Annyira bajban vagyok. Nehezen válok meg a megszokott tárgyaktól és márkáktól, most mégis váltani kényszerülök: nincs kétségem afelől, hogy a következő években Schumacher márkatársa leszek – a Schuberth lenyűgözött.
A Sportmotor.hu-n már részletesen bemutattam, hogy miért is józan döntés ezt a prémiumkategóriás sisakot választani: 1280 gramm tömeg, szabályozható aerodinamikai jellemzők és állítható zajszint (!) a sisakban – ha egy autó lenne, a Csonti-Car úgy hirdetné az SR1-et, hogy full-full extra + egyedi felszereltség.
Szóval engedjétek meg, hogy a száraz műszaki részt átugorjuk (akit mégis érdekelne, az ITT TALÁL részleteket), inkább arról mesélnék, hogy milyen (nem feltétlenül racionális) döntések vezettek oda, hogy a gazdag kínálatból pont ezt a bukót választottam. Először is egy műhelytitok: én nem ezért a sisakért mentem Timiékhez, de szerencsémre addig kérleltek, míg a kinézett – némileg olcsóbb – márka mellett felpróbáltam az SR1-est is. Pár másodperc teljes csend, majd jött a kérdés: Nos, milyen?
– Kb. olyan érzés volt a másik bukó, mintha azt mondták volna a mérnökök a tervezés végső szakaszában: “Te, figyelj! Péntek délután három óra van, menjünk haza, szerintem már jó lesz az úgy…” És a legszörnyűbb, hogy igaza is lett volna, hiszen tényleg egy szinte tökéletes bukót próbáltam előzőleg. Amiben többletet nyújt a Schuberth, az a végtelen aprólékosság és az fajta a pedáns precizitás, amivel csak a szemüveges Ödönke rendelkezett ötödikben. Miként változik a világ: akkor cikinek találtuk ezt a viselkedést – és Ödönke kapott is érte rendesen -, ma meg irigyeljük, aki ilyen munkát tesz le az asztalra.
A legszebb, hogy nem kell centinként megvizsgálnod a sisak belsejét, hiszen elég felvenned, és máris azt érzed, hogy nem a fejeden van, hanem körülölel téged – egészen elképesztő érzés, és állóhelyben is egyfajta plusz biztonságérzetet ad. Motorra ülve csak fokozódik ez a benyomás, hiszen a könnyű felépítés ellenére kimondottan csendes az SR1, főleg, ha a menetszél tisztán, szemből érkezik, és nem zavarják meg mindenféle – innen, a “Schuberth-világból” nézve – felesleges, magasított szélvédők. A légterelő műanyag elemek által keltett turbulenciák alig szűrődnek be a vastag és jól elhelyezett párnázáson keresztül, csak kimondottan “expressz-tempónál” érzi az ember, hogy a hosszú távú rohanáshoz füldugót is fog használni. A fülek mögött elhelyezett, zárható csatornák elsősorban a versenycélú felhasználás miatt kerültek a Schuberth-re, de városban is jó szolgálatot tesznek: a “hallójáratokat” kinyitva hamarabb érzékeljük a hozzánk hátulról közelítő járműveket, és a távolságuk mellett az irányukat is jól fel tudjuk mérni – többé nem panaszkodhatunk a holtérre a motoron. Amit a tükörből már nem látunk, azt a hallásunkkal érzékeljük, szinte méter pontossággal. A városból kiérve egy mozdulattal visszazárhatjuk, így a hosszú országúti etapon újra élvezhetjük a kitűnő zajcsillapítást.
Joggal merül fel a kérdés: ha sokat túrázunk a motorral, akkor miért nem egy csendesebb bukót választottam a németek palettájáról? Nos, két okból is szerencsésebb számomra az SR1-es, mint például a házon belüli konkurencia, a C3-as. Egyrészt alapvetően sportos motoron (Kawasaki ZZR1400) fogom használni a bukót, és az üléspozíció, az enyhén előre döntött testhelyzet idegen a C3 eredeti koncepciójától – azt a formát kedélyes túragépekre, és súlyos maxi-endurókra találták ki (a valódi terepmotorosok pedig egy emberként háborodnak fel most, amikor ezeket a két és fél-három mázsás sárdagasztókat endurónak merem nevezni 🙂 .
Másrészt ott a súly kérdés, ami egy napi 800-900 kilométeres – vagy esetenként ennél is hosszabb – etapon komoly terhelést jelent a nyakizmokra egy olyan gépen, aminek a szélvédelme nem vetekedhet a luxus-túragépekkel. Kimondva nem tűnik soknak a 300 gramm különbség, de amikor egy egész napon át kell tartanod, 120-140-es tempónál, bizony nem mindegy, hogy negyed kiló ide vagy oda.
Hogy végtelenül egyszerűen fogalmazzak: a C3 halkabb sisak, ezt jelen esetben egy pár ezer forintba kerülő füldugóval fogom kompenzálni. De a súlykülönbséget csak azzal tudnám, ha ebay-en leütném Stallone nyakizmait, hogy ezzel segítsek rá a nyári túrák komfortjára… Vagyis marad a füldugó.
Szóval SR1, és az első egy-kétezer kilométer “bejáratás” után egyre közelibb barátok vagyunk. Elkerülendő, hogy hamar kitáguljon, a kicsit szűknek tűnő M-es méretet választottam, így kb. óránként meg kellett állnom az első pár alkalommal, hogy átmozgassam azt a “hörcsögpofát”, amit induláskor még az arcomnak hittem… Persze a párnázás gyorsan idomult, így a negyedik-ötödik hosszabb kirándulás alkalmával már egészen komfortos lett, és a dupla D-gyűrűs csat kezelése is természetessé vált ekkorra. Már alig várom, hogy nyári melegben tesztelhessem, hiszen a bukó szellőzésére nagy hangsúlyt fordítottak a tervezéskor: a gyár tájékoztatója alapján százas tempónál akár tíz liter friss levegő is áramlik a bukó felső párnája közelében, így gondoskodva a megfelelő “hűtésről” a kánikulában.
Ne csak dicsérjem? Nos, a legtöbb kritikát az SR1-es vétalára kapta a sportmotorra felkerült cikkben, ami ismerve a hazai kereseteket teljesen érthető is. Az indoklás már sántít, miszerint “az én X márkájú sisakom pontosan ugyanezt tudja, és csak Y forintba került”. Hadd nyugtassak meg mindenkit, a próba előtt magam is így gondolkodtam. Nem húszezer forintos gagyi tökfödőben nyomtam eddig sem, és nehezen tudtam elképzelni, hogy ezen a szinten óriási különbség lenne a fejvédők között. Most mégis egy Schuberth doboza pihen a polcon, és bátran állíthatom: érzelem és értelem alapján is az egyik legjobb választás, ha valaki komolyan veszi a motorozást, és sport- vagy sporttúra motorral közlekedik.
Epilógus
Lám, itt ülök a garázsban, és már attól mosolygok, hogy ránézek a sisakra: az együtt töltött kilométerek meggyőztek arról, hogy jó csere volt egy évtized után egy általam eddig nem próbált márkára bízni a koponyám védelmét és a motorozások élményfaktorát. Mert kaphat egy bukó akárhány csillagot a SHARP biztonsági tesztjén, napi használatban nem a kg/cm2 értéket, és a labor steril, megismételhetetlen eredményeit, hanem a végtelen funkcionalitást valamint a komfortot fogod értékelni a motorozás közben – és az SR1-esnek aligha akad párja e kettőben.
A teszthez a Schuberth SR1 bukósisakot az EuroMotor Kft. biztosította.
.
Még több teszt a Hegylakók archívumban!
Jedi
Sosem értettem, miért lengi körül a Schubertet ez a misztérium. Én elhiszem, hogy nagyon jó, hogy csendes, meg kényelmes, de annyira az egyéb felső kategóriás sisakok sem kényelmetlenek, viszont a Schubert legjobb töréstesztjét a C2 hozta össze, ami 4 csillag. Mindegyik másik ez alatt teljesített a Sharp (független) tesztjén. Szóval a sokat emlegetett “mindenki annyit költ a sisakjára, amennyit a feje ér” így új megvilágításba helyeződik…
kutya
Nem véletlen, hogy utaltam a SHARP tesztre 😉 az ott kapott csillagok száma lényeges szempont, de csak abban az esetben, ha mondjuk két azonos komfortot nyújtó bukó kap pl. öt és egy csillagot, ez esetben nincs kérdés.
De az ilyen rendszereknek megvan az a hibája, mint pl az EURO NCAP törésteszteknek: sokszor a rommá törő kisautó jobb minősítést kap, mint a balesetet elemcserével megúszó társa, mégis utóbbit húzzák le, mert pl. nem volt benne a biztonsági övre figyelmeztető idegesítő hang.
Az uniós szabvány miatt pedig minden egyes sisak teljesíti az életmentés alapvető feltételeit, enélkül (elvileg) piacra sem kerülhetne.
Egyébként is azt vallom, hogy a bukónak egy ember esetében – általában – egy-két alkalommal kell életet menteni, viszont az utazási komfortot minden egyes motoron töltött napon szolgálja. Az átlag motoros csak ez utóbbival találkozik általában, és ebben tényleg a legjobbak a németek.
Jani55
Én minden motoromhoz új sisakot veszek: és szigorúan személyes tapasztalat alapján.
Ott veszem meg, ahol engedik kipróbálni és sztráda mellett, vagy közelben (ezzel megmondtam azt a pár helyet, hol tesztelhetjük a sisakokat).
A legdrágábbal kezdek (nem véletlenül annyi, amennyi) és a legkényelmesebb, a legcsendesebb lesz a végső választás.
Túraenduróra nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen turbulenciamentes sisakot találni, ezért nagyon fontos a próba!
De megéri, mert a legkisebb zajterhelés hosszútávon nagyon kellemes tud lenni.
Most vettem magamnak új sisakot és csodák csodája, a GIVI váltotta az eddigi legnagyobb megelégedésemre szolgáló 6 éves UVEX-et. (a givi füldugó nélkül olyan csendes, mint az uvex füldugóval)
Powerslave
Zombizok, de melyik modell? Valamikor a közeljövőben – már ha a tárcám is engedi – esedékes lesz egy sisakváltás.