Olajozzam vagy fújjam? – 1. rész

Olajozzam vagy fújjam? – 1. rész

- Kategória: Teszt

Már egy ideje foglalkoztatott a dolog, keringett a fejembe egy gondolat, mégpedig a láncspray végleges száműzése a garázsból. Vettem hát egy nagy levegőt, és belevágtam…

 

Mint tudjuk a láncokat, legalábbis amikkel erőt visznek át, azaz gépeket hajtanak, muszáj időnként olajozni vagy kenni. Van erre számtalan lehetőség, de a legelterjedtebb – a motorok kapcsán – a spray, mivel egyszerű, még talán olcsónak is mondható, viszont akad több hátránya is.

Kívülről csak a vékony cső árulkodik, hogy nekem többé már nem lesz szükségem láncspray-re

Például ha egy mód van rá, jóval az indulás előtt érdemes befújni, de a legjobb, amikor este megállunk és a még meleg láncot terítjük be vele. További hátránya, hogy az eső pillanatok alatt lemossa. Aztán ott van az a fránya eltávolítás a felniről, időnként a láncról, és még Isten tudja honnan, ráadásul nem is ken tökéletesen, hiszen az erősebb motorok némelyikén két erősebb szezon elég, hogy csereéretté nyúljon a drága láncszett…

A lánc mindig kenve, a motor viszont csak alig, ráadásul az olaj könnyebben lejön, mint a makacs spray – eddig tetszik!

Van mááááásik!

Nem csoda, hogy felbukkannak az alternatív megoldások, főként Angliában, ahol  a sok csapadék miatt a spray igen macerás. Ott az automatikus láncolajozót használják inkább, arrafelé ez igen elterjedt, s ha nekik bevált, annyira rossz nem lehet – gondoltam. Ezen felbuzdulva magam is rendeltem egy készletet, mégpedig a Scottoiler vSystemet a Louistól. Persze a rendelést nagy kutakodás előzte meg: találtam pro és kontra hozzászólásokat fórumokon, teszteket eltérő eredménnyel, hívőket és bírálókat egyaránt.

Közvetlenül a láncra, ahogy kell. A korábbi beszámolók alapján így 60-80 ezret elfut egy szett az ilyen nagy gépeken is

Megtudtam, hogy létezik már vákuumos, elektromos, meg még ezer féle, például GPS-alapú adagolóval ellátott kivitel… Jómagam egy olcsóbb, vákuumos mellett tettem le a voksomat, és most elmesélem, eddig milyen tapasztalatokat szereztem a témában.

Nem hallgattam rájuk, szinte függőlegesen rögzítettem az ejtőtartályt – így logikus, nem?

A beépítés gyerekjáték – majdnem…

A rendelt termék egy automatikus láncolajozó, ami vákuummal működik, és egy ejtőtartályból nyeri a kenőanyagot. Hogy értsétek, van egy szelep a tartályban, ahová az olajat kell önteni, és azt a szelepet a motor beindítása után a vákuum nyitja. Ezek után az olaj a gravitációnak köszönhetően, szépen lefolyik – pofonegyszerű, nemde?

V, azaz vákuumos rendszer, ezért egy kicsit jobban bele kell túrni a motorba, amikor beépíted

Azt írták egy óra a beszerelés házilag. A kedves marketingest szívesen idecibáltam volna, hogy vívóállásban feszítsen az egy órán túli részben, mert ezt bizony – a korábban kivett hátsó kerék ellenére is – inkább két órát vett igénybe, pedig így sokkal könnyebben hozzáfértem a géphez. Igaz, kicsit cifráztam is a dolgot, mert a tartály elhelyezését egy fokkal okosabban, szinte függőlegesen oldottam meg, hiszen a rajzon feltüntetett módon kevésbé lett volna hatékony.

Szinte hihetetlen, hogy ezt a pár apróságot beépítem, és örökre elfelejthetem a lánchajtás összes nyűgjét. Legalább is remélem...
Szinte hihetetlen, hogy ezt a pár apróságot beépítettem, és ezzel örökre elfelejthetem a lánchajtás minden nyűgjét. Legalább is remélem…

A vákuumos bekötést ellenben érthetően, szépen rajzolták, azt követve tényleg gyorsan ment, de így is két teljes óra telt el vele, ismétlem, a kerék kiszerelését nem számítva… Akárhogy is, most már a helyén van, és most egy hosszabb, hazai túrára indulok – hamarosan jönnek az első tapasztalatok. Persze a láncspray-t még nem dobtam ki, mert fő az óvatosság, de remélem, hogy soha többé nem lesz rá szükségem! Tartsatok velünk, nemsokára jelentkezem az első kézzelfogható tapasztalatokkal a Scottoilerről!

Continental 2019

Facebook Comments

Válasz