Az utolsó utáni nap

Az utolsó utáni nap

- Kategória: Karbantartás, Kiemelt cikk, Túra
6

A motorostúrák előtti felkészülésről már beszámoltunk korábban. Maga a kirándulás mindig nagy élmény, de ahhoz, hogy legközelebb is ugyanilyen nyugodtan indulhassunk motorozni, legalább pár órát rá kell szánnunk a vasra. Teendők a túra utolsó utáni napján.

A legelső, hogy alaposan lemossuk a motort – ez alapvető, a koszos gép nem csak a fagyizó előtt, de a garázsban is szörnyen mutat. Mindössze háromszáz forint, és a kézi mosóban már el is távolítottuk a koszt illetve a bogarakat a motorról. Van akinek ezzel véget is ér a “karbantartás”, de így, ötvenezer kilométer felé haladva már több kell ennél.

A legutóbbi utazás volt az első olyan alkalom, amikor útközben szerelnünk kellett a motort: a hiba egy perc alatt megoldódott, de egyben rávilágított arra, hogy ideje átnézni a vasat. Főleg, hogy egy olyan csatlakozó okozta a hibát, melyet eredeti állapotában csak erős feszítéssel lehet széthúzni.

A csatlakozó, ami megijesztett a 67-es úton, Rozsnyó előtt

Ha már nekifogtam, a többi elektromos csatit is átnéztem, és befújtam WD-40-el, mert az mindenre jó, ugye. Csak itthon vettem észre, de a rendszám felfogatása is megadta magát a rázkódásnak, ugyan nem említi a szervizkönyv, de ezek szerint a rendszámtartó keret is cserélendő a 42 000 kilométeres szerviznél…

Ha a másik csavar is elengedte volna, most 12 000 forintba fájna a pótlása

Ilyenkor hasznos, hogy a közelben vannak Áronék: az új rendszámtartó percek alatt felkerült a vasra, és a QuickSteel felirat is rendben van, ilyen “reklámot” mindig szívesen hordok a motoron.

Tovább tartott lefényképezni, mint felszerelni

Ma már lánc is több gondoskodást igényel, mint anno, párezret futott alkatrészként. Brigeciol és sok-sok víz, ennyi kellett hozzá, hogy a halkan kattogó, öregecske darab újra jól szolgáljon. A feszességgel most nem kellett foglalkoznom, a két és fél centis kilengés éppen jó, alaphelyzetben.

Horst Fuchs után szabadon: “Az új Brigeciol 2000! Ilyen volt előtte…
…és utána.

Ha ez nem lenne elég, a felső doboz is megadta magát: az elmúlt nyolc évben több mint ötvenezer kilométert tartózkodott a motoron, és jó pár üzemórát telente a quadon. A legutóbbi túrán letört rögzítőfüleket ideiglenesen kiváltottam két darab hatos átmenőcsavarral, ez pontosan elegendő lesz addig, míg megérkezik az új felső doboz – mely megegyezik a két darab, 42 literes oldalsóval.

Nyolcezer forintba került anno a topcase. Kiszolgálta az árát

A gumikat csak befújom ápoló habbal, és ellenőrzöm a nyomást: itt nincs egyéb teendő, bármilyen meglepő, a Pilot Road 2CT még 12 000 kilométer után is jól tartja magát, csakúgy, mint az előre felszerelt Diablo Strada.

Közel húszezret el fog menni, a pályanapok ellenére is

Ennyi volt, mindössze másfél órát vett igénybe a művelet: a kissé megkopott és halál koszos gép most már szépen csillog és nyugodtan indulhatok vele újabb túrára. 43 000 kilométer? Hogy sok lenne? Ugyan már… hiszen ez egy ZZR, nagyjából még ugyanennyit el kell mennie a vasnak, és ahogy most áll, el is fog menni.