A ’30-as évek kezdeti sikereit követően a BMW komoly megpróbáltatások elé nézett a II. világháború árnyékában és a nagy világégés hatalmas kihívások elé állította a gyárat. Persze így is szép számban születtek mérnöki újítások, sőt a német mérnököknek köszönhetjük a hidraulikus csillapítású első villa feltalálását (!) is… Hála a motorosoknak hasznos találmányoknak, a térdre kényszerített márka főnixmadárként támadt fel hamvaiból, és folytatta menetelését.
A korábbi évtizedek technikai újításait folytatva a bajor gyártó egy újabb világújdonsággal rukkolt elő, amikor 1935-ben megkezdte a kéthengeres, 745 köbcentis R 12-es modellek gyártását. Az ezekben a gépekben megjelent újdonságot a szériamotorba épített,
hidraulikus csillapítású első villa alkalmazása jelentette, amely a világon először jelent meg kétkerekűekben és azonnal hatalmas sikert aratott. Nem is csoda, hiszen az akkori, nem éppen hibátlan minőségű utakon kész megváltás lehetett egy rendes első futómű…
Az összesen legyártott 36 ezer R 12 nagy többségét a hadsereg és egyéb állami szervek vásárolták meg, így a háború előtti éra legtöbbet eladott motorkerékpárjává lépett elő.
Az 1938-ban bemutatott, kéthengeres boxermotorral felszerelt BMW R 51, R 61, R 66 és R 71 típusok legfontosabb újítása a hidraulikus csillapítású hátsó felfüggesztés volt, ami versenycsapatoktól került szériagyártásba. Többek között ennek köszönhette a Hatnaposon induló BMW-alakulat, hogy első lett az 500-as kategóriában. Nem csoda hát, hogy az R 51 modern és kedvelt ötszázas sportmotorrá nőtte ki magát. Nagyobb testvérét, a gyártó által zászlóshajójának szánt R 66-ot a maga 30 lóerejével és 145 km/h-s végsebességével a háború előtti korszak leggyorsabb BMW-jeként emlegették, ám így sem sikerült felülmúlnia az R 51 eladási sikereit.
BMW-sikerek a Hatnaposon és közúton
Újdonságok és diadalok terén tehát bővelkedett a ’38-as év, amikor is még egy fordulópont jött el a bajor motorok történetében: a szintén újdonságnak számító R 71 volt az utolsó oldaltszelepelt motoros BMW, amely – a leendő tulajdonos kérésére – kézi sebességváltóval is rendelhető volt. Mivel ez a típus oldalkocsis verzióban is készült, így az újdonságnak számító, hidraulikus csillapítású hátsó felfüggesztés által nyújtotta kényelem, valamint a nyomatékos motor az akkor frissen épült német autópályák tartós és kényelmes utazómotorjává tették.
A BMW tehát a ’30-as évek sikerei alapján bizakodva vágott neki a következő évtizednek, azonban a háborús helyzet miatt 1941-ben leállította a polgári piacra szánt motorkerékpárok gyártását. A vállalat fő terméke 1944-ig a filmekből is ismert R 75 oldalkocsis modell lett, ami kiválóan teljesített az afrikai harctéren, köszönhetően a hatékony hűtésű boxermotornak, valamint a kardánhajtásnak, melyet a lánchajtáshoz mérten kevésbé viselt meg a sivatagi homok.
A háború lezárását követően, 1945-ben az akkor már kelet-németországi Eisenachban újraindult az egyhengeres R 35 és a boxermotoros R 75 gyártása. Ez különös helyzetet teremtett, mert
1948 és ’52 között a müncheni (NSZK) és az eisenachi (NDK) gyár is a BMW nevet használta úgy, hogy az NSZK anyacég semmilyen kontrollt nem gyakorolt az NDK-s üzem felett.
Hosszas jogi hercehurcát és pert követően végül a keleti blokkban található üzemet Eisenacher Motorenwerkre nevezték át, de a cégvezetők megpróbáltak trükközni: a bajor gyár kék-fehér emblémájára kísértetiesen hasonlító, szintén kerek, piros-fehér logót választottak márkajelül…
Eközben a Müncheni gyár romokban hevert, így amikor a BMW engedélyt kapott a motorkerékpár-gyártás újraindítására 1947-ben, nem is nulláról kellett kezdeni a munkát, hanem még annál is messzebbről, hiszen a tervrajzok, dokumentációk Eisenachban maradtak, miután ’42-ben oda helyezték át a gyártást.
Nagy küzdelmek árán, de végül megindult az R 23 alapján kifejlesztett R 24 gyártása az NSZK üzemben. A csavarkötéssel rögzített, csővázas konstrukciót meghagyták, a motor teljesítményét 10-ről 12 lóerőre növelték, és érdekesség volt, hogy egyhengeres BMW erőforrást most először társítottak négyfokozatú sebességváltóval.
A háború utáni vásárlóközönség olyan kiéhezett volt új motorokra, hogy csak 1949-ben több mint 9000 darabot adtak el az R 24-ből, és ez a siker megalapozta a BMW márka újjászületését, ami megalapozta az 50-es évek sikereit is – a következő részben ezzel folytatjuk.