Biztosan hallottad már, hogy halott dinoszauruszokból állítják elő a motorjainkat éltetű nedűt, de tuti, hogy így van? Egyre több a kérdőjel, ezért utánajártunk, miből lett a fekete arany, s mi történik vele, mire a motorunk tankjába kerül.
A többség azt gondolja, legalább valamicskét konyít hozzá, miből lesz a benzin, pedig maguk a tudósok sem tudnak megegyezni, hogy pontosan miként is keletkezett a forrás, azaz a nyersolaj. Mindenki látta már ezerszer, hogy mennek a mocsárban a dínók, megbotlanak, s mivel rövid a kezük, nem tudnak felállni, és prímán elpusztulnak. A föld mélyére süllyedve lebomlanak, majd évmilliókkal később a Ewing testvérek jól kiszivattyúzzák onnan. Hát nem biztos…
https://youtu.be/Qf4FoW__CUw
A benzin előállítása egykor és napjainkban
A probléma ott kezdődik, hogy nem tudják igazán eldönteni, pontosan mi is a forrás. Jelenleg azon vitatkoznak a tudósok, hogy a kőolaj biogén avagy nem biogén anyag, tehát biológiai folyamat eredménye vagy sem. A nem biogén elmélet modern megfogalmazása Kudrjavcevtől ered,
aki a kanadai kátrányhomok terjedelmes olajlerakódásait vizsgálva arra a következtetésre jutott: elképzelhetetlen, hogy ilyen óriási olajmező biológiai folyamatok következménye legyen.
Különben is, szénhidrogéneket naprendszerünkben bárhol találhatunk, még üstökösökben is, ahol egyébként nincs élet. A kérdés nem eldöntött, de abban sikerült dűlőre jutniuk, hogy a nagyobb része mégiscsak biológiai folyamatok révén született, így mi is ezt a vonalat vizsgáljuk.
Hogyan lesz az olajból benzin?
Akárhogy is, a nyersolaj rendelkezésre áll, ezért megépülnek a bólogatós kutak az olajmezőkön, és elkezdődik a kitermelés. Felszínre hozzák a modern világ mozgatórugóját, ha így tetszik a vért, mely nélkül leállna gyönyörű bolygónk – átvitt értelemben vett – keringése. Mert lehetünk nagyon is környezettudatosak meg zöldek, fejlődhetnek a napelemek, foroghatnak a szélerőművek, de amíg az energiatárolás nem megoldott, pontosabban nem hatékony, a világot az olaj mozgatja.
Szóval felszínre kerültek a cseppfolyós T-Rexek, és útnak indulnak a finomítóba. Ez a folyamat sokkal egyszerűbb, mint azt elsőre gondolná az ember, egy finomító ugyanis kívülről bonyolult szerkezetnek tűnik, pedig valójában néhány lépéséből áll csak a folyamat.
Ha feltétlenül párhuzamot szeretnék vonni, akkor egy gigászi pálinkafőzőhöz hasonlíthatjuk, ugyanis egyszerű lepárlási folyamat zajlik.
Ezt szaknyelven atmoszférikus desztillációnak nevezik. Ekkor a kőolajat hevítik, amely így elpárolog, és a lepárlótornyokban – meghatározott magasságban – csapódik ki. Ennek helye szabja meg, hogy a lepárlás folyamán milyen anyagok keletkeznek, mivel különböző magasságokban csapódik ki a benzin, a gázolaj, a petróleum, a kátrány, az aszfalt és a pakura. Lám, ezek mind a kőolaj párlatai. Az eljárást továbbfejlesztésének eredménye, hogy a pakurát, mely eddig visszamaradt, azt manapság már vákuumdesztillációval tovább finomítják, és különböző kenőolajak alapanyagira bontják, a finomítás folyamán a szénatomok száma alapján különülnek el a termékek.
Miért különleges a benzin?
Az alacsony szénatomszámú, 5-10 szénatomlánc hosszúságú vegyületről beszélünk, mely 50 és 150 Celsius fok között válik ki a kőolajból. Ahogy tovább hevítik, következő lépésben a világítóolaj válik ki, majd ismertebb anyagok ezek közül a petróleum és a kerozin. Ezek 11-12 szánatomot tartalmazó vegyületek és 150 és 250 Celsius közötti hőmérsékleten csapódnak ki, közvetlenül a 250-350 fok között „érkező” gázolaj előtt.
Hiába az extrém magas hőmérséklet, ezzel még nincs vége, ugyanis a kenőolajak 20-26 szénatomú változatai, mint a paraffin vagy a vazelin még magasabb hőmérsékleten kinyerhető, nem beszélve a melléktermékként keletkező pakuráról.
Mi viszont maradunk az eredeti témánál, hiszen bennünket elsősorban a motort éltető 95-ös érdekel, mely ebben a formájában, frissen kicsapódva korántsem ugyanaz, mint amivel a kúton találkozunk. Ekkor ugyanis a benzinek széles skáláját nyerik ki, úgymint a petróleum, a könnyű- és nehézbenzin, a sebbenzin, illetve az a bizonyos motorbenzin. Mi több, mikor ebből kinyerik a tiszta motorbenzint, még az sem alkalmas arra, hogy a tankerrel elinduljon a töltőállomások felé.
https://youtu.be/wtnAh_t07yE
Kőolajkitermelés a Discovery csatorna Hogyan készült? műsorában
Ez ugyanis egy illékony, instabil folyadék, s talán nem is gondolnád, hogy amit a kúton kapsz, az 350-400 (!) alkotóelemből álló, összetett vegyület. Többek között olefineket, ciklohexánt, benzolt, toluolt, orto- meta- és paraxilolokat, nem beszélve arról, hogy napjainkban már nem is beszélhetünk a szó klasszikus értelmében vett benzinről. A szabványok miatt ugyanis ez egy adalékokból, benzinből és az üzemanyag típusától függően legalább 4,4-5% etanolt is tartalmaz, ráadásul ez csak a kezdet.
Négyszáz összetevő, beleértve a fránya etanolt…
Tőlünk nyugatra már lezajlott ez a forradalom, amikor 2011-ben a német törvények előírták, hogy még magasabb, 6,25% legyen az etanol aránya a benzinben, egyszersmind bevezették az úgynevezett E10-et, mely ahogy a neve is mutatja, már kilenc rész benzinből és egy rész etanolból áll. Persze azt nem kell ecsetelnünk, hogy a 95-ös lecserélése E10-re milyen vihart kavart, hiszen Németország útjain is futnak még 15-20 éves motorkerékpárok, melyek karburátorait, benzincsöveit nem etanolüzemre tervezték…
Röviden tehát akár szegény Tyrannosaurus múlt ki, akár a rendkívüli magas nyomás révén keletkezett ásványi anyagokból, a kőolaj így is, úgy is megannyi állomáson megy keresztül, s nyomokban sem hasonlít a sűrű, fekete masszára, mire a tankunkba kerül. Így vagy úgy, mi már csak azt látjuk, ahogy minden egyes literből pár perc önfeledt száguldás kerekedik, ahogy a benzin mozgási energiává alakul, pontosabban egy kevés mozgási energiává és egy halom hőenergiává, de ez a kiforratlan, kicsit sem hatékony belső égésű motor már csak ilyen tökéletlen szerkezet…