Riport: vendégségben az Alba Regalis MC-nél

Riport: vendégségben az Alba Regalis MC-nél

- Kategória: Cikkek, Közélet

A minap egy motorosrendezvényen jártam, és bátran mondhatom, hogy kellemes, ritkán megélhető érzések árasztottak el – erről mesélek most kicsit. Lassan kihalófélbe kerülő értékek csillantak meg a bőrruhák és tetoválások árnyékában…

 

A történet vagy egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, akkor ismerkedtem meg Kern Petivel, aki mostanra az Alba Regalis Mc Vice Presidentje. Azóta hellyel-közzel nyomon követem Péter és a ARMC életét, működését.

Mindketten székesfehérváriak vagyunk, látjuk egymást, tesszük a dolgunkat és éljük motoros életünket. Jómagam az a tipikus, „öltönyös”, pénzügyi tevékenységet végző figura vagyok a munkám miatt, Peti pedig mostanra saját találmányának köszönhetően egyedit alkotott a motorosok életében – a klub mellett motorok príma kipufogói töltik ki mindennapjait. Közös pont mindkettőnknél a szeretett vas, ami gyorsan bebizonyosodott: emlékszem, amikor megismerkedtünk és elmentem velük első motoros találkozóim egyikére, Mocsára. Ők a klubtagok és én a „zöldfülű”, gondolhatjátok…

Szép kis tömeg kerekedett az Alba Regalis baráti összejövetelén
Szép kis tömeg kerekedett az Alba Regalis baráti összejövetelén

Este rögtön bele is nyúltan a darázsfészekbe, igaz akaratlanul, amikor beszélgetésbe elegyedtem egy hölggyel, akivel nagyon nem kellett volna… A hosszas diskurzus közben egyszer csak odalépett elém egy hatalmas, nálam vagy fél méterrel (!) magasabb és ugyanennyivel szélesebb ember, aki nem csak a holdat, hanem abban a pillanatban az egész univerzumot is kitakarta. Láthatóan már a sokadik „búfelejtő feles” után lehetett, és megkérdezte – nem éppen költői stílusban -, hogy mit is szeretnék én a csajától?! Amikor láttam, hogy a lány is elsápadt kérdésére, akkor esett le az az a bizonyos tantusz, hogy itt most nekem sanszosan meszeltek…

De nem így lett, szerencsére, mert a klubtagok ott voltak, figyeltek rám, és emberemmel megbeszélték, hogy most hagyjuk ki, vagy legalább halasszuk későbbre az arcom ingyenes és gyors átrendezését…

Odaálltak és védtek, kvázi ismeretlenül is, ami már akkor is figyelemreméltó volt, és amíg élek, bennem lesz. Innentől ismerem őket, de a rövid kitérő után most már térjünk rá, amiért most tollat ragadtam.

Egyek vagyunk - az ARMC colorja a klubház falán
Egyek vagyunk – az ARMC colorja a klubház falán

A klubnak köszönhetően minden évben megrendezésre kerül a Klub Boksz nevű rendezvény az MC-k között, amit éves rendszerességgel az ARMC tart meg saját klubházánál. Az esemény lényege röviden, hogy a hazai motorosklubok kiválasztott tagjai szabályos ringben, bírói felügyelet mellett állhatnak ki a rivális társaság benevezett tagja ellen. A korábbi években rendszeresen lemaradtam valami elfoglaltság miatt a rendezvényükről, de most nem engedtem a sürgető programoknak: Peti, ott a helyem! – mondtam, megyek és megnézem, mert nagyon kíváncsi vagyok, miként is zajlik egy ilyen este.

Hihetetlen, hogy mibe csöppentem…

Délután volt, kellemes, szikrázó őszi napsütés. A klubház előtti utcában egy MC-tag fogad, kedvesen megállít és útba igazít, hova parkoljak. Figyelmes tőle, hogy benéz a kocsiba, s amint meglátja a hátsó ülésemen a mankóimat, azonnal felajánlja a még közelebbi parkolási lehetőséget. Megköszönöm, parkolok, kézbe veszem alkalmi futóműveimet és már hasítok is a szabadtéri rendezvényre. A kapuban ismerős arcok fogadnak ismét, kérdezik, hozzanak-e egy padot, mert látják, nem mostanában fogom megnyerni a maratont… Ezzel szinte egyszerre meglátom Petit is a sokaságban. Lepacsizunk, Péter segít, helyet foglalunk egyik sörpadon, közvetlenül a ring mellett. Beszélgetünk, itt van vele családja is. A klubház körül mindenhol motorok, délceg legények coloros mellényben, csini lányok, érezhető a jókedv, a családias hangulat és az összetartozás kimondhatatlan ereje. Azonnal magával ragad a rendezvény hihetetlen energiája! Végre van idő,m alaposabban körülnézni, és örömmel nyugtázom, hogy nyoma sincs „fesztiválszemétnek” – a rend, a példás szervezettség jut eszembe, s rájövök arra, hogy mennyire baráti hangulatú és mégis profi programba csöppentem!

A hangulatfelelősök a helyükön, kezdődhet a meccs!
A hangulatfelelősök a helyükön, kezdődhet a meccs!

Együtt minden könnyebb

Adott pár ember, akiket összeköt a hobbijuk, innentől közös az érdekük és az érdeklődésük. Az ARMC számomra egy igazi példa és egyértelmű, kézzel fogható bizonyíték arra, hogy közösen mennyi mindenre képesek a motorosok. Eszembe jut, amikor ezen a puszta telken pont tíz évvel ezelőtt egy bulin voltam velük, sütögettünk, sátoroztunk, még semmi sem volt itt a kabócákon kívül, most pedig egy takaros klubház, profin felállított ring, sátrak, mindenfelé sok-sok mosolygó ember, akiket nem csak a motorjuk hozott ide, hanem az összetartozás ereje, függetlenül minden körülménytől.

Nem mindennapi meccset láthattunk, amit ráadásul a kötelek közvetlen közeléből nézhettem végig
Nem mindennapi meccset láthattunk, amit – Petinek hála – a kötelek közvetlen közeléből nézhettem végig

Az ARMC tagjai klubházukat a saját kezükkel építették fel az alaptól a tetőig. Benne van ebben a házban saját akaratuk, ezáltal az erő, az egység, ami igen ritka érték manapság. Merengek padomon és nézelődök tovább. Felfedezek sok ismerős figurát, arcot a köröttem pezsgő sokaságban. Találkozókról, szervizekből, motorosboltokból az utakról ugranak be találkozások velük kapcsolatban. Mosolygok magamban, jó érzés fog el… Rágyújtok komótosan a szivaromra, és figyelem a ring túloldalán álló nagy sátrat. Zsúfolásig tele van az összes, sűrűn sorakozó pad, mindenki nézi a kemény meccseket és beszélget a körülötte ülőkkel. Nekem háttal ülnek a testes „mackók” mindenféle colorokkal a hátukon, nézik az éppen aktuális focimeccset.

Pirates, Hells Angels, Ghost’s, Keresztény motorosok, Devils, Alba Regalis stb., vagyis szinte a teljes hazai klubközösség.

Valaki gólt szerez, erre egy emberként ugranak fel, hangos ovációval, majd egymást ugratva, zrikálva, de mégis közösen örülnek a sikernek. Tőlem jobbra a sátorban csendes beszélgetések folynak, söröznek, vacsoráznak a szélrózsa minden irányából érkező motorosok. Péter közben intézkedik, s elégedett mosolyt jelenik meg az arcán. Mi tagadás, én is örülök, amikor látom ezt a mosolyt. Méltán, büszkén teheti, látom rajta saját társainak és a többi klub összefogásának sikerét, gyümölcsét egy valós, komoly összetartozást. Fel sem ocsúdok a pillanatból, máris mozdul a tömeg, ugyanis perceken belül elkezdődik a bunyó. Melegítenek a srácok, akik különböző súlycsoportokban lépnek a kötelek közé az előttünk álló hat meccsen. Feltűnnek a csaták szüneteiben táblával vonuló – rendkívül csinos – hölgyek is, készülődik a „szpíker” és a bíró is.

Az izgalom kézzel tapintható, ahogy egymásnak feszülnek a motorosok
Az izgalom kézzel tapintható, ahogy egymásnak feszülnek a motorosok

Gong, s elkezdődik az első meccs. A szpíker bemondja hol és mennyi időt készültek erre az összecsapásra, amitől leesik az állam, hiszen ők nem vették félvállról a küzdelmet – komoly felkészülés, edző, háttérmunka rejlik minden mozdulat mögött. Ettől még inkább beszippant a hangulat, visz magával az esemény, csodálom amit látok és hallok.

A rendezvény profi, mégis baráti, családias hangulatú volt
A rendezvény profi, mégis baráti, családias hangulatú volt

Egymásnak feszül a két MC-tag, elindul a fegyelmezett bunyó, és láthatóan nem nagyon kímélik egymást. Tisztán kivehető a koncentráció, a felkészülés, a csibészség és mindenekelőtt egymás tisztelete. Jön a következő derbi, súlycsoportonként lépdelünk felfelé. A negyedik meccs tetszett a legjobban, amiben Levente, az ARMC indulója kerül fókuszba – a kb. 185 cm magas, harmincas éveinek elején járó fiatalember éppen a mázsát súrolhatja. Ellenfele hasonlóan jó kötésű, ám hatvanas éveit taposó férfi. Gong, és megint eszméletlen csata kezdődik. Levente több éve bokszol, edz és láthatóan vigyázza, megtiszteli ellenfelét, inkább csak védekezik. Ellenfelén is látszik, hogy korábban szintén látott már közelről kesztyűt.

Generációk egymás között

Tibi korát meghazudtoló módon támad és támad, lelkesedése és ereje sem fogy a menetek során. Ritkán láthatok élőben ilyen csatát, ahol semmilyen díjazás vagy különleges elismerés nincsen a győzelemért, mégis – vagy éppen ezért – még nagyobb az elszántság. Csattognak a pofonok oda-vissza, s idősebb versenyzőnk újra és újra hihetetlen akarásról, valamint kitartásról ad tanúbizonyságot! Láthatóan ő a gyengébb a meccsen és Levi is „kíméli” kicsit, de ez nem azt jelenti, hogy lazíthat: Tibor majd kiköpi tüdejét, nehezen kap levegőt, de hajt, megy előre, viszi az óriási szíve! Mindenki neki szurkol, hiszen akarata, lelke és ereje mindenkire átragad! Közben felcsendül a gong, véget ér a harmadik menet is. Amit Tibor bemutatott kitartásból, Levente pedig ellenfele tiszteletéből végig a meccs során, az valami csodálatos volt. Kitartásuk, eltökéltségük példás és tiszteletreméltó! Ezúton is gratulálok nekik és óriási respect!

Lélekemelő pillanat - Levente és Tibor a ringben
Lélekemelő pillanat – Levente és Tibor a ringben. Egy egész generáció választja el őket, mégis barátként, nemes küzdelemben küzdenek

Az összes résztvevőnek jár az elismerés, hogy kiáll a klubjáért. Mint említettem a meccseken induló tagok semmilyen díjazásban, külön elismerésben nem részesülnek. Olyan üzenetet, olyan erőt láttam ezekben az emberekben, ami példaértékű és követendő volna sokak számára kis hazánkban. Összefognak, egy közösségbe tartoznak, aminek csak értékei, pozitív üzenetei vannak. Számtalanszor látom őket jótékonykodni, összefogni, és nem csak a motorosok jobb életéért. Gyermekeket motoroztatnak, ha kell rendezvényeket biztosítanak és a köz érdekében is sokat tesznek.

Hétköznapunk hősei ők, mert családi és mindennapi életük, munkájuk mellett időt és energiát fordítanak másokra, hogy jobbá tegyék a világot.

Közös a hobbijuk, egy emberként segítenek egymásnak, s mindenkinek, és talán mondanom sem kell, hogy vakon számíthatnak társaikra és a többi klubra is. Méltatlanul keveset hallani róluk, a hazai MC-kről, amit egyszerűen nem tudok hová tenni. Amennyire lehetséges követni jelenlétüket, a civilek számára ők csak kivarrt, talán ijesztő motorosok, akikkel az utakon futnak össze nagyritkán. Remélem, most egy kicsit segíthettem fellebbenteni a fátylat, és mutatni egy szeletkét a hazai motorosklubok valódi életéből. Személy szerint szívesen látnám őket többet, hiszen szavakkal és tettekkel bizonyítják, hogy ők tényleg jó példával járnak az élen – megérdemlik hát a kitüntetett figyelmet.

Széles Utat!

Csapó Zoltán Zsolt

Continental 2019

Facebook Comments