Sokat látott, régi barátunk ragadt tollat a szezon elején történt balesetekkel kapcsolatban.
Amikor a média felkap egy-egy videón is megörökített, látványos balesetet, az alapján könnyen legyint a többség, hogy az áldozat volt a felelőtlen, túlvállalta magát, “mert ment mint a disznó”. Még a motorosok is – kissé álszenten – harsogják, hogy “minek megy ennyire, ha nem tudja kezelni a gépet…”, pedig jobban tennék, ha okulnának belőle.
Muszáj kimondani: igenis hasznos, hogy motoros fórumokon feltűnnek az ilyen képek és felvételek. Egy videókkal és fotókkal alaposan dokumentált balesetből szeretem levonni a tanulságot, hogy ne kövessem el azt a hibát, ami miatt jobb sorsra érdemes társunk elesett. Ha figyelünk, tanulhatunk belőle.
Ma Szombathelyen volt figyelmetlen egy autós, aki balról kikanyarodott a szabályosan közlekedő Honda elé. Szerencsére a Honda vezetője „megúszta” pár sérüléssel
Csak az elmúlt héten több halálos baleset történt: Veszprém közelében kamionnak ütközött szegény, nem túl régi jogsis társunk, ma pedig a 66-os úton veszítette életét egy motoros, aki autóval karambolozott. Tegyük hozzá: már idén vagy féltucat olyan karambol is volt, mikor a motor elé kanyarodott egy figyelmetlen autós – ma éppen Szombathelyen esett emiatt egy hondás.
A motorod már tudja, Te még nem
Úgy gondolom, hogy a sok önhibából bekövetkezett elcsúszásnál és a sok-sok ki nem védett balesetnél még csak felelőtlennek sem kell lennie szegény srácoknak, mert
rutintalanságuk miatt még azt sem tudják pontosan, hogy mit nem tudnak.
Gyorsan hozzáteszem, hogy nem ítélkezni akarok felettük, én is elkövettem már mindezeket a hibákat kezdőként, kivétel nélkül, csak nekem nagyobb szerencsém volt. Visszatekintve a sok-sok motoron töltött évre, három egyszerű tanulságot szűrtem le:
1. Tipikus helyzet – sietett, mert lemaradt a havertól. Ezért előzött, és többet vállalt kicsivel, mint amit esetleg egyedül vállalt volna. Vagyis ne hagyjuk feszélyezni magunkat azért, mert lemaradtunk vagy valaki gyorsabb mögöttünk! A haver megvár legkésőbb a következő lámpánál vagy elágazásnál, a nálunk gyorsabb meg majd megelőz, ha alkalma van rá, esetleg kék zászló nélkül is – előzékenyen elengedjük, hadd menjen.
2. Kanyarban ívváltás – csak tudatosan! A konkrét veszprémi esetnél a végzetes hibát mégsem itt követte el. Volt helye az előzéshez, és be is láthatta az ívet. Azt is tudta, hogy a motor elég erős és kényelmesen gyorsul akkorát, hogy ne vakon előzés legyen belőle.
Viszont szerintem azzal már nem számolt, hogy amikor egy kanyarodó úton sávot váltunk, az agyunk a túlsó sávhoz fog viszonyítani automatikusan, és “elfelejti”, hogy közben kanyarodunk is. Azaz kisorolni könnyű lesz, de amikor vissza akarunk térni, akkor meglepődünk, milyen nehéz, és sokkal, sokkal jobban kell dönteni, mint a sima sávváltáskor megszoktuk. Erre nekem tudatosan rá kellett állnom, odafigyelnem, hogy ha kanyarban előzök, akkor ne a sávokat nézzem, hanem az eredeti ívet, amit be akarok járni, hogy ne érjen ilyen meglepetés.
Tudom, elcsépelt, de csak egy szabály van: oda megy a motor, ahová nézel! Ha a szemből felbukkanó kocsit nézed, akkor saját magad kergeted az ütközésbe. Utána leblokkolsz, tán még az első féket is behúzod, ami tetézi a bajt.
Igaz hogy ilyen helyzetben belassul az idő, úgy tűnik van idő gondolkodni, „hogy mit is olvastam erről a múlt héten a Hegylakók vezetéstechnikai rovatában?”, de nincs időnk, ezek tizedmásodpercek a valóságban.
Kizárólag azért érezzük lassabban az idő múlását, mert az agy csökkentett módba kapcsolt, csak a pánikfunkció működik, tehát amit jól begyakoroltunk, készségszinten előtte, azokat talán fel tudjuk használni a hátsónk megmentésére, de egy másodfokú egyenlet levezetésére már nem lesz időnk.
3. A vészhelyzeteket „békeidőben” kell gyakorolni! Volt, aki azt mondta nekem, veszélyhelyzet nélkül nem lehet felkészülni veszélyhelyzeti reakcióra. Márpedig lehet gyakorolni veszélyhelyzet előidézése nélkül is, hogy a testünkkel-tekintetünkkel irányítjuk a motort, meg hogy nem fékezünk kanyarban – vagy csak hátsóval, hiszen a ledöntött motor így egyre szűkülő ívet ír le. Lehet gyakorolni, hogy apránként, nem kockáztatva, mélyebbre, mindig mélyebbre döntjük, hogy tágítsuk a mozgásterünket, tapasztaljuk és megtanuljuk, miként viselkedik a megszokott tartományon kívül a motor.
Gyakorolhatjuk az intenzív, minél rövidebb úton fékezést, hogy ne éles helyzetben pánikoljunk, amikor megcsúszik az első kerék, vagy elkezd kerregni az ABS. Tanuljuk meg irányítani a motort folyamatosan ellenkormányzással, ami az ösztöneink ellen van, de segít váratlan helyzetben is tökéletesen uralni a motor dőlését és a leírt ívet, valamint ez itt is segített volna befejezni az előzést. Ezeket tudatosan gyakorolni kell, folyamatosan, odafigyelve, mire ez válik ösztönössé, és akkor vészhelyzetben is jobb eséllyel lesz eszközünk reagálni.
Mielőtt kioktatásnak tűnik: nem azért mondom, mert én sokkal jobb vagyok. Én is elkövettem minden hibát, amit motoros elkövethet. Nekem szerencsém volt, és tanulhattam belőle, képezhettem magam, hogy később is életben maradjak, ne csak a szerencsém miatt. Manapság viszont rengeteg vezetéstechnikai tréning van, és kell is, mert jogsiszerzéskor tulajdonképpen nem kapsz vezetéstechnikai oktatást.
De még ez sem kell: ha csak haverral kimentek valamelyik ringre, és kergetőztök, majd megbeszélitek, mit lehetne jobban csinálni, az is hatalmas fejlődést fog eredményezni mindenkinek. Persze csak akkor, ha beismered, amit jómagam is: Mindig van hova fejődni, soha nem szabad megelégedni azzal, amit tudunk. A motorozás veszélyes, ez tény, de csak rajtunk múlik, mennyi teret engedünk a puszta szerencsének, és mennyi a tudatos reakció.
Széles utat és balesetmentes szezont kívánok minden motorostársamnak!
Kéri Laci