Bazi öreg vagyok

Bazi öreg vagyok

- Kategória: Kiemelt cikk, Teszt

Vannak az életnek objektív mérőműszerei. Az egyik ilyen, hogy a körülötted lévő konstans dolgokhoz viszonyítod a saját pillanatnyi léted. Így könnyen ledöbbenhetsz hogy 15 éve még 60 forintért tankoltál, hogy nem éltél rosszul 50.000.- forintból, vagy  ugyanennyi ideje mit gondoltál egy 18 éves lányról.

Elmúltak az évek, és ezt nem szívesen látja be az ember. A benzin 60 helyett 360, az 50.000.- forint lassan a család telefonszámláját nem fedi – és a 18 éves csajok ? Nos hagyjuk is: ők már nem ugyanazok a 18 évesek mint anno.

Mindezt persze muszáj megemészteni az embernek – hiszen életének szerves része lett -, és ugye mindannyian ismerjük a régi mondást:

Adj uram erőt, hogy elviseljem azt, ami megváltoztathatatlan.

Adj Uram bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót.

És adj Uram bölcsességet, hogy mindig meg tudjam különböztetni a kettő egymástól!

Szóval elmúltak az évek, de eddig, ilyen pimaszul még senki/semmi nem figyelmeztetett erre, mint ez a tárgy. Igen, nevezzük egyszerűen tárgynak, így talán könnyebb objektívnek maradni vele kapcsolatban. És ez a tárgy nem más, mint a  Honda CBR600RR.

Nem is igazán jó szó a döbbenet. Hiszen papíron ‘csak’ 120 lóerőt teljesít ( alig többet mint saját, húsz évvel ezelőtti tervezésű  motorom ) és ugye műszakilag is azt várnánk egy Hondától, hogy steril, megbízható, egyszerű legyen: a lenyűgöző, állatias, vad jelzőket általában a konkurens márkák bitorolják.

De nincs mit tenni – az, hogy szárazon alig lépi át a másfél mázsás határt a gép, és hogy a két tengely mindössze 137 centire van egymástól, már előrevetíti, hogy itt kőkemény GP-feelinget fogunk kapni. Felülök – a plexi bő fél méterre kerül a sisakomtól, pedig 176 centimmel nem vagyok egy égimeszelő. Egészen a hátsó ülésig ( hátsó ülés? muhaha… 🙂 csúszom, lábaimat eddig ismeretlen hegyesszögbe hajlítva lépek a lábtartókra,  az X-Lite-ot megpróbálom belemélyeszteni a tankon erre kitalált mélyedésbe, miközben nyakamat hátraszegve, szemeimmel igyekszem a horizontot elkapni: higgyétek el, nem egyszerű, Jane Fonda itt már sikítva dobja el az Aerobic kazettát… Ha az ember túrásabb motor után ül fel, elsőre elképzelni sem tudja, hol fog elférni ilyen testhelyzetben.

Aztán elindulunk: már széria dobbal is fenyegetően szép a hang, mely az ülés alól tör elő ( lényegesen szebb a forma és a hanghatás is mint az 1000RR-en), és az elektronikus kormány-lengéscsillapító jótékony hatását már az első kanyarokban érezzük: a próbára kijelölt útvonal nem épp tökéletes minőségű.

“Nagy figyelmet szenteltek a konzisztens erőleadásra a közepes fordulattartományokban..” – olvastam még a sajtóanyagban, a teszt előtt. Jó reggelt, ez nem a Harry Potter! – nem is varázsol el a dolog. A motor viselkedése ugyanezt igazolja : 9000-ig kelletlenül, nyúlósan, szinte méltatlanul pörög fel a hihetetlen kompakt erőforrás ( méretre a Hornet 250-nél is kissebb ). Aztán átlépi a fordulatszámmérő a 9-est, 10-nél meglódul, 11.500-nál a nyomatékmaximum még lök rajta egy embereset, és gyakorlatilag töretlenül szalad egészen 15.000.-ig, ahol jól kontrollálhatóan, kb. egy 500-as tartományban esik vissza az ereje, de ott is csak lassan, kiszámíthatóan: van időm feljebb pöckölni, a Hondához képest egyébként meglehetősen hangos, de rém pontosan működő váltót.

Honda CBR 1000 RR

Az erő nem fogy el a felső fokozatokban sem: már bőven 200 felett járunk – 130-tól kötelezően a fent leírt jóga pozícióban, hiszen a plexi mögül kinézve már hiába próbálkozik a prémium kategóriás sisakom megbírkózni a menetszéllel. Egy nyújtott kanyarból kigyorsítva még beszúrok az előttem haladó 1000RR -nek, az óra itt már túlszalad a 250-es jelzésen, a pilóta nem is érti: ő gyorsnak érezte magát a majd kétszer ekkora erőforrással megáldott vason.

Most meg ráelőztek. Egy 600-assal. Ezt a szégyent…

Ekkor hirtelen fékezni kényszerülök – újabb meglepetés. Minden erőmre szükségem van, és nem a fékkar működtetéséhez. Mindkét karom megfeszül, ahogy néhány másodperc alatt, vagy kétszáz egységgel csökken a sebességmérőn jelzett érték. Jól adagolható, hihetetlen erős megoldás – a tucat gépek pépes nyomáspontú darabja, vagy a Ducati adagolhatatlanul harapó satuja itt labdába sem rúghat: ez a radiális Tokico úgy jó, ahogy van, pont.

Csupa mosoly vagyok, amikor a kulcsot OFF állásba helyezem az Iron Motors parkolójában, és megköszönöm Sanyinak a lehetőséget, az élményt. Rá fél órára az ‘öreg’ ZZR-el és társaimmal haladunk  Soldvadkert felé, hogy az Anna panzióban, egy remek szürkemarha szelettel tegyük teljessé a napot.

Jól haladunk, de a hepehupás úton néha meg-meg mozdul a ZZR kormánya a kanyarban, az előzésnél ugyan jelen van mind a száz ló – de ez nem ugyanaz a világ, nem ugyanaz a 600 köbcenti. A Hondán megélt sebészi pontosságú futómű, a pimaszul sok erő, és az innovációk tömkelege mind azt súlykolja beléd: eltelt az a 15 év, nagyon is el. Viszont én most is egyenes háttal ülök, elfér a barátnőm is mögöttem, és a három doboz annyi holmit elnyel, hogy 1-2 hétre bármikor elindulhatunk a motorral – bárhova.

Szóval ez már nem ugyanaz a világ: a 600-as motorokkal már kényelmesen lehet ezreseket verni, csak jöjjön elegendő számú kanyar, és az erejével sem lesz senkinek baja – aki ezt a 120 lovat maradéktalanul ki tudja motorozni, az előtt le a kalappal. Ha nincs is meg benne az az alsó nyomaték többlet, mint a ‘csalós’ 636-os Kawákban volt pár éve, de tény hogy roppant erős ez a motor.

Még egy fix pont: az, hogy az egyik legizgalmasabb kirándulás volt a CBR600 RR az eddig próbált kategóriák között, az egészen biztos. És ha egy Hondáról az izgalmas jelző jut először eszembe, akkor tényleg nagyot változott a világ…

Csak így tovább, 10 év múlva újra kipróbálnám azt az akkori 600-ast, ami mellett ez a gép avíttnak, vagy gyengének tűnik.

Continental 2019

Facebook Comments

9 Comments

  1. Kedves Bazi Öreg Motoros Kutya Úr!
    (mit is szólhatnék én, aki az ÁFOR kútnál 3.30-as benyával kezdtem??? Milyen fájóan érintett, mikor 3.60, majd 4.50 lett a benya??? Igen, Ft-ban beszélünk… És igen, akkoriban is éltek ám 18 éves csajok…)
    Egyébként minden így igaz. De!

    …120 lóerőt teljesít (alig többet mint saját, húsz évvel ezelőtti tervezésű motorom)…

    Na erről írj, mesélj, nagyon kíváncsivá tettél!

  2. Én még a negyvenpárforintos szakaszban kapcsolódtam be, előbb nagykerekes Babetával, majd Komár mopeddel :mrgreen:
    ööö… félreérthetően fogalmaztam volna? a saját motorom (ZZR600) húsz évvel ezelőtti tervezésű darab, erről szólt volna a gondolat – lehet, hogy csak nekem volt egyértelmű 😳

  3. Alzheimer kór első tünetei…. 😀
    Elfelejti hogy már másik motorja van 😉

  4. Az ezernégyessel még erős barátkozás van, a “saját motor” fogalma nekem nem a forgalmitól, hanem a közös hágózások számától függ 😉

  5. Volt alkalmam kipróbálni egy 2007-es 600RR-t.
    Ahogy mondani szokták, ha ingyen adnák se kéne (max az ára 😉 )

    186 centimmel haraphatom a plexit, a lábtartó fennt van az egekben, a kormány azzal majdnem 1 szinten (legalábbis érzésre), az ülés meg 1 fa deszka, bőrrel bevonva. Számomra inkább kínpad volt. Pályára biztos tökéletes, de mindig meglep ha valakit ilyennel látok az utcán. Hozzá vagyok szokva a kényelemhez.

  6. Haladni kell a kor vívmányaival 😉 A régi felé tisztelettel, az új felé csodálattal és befogadó készséggel viseltetni, persze nem vesznek el azon technikák sem a múltba, hiszen akkor nem itt tartanánk ma… 🙂

  7. Eli szívem! Lassan felkérlek, hogy “minden napra egy motoros gondolat” rovatot vezess a Hegylakókon, akkorát ütnek csodálatos soraid!

    Baj, ha imádlak? 😳 😉

  8. Ohh, köszönöm az elismerő szavakat 🙂
    Csupán a véleményemet gyűjtöttem sorokba 😉
    Megtiszteltetésként élném meg …

Válasz