Miért most kezdenek elterjedni az elektromos járművek, ha a huszadik század elején már úgy tűnt: eleve nincs esélye a benzineseknek? Nos, bátran leszögezhetjük, hogy Londonban például arcátlan csalás miatt szorultak ki az utakról az akksis gépek.
A londoni utazóközönség hamar megkedvelte az új, elektromos buszokat, melyek csendesebbek, gyorsabbak voltak és főleg nem árasztottak bűzös füstöt magukból, mint a dízelek. Hogy mikor volt ez? Nos, nem tavaly, nem is az utóbbi években, hanem 1907-ben! Igen, akkor kezdődött meg a brit flotta reformja.
Száz évre eltűntek az elektromos gépek az utakról
Végül azért nem vették át a trónt a villanybuszok, mert egy korábban már csalásért elítélt ügyvéd állt a járművek beszerzése mögött. Neki fontosabb volt a gyors haszon, mint a környezetvédelem, ezért nemes egyszerűséggel csak beszedte a pénzt a megrendelőktől, majd természetesen nem szállította le a villanybuszokat. Márpedig akkori mércével a 60 kilométeres valós hatótáv kimondottan jónak számított – gondoljunk csak bele, hol tartana most a villanyautózás, ha 1907 óta folyamatosan fejlesztenék a motorokat és az akksikat… Ráadásul a telepek 1,7 tonnát (!) nyomtak, ennek dacára csupán 3 perc volt kicserélni őket, azaz addig tölthették az akksit, amíg a tartalék egységekkel tovább üzemelt a busz.
A bajt csak tetézte, hogy az időközben belépett egy új, New York-i beszállító, aki ugyan remek akkumulátorokat szállított a brit buszokhoz, ám mivel az angolok nem fizettek időben, 1909 januárjában beperelték a társaságot, ami ezáltal gyakorlatilag csődbe ment. Persze buszok helyett mondhatnánk autókat vagy más járműveket, hiszen az elektromos közlekedés az utcakép része volt 110-120 éve, de ez is egy évszázadra eltűnt az utakról, és csak a 80-as években tért vissza.
Ezek a csalások, valamint a benzinesek fejlesztése – no meg a kőolajból várt hatalmas nyereség – eltérítette a fejlesztések irányát. Ezzel 1910-től a belsőégésűek vették át a spiccet és úgy száz évig nem is éledtek fel újra az elektromos járművek csipkerózsikaálmukból.