa egyik legimpozánsabb állapotban lévő középkori vára. A környék tele van látnivalóval, annyival hogy egy rendes útvonalat sem igazán tudok összeállítani belőle, melynek az előző okon felül az a magyarázata, hogy a déli parttal ellentétben, itt párhuzamos utak tömkelegéből lehet választani. Így hát engedjétek meg, hogy csapongó legyek, és személyes kedvenceimet soroljam.
Személyes indokok…
Mivel családi szálak fűznek ide, jómagam ennek a régiónak szavazom meg a figyelmet, és nektek is ajánlom a varázslatos Gyulakeszit, mely Tapolcától a part felé található. Itt ugyanis van egy hely, ahova képes vagyok csupán egy jó ebédért elzarándokolni a déli partról. Ez a hely nem más, mint a Gyulakeszi autós pihenő. Nem ámítás, tényleg ez a neve, és ez elég csalóka. Nem egy talponálló teherautós pihenőre kell gondolni, bár régen nagyjából olyan volt, de évek alatt megszabadult ettől az arculattól. Kulturált étteremmé változott, és annak ellenére, hogy rendes risztorantéhez méltón rendelkezik étlappal, szerintem mindenki felejtse el, és kóstolja meg az egyszerűségében csodálatos velős kenyeret. Én személy szerint imádom, mert nagyon jól csinálják, és rendes emberes adagban gondolkodnak, ezért most szólok, hogy még a komolyabb bendőjűek se kérjenek rögtön két adagot, mert eggyel is tele lesznek, mint a déli busz. Nehéz kaja ezért csak óvatosan főleg mivel motorral érkeztünk…
A felesleges kalóriák levezetésére ajánlom a Tapolca – Sümeg összekötő utat. Na nem az uncsi 84-est, hanem a következő linken szereplőt. Ember csak elvétve jár rajta, főleg a helyiek közlekednek ott, így elenyésző a forgalom, fergeteges a burkolat, és a vonalvezetése egyaránt barátja kezdő és profi motorosnak. Azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az ember komoly erdőben, tényleg a természetben motorozik, szóval a vadveszély tábla nem csak dísz.
Következő rejtett helyem sajnálatos módon nem egy gyöngyszem, de én szinte minden alkalommal mikor arra járok, megállok ott, mert megérdemlik azok, akikre emlékeztet – ez pedig a Kolontári emlékpark. Nem is volt olyan régen, de mégis gyorsan elhalványult az emléke az ajkai timföldgyárhoz tartozó vörösiszap-kazetta kiszakadásának, melyben sokak veszették életüket. Ennek állít emléket Kolontáron egy, a kazettákhoz igen közel álló, egyben maradt épület. A helyiek nem bontották le, hanem hagyták, hogy az arra járókat emlékeztesse, mi is történt ott. Nyomasztó hely, főleg azoknak, akiknek volt köze a történtekhez, mindenesetre nem nagy kitérő és hatásos emlékeztető arra, hogy minden amit teszünk, azért felelősséget is kell tudnunk vállalni.
Eddig hát a kicsit kulturális, kicsit gasztrokirándulás, majd a következő – egyben utolsó – részben jönnek a legjobb kanyarok: a hat kedvenc útvonalam teljes leírása térképekkel, illetve egy titkos favorit, amit nem véletlenül neveznek Ringnek, pedig még aszfalt sincs rajta… Tartsatok velünk, hamarosan jön a sorozat utolsó része!