„Nem vagyok rendőr, csak szeretnék épségben hazaérni!”

„Nem vagyok rendőr, csak szeretnék épségben hazaérni!”

- Kategória: Baleset-megelőzés, Cikkek
3

Az immáron hagyományosnak mondható Szezonnyitó Gurulás szervezői kivételesen nem a motorosoknak üzentek, hanem a többi közlekedőnek. Érdemes elolvasni és megmutatni egy-két kormányzsonglőrnek…

Kedves Autóstársaim! Mi, motorosok többnyire ugyanúgy autóvezetők is vagyunk, mint Ti. Autóban ülve ugyanúgy találkozunk száguldozó motorosokkal, mint ti, a különbség csupán annyi, hogy mi tényleg tudjuk, ha úgy tetszik, saját bőrünkön érezzük, hogy ki az, aki a viselkedése alapján nem a közútra való, mert testközelből ismerjük a fizika törvényeit. Dugóban azért megyünk előre, mert immáron hét éve szabályosan előre mehetünk, már ha elférünk közöttetek, hiszen ehhez szükségünk van a közreműködésetekre, a sofőrök jóindulatára.

Immáron hét éve szabályosan előregurulhatunk az autók mellett és használhatjuk a buszsávot is

Így a szezon közepén járva el kell mondanom, hogy napi szinten használva a motort, minden napra jut valaki, aki baleseti helyzetet okoz a közvetlen közelemben. Tudod, én vagyok az a motoros, aki ha nem is maximálisan, de többnyire betartja a KRESZ-t, lehet azok, akik „száguldoznak” (ahogy ti szoktátok mondani), sokkal kevesebb ilyennel találkoznak, mert maguk mögött hagyják, mire megtörténne… Ha megengeditek, elmondom, milyen jellemző hibák keserítik meg mindennapjainkat:

Három fájó figyelmetlenség

1. Elsőbbség meg nem adása, kikanyarodás. Ez nemhogy mindennapi, hanem szinte minden egyes kereszteződés előtt megesik, amelyben autót látok – fokozottan a bevásárlóhelyek parkolóinak kijáratánál. Mikor meglátom azt a jellemző, hezitáló nézést (kiférek, nem férek?), egyszerűen elveszem a gázt és felkészülök a fékezésre. Addig megyek 50-60-nal, a motorfék elkezd visszafogni, és az esetek felében fékeznem is kell, ami azt jelenti, hogy tízből öt-hat autós nem képes felmérni a sebességemet, és kifordul elém.

Kérlek, használjátok a képzelőerőtöket ilyenkor: gondoljátok azt, hogy egy 40 tonnás kamion van a fenekem alatt! Meg fogtok lepődni, hogy rögtön a fékre léptek, nem a gázra, már csak a túlélőösztön miatt is…

2. Sávváltás. Gondolom idegesítő lehet, mikor jövünk, és jobbról-balról kikerüljük az utunkat álló tárgyakat, vagy hogy dugóban mi nem öttel megyünk, hanem gyorsabban. Előzünk? Ti is szoktatok, csak mi figyelmesebben, mert egyszerűen muszáj, és nektek is így kellene. Minden irányváltoztatás, tehát sávváltás előtt kirakom az indexemet, és megbizonyosodom arról, hogy senki sincs az autóm/motorom mellett, tehát nem elég a tükrök használata! Hátra kell nézni, a B oszlop irányába (ti. az első és a hátsó ajtók között lévő „oszlopot” hívjuk B oszlopnak), a holttérbe. Amikor előttem nem ez történik, bizonytalan kóválygást, hezitálást tapasztalok, két lehetőség közül választok.

Ha irányváltás előtt nem nézel körül alaposan, könnyen lehet, hogy pont a holttérben guruló bicajt vagy motort sodrod el…

Vagy nagyon gyorsan odahúzok, és hopp, már észre is vettél, mert kikerültem a holttérből és teljes egészében látsz, hogy melletted vagyok, vagy elengedem a gázt, és azon lepődsz meg, hogy “Jé, egy motoros van a hátam mögött, pedig az előbb még nem volt itt!” Figyelem, figyelem, figyelem és körültekintő vezetés – hidd el, a balesetek nem a szabályok megszegéséből, sokkal inkább figyelmetlenségből fakadnak.

Jobbra indexel, majd befordul balra. Körforgalomban tolat. Kukucskál, hogy mi van elöl, és ezért az autóval is ösztönösen irányt vált, persze irányjelző nélkül. Nyomkodja a telefonját. Körültekintés nélkül mossa a szélvédőt. Ez csak pár példa arra, amikkel legalább hetente egyszer, de inkább gyakrabban találkozom.

3. Kis statisztika a rosszindulatúságról. Ahogy látom, a férfiak a női motorosokkal szemben sokkal előzékenyebbek, mint férfitársaikkal. Nők a női motorosokkal szemben gyalázatosan pofátlanok, ami engem is meglepett: sokkal rosszabbak, mint a férfiak egymás között. Irigység? Utálat? Nem tudom, miből fakadhat ez. Oktatói „dinasztiából” származom, ha lehet ezt így mondani – 13 évesen tanultam meg vezetni, és ekkor megtanítottak egy fontos dologra.

A lehúzódás nem „divat” , egyszerűen csak kedves emberi gesztus (és persze a KRESZ 25. § előírása), de akárhogy is, muszáj kivárnunk, míg helyet adnak az előrehaladáshoz

Akkor vagy a legveszélyesebb, amikor rutinból vezetsz, esetleg közben más dolgokat is csinálsz, mindenhol jár az eszed, leszámítva a környezetedet. Ilyenkor gondolj soraimra, és kapd össze magad, kezdj el jobban figyelni, hiszen egy másfél-kéttonnás fémtömeggel száguldasz éppen.

Tudod, mi ugyanúgy figyelünk a sofőrök viselkedésére, szabálykövető magatartására, mint a rendőrök, csak nekünk ez nem munkaköri kötelességünk, hanem tanult túlélési technikánk. Ezt a motorozás minden pillanatában használjuk, mert Neked fontosabb az SMS megírása, vagy az, hogy még átcsússz a piroson.

Hidd el, a vezetési stílusodból mindent leszűrünk, hogy éppen mit csinálsz, figyelsz-e, mennyire vagy rutinos vezető, vagy éppen azt, mi is történik majd Veled és az autóval pár másodperc múlva. Akárhogy is, mi figyelünk rád, és kérlek, figyelj Te is ránk! Köszönjük!