Nem játékszer: kipróbáltuk az Eleglide D1 Master rollert

Szerző | Pulai László

- 2021-11-14

- Címkék |Tesztek

Átestem a tűzkeresztségen, és több napon át teszteltem egy nagy teljesítményű rollert. Továbbra is úgy gondolom, hogy – ebben a formában – nem tökéletes közlekedési eszköz, de tény, hogy kevés viccesebb jármű van jelenleg a piacon.

Tudjátok, mi a közös a Harley-ban, a vezetéstechnikai tréningben és a rollerekben? Általában olyanok bírálják őket, akik még soha nem próbálták… Ez jutott eszembe a teszt végén, mikor azzal jött át hozzám a hatvan felett járó szomszéd, hogy szeretné kipróbálni az Eleglide-ot. Igen ő, aki fél nappal korábban még „lélekvesztőnek” nevezte, most pedig azzal kacérkodik, hogy vesz egyet. Rájött, hogy csak ez jöhet szóba mint személyautóban szállítható, olcsó ingázójármű, amivel 15-16%-os emelkedőn is fel tud menni a munkahelyére. Lám, így változik meg az ember véleménye egy rövid teszt után…

Kipróbáltuk az Eleglide D1 Master elektromos rollert

Nem szeretnénk senkit untatni a száraz műszaki adatokkal, hiszen önmagukban egyébként sem sokat mondanak, így csak röviden a lényeg: kapcsolható kétkerékhajtás, 1000 W-os csúcsteljesítmény, 55 km/órás végsebesség és 80 km-es elméleti hatótáv.

Akit érdekelnek a további részletek, mint teherbírás, szállítási feltételek, ár stb., az a gyártó oldalán talál további információkat a formás rollerről, mi pedig tovább is lépünk, hogy a tapasztalatainkról meséljünk.

A kapcsolók, kezelőszervek minőségi benyomást keltenek, mondjuk nem is csoda, hiszen a Wuxingnél készülnek és megannyi modellen használnak ilyet. A féklámpa és a LED-irányjelző is alapáras a modellen, bár negatívumként említhető, hogy az irányjelző-kapcsolót nem elég megnyomni, hanem vissza kell pöccinteni középállásba, s ez némi megszokást igényel

Életemben először mentem ilyen járgánnyal, és bevallom, az első próbakörök nem voltak valami biztatóak. Mivel kifejezetten erős, némi jóindulattal L1e kategóriába sorolt segédmotorról beszélünk, szokást igényelt a gyorsulása, az erőteljes lassítás közben jelentkező kacsázás, nyolcasozás nem kevésbé. Szinte ijesztő volt, hogy komoly fékezés során lehetetlen volt egyenesben tartani… Már legyintve vissza is adtam volna a gépet ezután, mondván, „közlekedésre alkalmatlan” minősítést kapna műszakin, de nem hagyott nyugodni, hogy ilyen ócska és ingatag lenne ez a viszonylag drága járgány.

Az árkategóriában szokatlanul nagy, 22 Ah-s akkiscsomag látja el árammal a két agymotort. Az elméleti hatótáv 80 km, de ez is csak olyan, mint a villanyautók értékei – ha igazán durván használod, ennek kb. a fele igaz

Hazaérve sokáig nézegettem az instabil szerkezetet, majd a krovát és imbuszkészletet előszedve elkezdtem egyesével átnézni a csavarokat. Nagy meglepetésre a villahíd anyáiból három lötyögött, s csak egy volt meghúzva… Talán mondanom sem kell: azonnal hibátlan lett az egyenesfutás, én pedig újra sisakot húztam – kezdődhetett az éles teszt.

Milyen ingázni egy rollerrel?

Háromféle környezetben tettük próbára az Eleglide-ot: használtuk ingázójárműként, terepeztünk hétvégi kikapcsolódás gyanánt és befogtuk némi munkára is.

A tárcsafékek ugyan hatékonyak, de esőben rögtön érezni, hogy elérik a határaikat. Különösen, ha komoly lejtőn és teljes, 120 kilós terheléssel használjuk

Az ingázás rém egyszerű és rendkívül szórakoztató vele, elvégre egy piszok jól gyorsuló és vicces járgánnyal teszed meg a munkába és onnan hazavezető utat. Jóllehet, ezt nem a négysávos elővárosi bevezetőkre tervezték, ott pont olyan esetlen, mint a kiskerekű és nem feltuningolt, azaz valóban 45-tel menő robogók, viszont a csekélyebb forgalmú utcákban remekül lehet vele közlekedni. Élmény, hogy egy alig harminckilós (!) járművel utazol – ennél még a karcsú segédmotorok is nehezebbek, a csendes üzemről nem is beszélve.

Okos megoldás, hogy gázadásra nem indul el a roller, csak ha előtte lábbal meglököd magad: így garantáltan nem ugrik ki a kezedből, ha óvatlanul hozzáérsz a gázhoz. Mondjuk a gázkar helyzete már kevésbé szerencsés, motorosként jobban kézre esett volna egy alsó, nyomós kar, mint például a quadokon

Persze a futóműnek megvannak a korlátai, hiszen az egyszerű, spirálrugós felfüggesztés csak ímmel-ámmal lesz úrrá a huplikon, akárcsak a tízcolos átmérőjű kerekek. Mosolyogtam is, mikor úgy jellemezték az ehhez hasonló gépeket, hogy

„a felfüggesztés teljesen kisimítja az úthibákat, mintha ott sem lennének…” Nos, aki ezt írta, azt anno tuti légkalapáccsal hordták óvodába, mert itt szó sincs kisimításról.

Ha igazán rossz minőségű, és főként gödrös az aszfalt, akkor 50-nél már rendesen oda kell figyelni az irányításra, de azt is le kell szögezni, hogy egy vidéki, átlagosan megviselt úton minden tapasztalat nélkül simán repeszthetsz vele teligázon, nagyjából annyira ráz majd, mint egy öreg, kiskerekű robogó. Az is mellette szól, hogy a 30-40 kilométeres valós hatótáv bőven elég az átlagos ingázónak, aki pedig nagyon fél a váratlan lemerüléstől, töltheti napközben a munkahelyén is – a félig „kifogyott” akksi nagyjából négy óra alatt feltölthető. Persze munkába járni továbbra is praktikusabb egy e-robogó, mint például a Cubertino, amit eleve arra találtak ki, viszont akad jó néhány olyan terület, ahol nemes egyszerűséggel verhetetlen a roller. Ilyen például a munkacélú felhasználás.

Bravúros a gyorsulás: ha nedves aszfalton vagy laza talajon indulsz el, métereken át kapar az első kerék, hiszen a csúcsnyomatéka 29 Nm (!), akár egy 350-es enduróé. Vicces jelenség ez a kaparás, főként a motorosoknak, akik megszokták, hogy a hátsó gumival „rajzolnak” az aszfaltra

Miért kell gyújtáskapcsoló egy rollerre?

A közúti próba után jöhetett is a „munkateszt”, ahol ugyan találtunk egy-két tervezési hiányosságot, de többnyire könnyen orvosolható apróságokat. Például bármennyire ideális az Eleglide gyártelepen, sportpályán stb., idegesítő macera, hogy az indításhoz el kell fordítani a kulcsot, majd utána gombnyomásra áram alá helyezni a rendszert. Az egyik mozdulat tök felesleges, és amikor naponta 50-szer pattansz fel rá, tuti az őrületbe kerget. Részemről biztosan átalakítanám ezt, ha megtartanám a vasat.

Aki naponta 8-10 kilométert gyalogol sportpályákon vagy nagyobb üzemekben dolgozva, súlyos órákat takaríthat meg a rollerrel. Ráadásul ott is használhatja, ahonnét kitiltották a benzines vagy dízel járműveket

Ezt leszámítva azonban remekül vizsgázott a kis masina, nagy segítség volt a kiszemelt sportpályán és üzemben gyorsan elérni a gyalogosan negyedórányi sétára eső célpontokat. Nem kérdés, hogy ha ilyen helyen dolgoznék, beszereznék egy hasonló gépet. Így zajlott hát a kétnapos próba, és ezután jöhetett a hétvége, a kikapcsolódás: elmentünk a saját kedvünkre terepezni, no meg horgászni az újdonsággal.

Egyszerűen nincs alternatívája, ha szállítani kell: az egyetlen járműfajta, ami olyan karcsú, hogy egy kocsi csomagtartójában is elfér, filigrán aluvázának köszönhetően alig 30 kilót nyom, mégis 50-nel közlekedhetsz vele

Ha már pecázás: ez volt az első olyan járgány, amellyel simán legurultam a meredek partoldalon és végigsuhantam a stégen, így nem kellett a víztől messze letennem a gépet. Mondjuk itt szembesültem azzal is, hogy mennyire hiányzik egy táska vagy doboz róla, szóval melegen ajánlom, hogy egy kormánytáskát és/vagy hátsó dobozt szerezz be, ha veszel egy ilyen rollert, mert a pakolhatóság hiánya komoly hátrány mondjuk egy robogóval szemben.

Ezzel nem néznek ki a pecások: zaj nélkül jutsz le a partra, és összecsukva a pad alatt is elfér, nincs útban horgászat közben

A peca után még terepeztünk egy kiadósat vele, de ott már kiütközött, hogy ennél durvább felfüggesztésre van szükség, ha ugratni, trükközni szeretnél. Noha egyszerű földúton így is lazán suhantunk 30-40-nel, és néha mindkét kerék elemelkedett, de érződött, hogy ez már a profibb – és persze kétszer-háromszor drágább – típusok vadászterülete. És ezzel el is érkeztünk az egyik legfontosabb kérdéshez, az árához.

Amire nem képesek a riválisok: 25%-nál meredekebb emelkedőkön is felvitt az Eleglide, pedig ott már az egymotoros modellek rendre feladják a harcot. Aki ilyen környezetben használná, javaslom, feltétlenül dupla motoros, legalább ezerwattos modellt válasszon, mint például ez is

A hazai webshopokban 620-630 ezer forintért kínálják a modellt, ezzel szemben a nagy európai raktárakból szinte féláron, 332 ezerért hozzájuthatsz az Eleglide D1 Masterhez. Ennyiért már kimondottan versenyképes ajánlat, bár akkor lesz igazán érdekes, ha itthon végre megszületik a KRESZ-módosítás, és a már látott javaslat értelmében egyszerű segédmotorok lesznek az ügyes járgányok.

Ilyen terepen is vígan bandukolt a roller, csak meredek lejtőn és öklömnyi kövek között kellett figyelni rá, hogy – a motorokhoz hasonlóan – hátsó fékkel lassítsam, emelkedőn pedig szigorúan kétmotoros módban menjek fel

Ha a jelenlegi, „megtűrt segédmotor státusz” helyett valódi járműként sorolják be őket, az minden bizonnyal új lendületet ad az elterjedésüknek. Egyben azt is jelenti, hogy kötelező lesz sisakban, jogsival vezetni őket, sőt a KGFB-t sem ússzák meg a tulajdonosok, és ez igazán remek hír a többi közlekedőnek. Lássuk be, mindenkinek jobb lesz így, ha végre egyértelmű szabályok vonatkoznak majd az ilyen fürge és a teszt alapján rendkívül vicces rollerekre.