Versenypályán kevésbé jártas motorosoknak nem egyértelmű, hogyan is lehet a nagyobb pályákra bejutni, az meg pláne, hogy melyik szervező milyen szinvonalú napot szervez a pénzünkért. Ebben a cikkben a Stardesignracing júniusi, Pannonia-Ringen szervezett hétvégéjéről és az ott szerzett élményekről mesélek nektek.
Mivel a lakhelyemtől négy órát kell vezetnem Ostffyasszonyfáig és a munkahelyemről sem jöhetek el akármikor, így már csütörtök este összepakoltam a cuccaim nagyrészét – pénteken munka után csak az utánfutó kölcsönzését és a motorom felpakolását kellett megoldanom. Persze, az időjósok a sarkvidéki éghajlattól a trópusiig minden félét írtak, azaz véletlenül sem lehetett kiszámítani, hétvégén milyen lesz az égbolt felettünk. Persze odahaza a régi motortakaró ponyvát a kutyám szőrtárolóként hasznosította, így rögtönöznöm kellett egy esővédő öltözetet a CBR-nek.
Péntek este fél kilenckor tesómhoz menet, Szombathely alatt olyan felhőszakadás fogadott, hogy az autóból alig láttam ki, így sejtettem, a szombati napon sem sok jóra számíthatok. Ha ez nem lett volna elég, hajnal egykor elkapott a szokásos motorozás előtti gyomorideg, és alig sikerült visszaaludni. Nem tudom, ezt mikorra növöm ki, de egyelőre esélyét sem látom – ugye Ti is jártatok már így nagyobb pályanap vagy túra előtt?
Ilyen volt a Stardesignracing pályanapja a Pannonia-Ringen
Másnap reggel a heves készülődést követően rövidgatya-pólóban vágtunk neki a napnak, bizakodóak voltunk az időjárást illetően, de aznap mindössze négy kört sikerült menni, míg az ég le nem szakadt – felesleges is a szombatot tovább részletezni, bár egy pozitívuma azért akadt. Ha Szombathelyen jártok, ugorjatok be a Guri serházba, ahol a felhőszakadás miatt hamburgert és különféle csapolt söröket kóstoltam, míg odakint patakokban folyt a víz: remek választásnak bizonyult.
Vasárnap a felhők közül sokszor kibújt a nap, ezért szinte biztos lehettem benne, aznap végre újra motorozhatok a Pannonia-Ringen. Az esemény háromnapos volt, a magyarok mellett rengeteg német és osztrák résztvevő jelent meg nagyon komoly motorokkal, ráadásul teltházas rendezvény lévén rengetegen sürgölődtek a boxokban. Muszáj hozzátennem, hogy nem a legolcsóbb pályanap az övék, ám most, második alkalommal is pozitív tapasztalatokat szereztem a résztvevőket illetően. Az persze már csak hab a tortán, hogy – a készlet erejéig – egész nap ingyen sütit, gyümölcsöt és kávét szolgáltak fel a büfékocsiból a megfáradt motorosoknak. Maga a regisztráció nagyon egyszerűnek bizonyult, flottul ment, látszik, hogy profi szervezés. Egy lapot töltöttünk ki az adatainkkal, rajta az áhított rajtszámmal, majd fizetni a transzpondenért. Fél 9-kor eligazítás, matrica a sisakra, majd kezdők számára oktató állt rendelkezésre, hogy néhány kört a pályán megtéve megnézzék az ideális íveket. Amennyiben kedve akadt az embernek, versenyre is nevezhetett, amelyhez az aznapi legjobb ideje alapján sorolták be a rajtrácsra – feltéve, ha a sok induló között be tudta magát kvalifikálni.
A regisztrációnál megadott idők szerint csoportosították a résztvevőket, majd az ebédszünetet követően a legjobb kör alapján újra lettrendezve a társaság. Négy csoportra osztottak minket (A, B, C és D), és ez alapján jól látható helyre ragasztották a matricát, így a bíró könnyen megtalálta a pályára felengedéskor.
Egyik videómban említettem, hogy 2023-ban nem motoroztam, és az Euro-Ringen nem tudtam még a régi köridőmet hozni, viszont nagyon megörültem, hogy a Pancsin sikerült a tavalyelőtti alá is bemennem, így most 2:15:6-os időt jegyezhettem fel.
Ez még mindig nagyon óvatos féktávokkal és nem lapra döntött motorral sikerült, tehát még rengeteget fejlődhetek, de a kihagyás után teljesen elégedett vagyok ezzel (annak dacára, hogy az elégedetlenség, a maximalizmus mindig ott van a fejemben). Beneveztem életem második versenyére is, amit az esések miatt félbeszakítottak, úgyhogy nem motoroztam végig a távot, ám a futamokat követően még fel lehetett menni szabad motorozásra, ami valami fantasztikus érzés volt! Komolyan, talán az egyik legkirályabb része a hétvégének, annak ellenére, hogy tudtam, ezután muszáj összepakolnom, és megindulni haza, mert újabb négyórás, utánfutós kaland vár rám…
A Stardesignracing egyébként úttörő szerepet játszott a nem versenyzőknek szánt pályanapok szervezésében már a 2000-es évek elején. Egy szezonban 16-18 rendezvényt szerveznek, amely akár 50 pályanapot is magába foglal. Volt néhány percem, ezért gyorsan megkerestem a szervező Karl Hudeket, hogy adjon pár tanácsot a kezdő pályázóknak – mire figyeljenek, milyen jellemző hibákat követnek el a motorosok? Gondolkodás nélkül, csípőből rávágta, hogy
szerinte a kezdő motorosok leggyakoribb hibája az, hogy régi és/vagy túlzottan használt abroncsokkal, ráadásul gyári, közúti nyomáson akarnak csapatni, ami nyilván kicsit sem ideális egy pályanapon. Emellett az is visszatérő probléma, hogy fizikailag vagy mentálisan elfáradnak, de csak azért sem akarnak lejönni az etap végéig, ami balesetveszélyes, és ez nem afféle üres riogatás – többször balesethez is vezetett, hogy fáradtan próbálták hajszolni a köridőket.
Ha össze kellene foglalnom röviden a Stardesignracing rendezvényét: kedves, segítőlkész szervezők, minőségi rendezvény, megannyi komoly motor, beleértve a Barni Racing Teamet is, melynek tagjai elugrottak edzeni, és Michal Filla 1:53-at ment a Panigale V4S-sel – de jó volt látni és hallani, ahogy azzal a tempóval milyen brutális módon lépett el a mezőnytől. Tisztában vagyok vele, hogy nem a legolcsóbb rendezvény, de biztosíthatlak titeket, ha részt vesztek rajta, kellemes élményekben lesz részetek! Csak biztatni tudok minden motorost, próbálja ki egyszer, mert a hétvégén tapasztaltak alapján tényleg érdemes velük belekóstolni a pályázásba.