Annyira bajban vagyok. Nehezen válok meg a megszokott tárgyaktól és márkáktól, most mégis váltani kényszerülök: nincs kétségem afelől, hogy a következő években Schumacher márkatársa leszek – a Schuberth lenyűgözött.
A Sportmotor.hu-n már részletesen bemutattam, hogy miért is józan döntés ezt a prémiumkategóriás sisakot választani: 1280 gramm tömeg, szabályozható aerodinamikai jellemzők és állítható zajszint (!) a sisakban – ha egy autó lenne, a Csonti-Car úgy hirdetné az SR1-et, hogy full-full extra + egyedi felszereltség.
Szóval engedjétek meg, hogy a száraz műszaki részt átugorjuk (akit mégis érdekelne, az ITT TALÁL részleteket), inkább arról mesélnék, hogy milyen (nem feltétlenül racionális) döntések vezettek oda, hogy a gazdag kínálatból pont ezt a bukót választottam. Először is egy műhelytitok: én nem ezért a sisakért mentem Timiékhez, de szerencsémre addig kérleltek, míg a kinézett – némileg olcsóbb – márka mellett felpróbáltam az SR1-est is. Pár másodperc teljes csend, majd jött a kérdés: Nos, milyen?
– Kb. olyan érzés volt a másik bukó, mintha azt mondták volna a mérnökök a tervezés végső szakaszában: “Te, figyelj! Péntek délután három óra van, menjünk haza, szerintem már jó lesz az úgy…” És a legszörnyűbb, hogy igaza is lett volna, hiszen tényleg egy szinte tökéletes bukót próbáltam előzőleg. Amiben többletet nyújt a Schuberth, az a végtelen aprólékosság és az fajta a pedáns precizitás, amivel csak a szemüveges Ödönke rendelkezett ötödikben. Miként változik a világ: akkor cikinek találtuk ezt a viselkedést – és Ödönke kapott is érte rendesen -, ma meg irigyeljük, aki ilyen munkát tesz le az asztalra.
A legszebb, hogy nem kell centinként megvizsgálnod a sisak belsejét, hiszen elég felvenned, és máris azt érzed, hogy nem a fejeden van, hanem körülölel téged – egészen elképesztő érzés, és állóhelyben is egyfajta plusz biztonságérzetet ad. Motorra ülve csak fokozódik ez a benyomás, hiszen a könnyű felépítés ellenére kimondottan csendes az SR1, főleg, ha a menetszél tisztán, szemből érkezik, és nem zavarják meg mindenféle – innen, a “Schuberth-világból” nézve – felesleges, magasított szélvédők. A légterelő műanyag elemek által keltett turbulenciák alig szűrődnek be a vastag és jól elhelyezett párnázáson keresztül, csak kimondottan “expressz-tempónál” érzi az ember, hogy a hosszú távú rohanáshoz füldugót is fog használni. A fülek mögött elhelyezett, zárható csatornák elsősorban a versenycélú felhasználás miatt kerültek a Schuberth-re, de városban is jó szolgálatot tesznek: a “hallójáratokat” kinyitva hamarabb érzékeljük a hozzánk hátulról közelítő járműveket, és a távolságuk mellett az irányukat is jól fel tudjuk mérni – többé nem panaszkodhatunk a holtérre a motoron. Amit a tükörből már nem látunk, azt a hallásunkkal érzékeljük, szinte méter pontossággal. A városból kiérve egy mozdulattal visszazárhatjuk, így a hosszú országúti etapon újra élvezhetjük a kitűnő zajcsillapítást.
Joggal merül fel a kérdés: ha sokat túrázunk a motorral, akkor miért nem egy csendesebb bukót választottam a németek palettájáról? Nos, két okból is szerencsésebb számomra az SR1-es, mint például a házon belüli konkurencia, a C3-as. Egyrészt alapvetően sportos motoron (Kawasaki ZZR1400) fogom használni a bukót, és az üléspozíció, az enyhén előre döntött testhelyzet idegen a C3 eredeti koncepciójától – azt a formát kedélyes túragépekre, és súlyos maxi-endurókra találták ki (a valódi terepmotorosok pedig egy emberként háborodnak fel most, amikor ezeket a két és fél-három mázsás sárdagasztókat endurónak merem nevezni 🙂 .
Másrészt ott a súly kérdés, ami egy napi 800-900 kilométeres – vagy esetenként ennél is hosszabb – etapon komoly terhelést jelent a nyakizmokra egy olyan gépen, aminek a szélvédelme nem vetekedhet a luxus-túragépekkel. Kimondva nem tűnik soknak a 300 gramm különbség, de amikor egy egész napon át kell tartanod, 120-140-es tempónál, bizony nem mindegy, hogy negyed kiló ide vagy oda.
Hogy végtelenül egyszerűen fogalmazzak: a C3 halkabb sisak, ezt jelen esetben egy pár ezer forintba kerülő füldugóval fogom kompenzálni. De a súlykülönbséget csak azzal tudnám, ha ebay-en leütném Stallone nyakizmait, hogy ezzel segítsek rá a nyári túrák komfortjára… Vagyis marad a füldugó.
Szóval SR1, és az első egy-kétezer kilométer “bejáratás” után egyre közelibb barátok vagyunk. Elkerülendő, hogy hamar kitáguljon, a kicsit szűknek tűnő M-es méretet választottam, így kb. óránként meg kellett állnom az első pár alkalommal, hogy átmozgassam azt a “hörcsögpofát”, amit induláskor még az arcomnak hittem… Persze a párnázás gyorsan idomult, így a negyedik-ötödik hosszabb kirándulás alkalmával már egészen komfortos lett, és a dupla D-gyűrűs csat kezelése is természetessé vált ekkorra. Már alig várom, hogy nyári melegben tesztelhessem, hiszen a bukó szellőzésére nagy hangsúlyt fordítottak a tervezéskor: a gyár tájékoztatója alapján százas tempónál akár tíz liter friss levegő is áramlik a bukó felső párnája közelében, így gondoskodva a megfelelő “hűtésről” a kánikulában.
Ne csak dicsérjem? Nos, a legtöbb kritikát az SR1-es vétalára kapta a sportmotorra felkerült cikkben, ami ismerve a hazai kereseteket teljesen érthető is. Az indoklás már sántít, miszerint “az én X márkájú sisakom pontosan ugyanezt tudja, és csak Y forintba került”. Hadd nyugtassak meg mindenkit, a próba előtt magam is így gondolkodtam. Nem húszezer forintos gagyi tökfödőben nyomtam eddig sem, és nehezen tudtam elképzelni, hogy ezen a szinten óriási különbség lenne a fejvédők között. Most mégis egy Schuberth doboza pihen a polcon, és bátran állíthatom: érzelem és értelem alapján is az egyik legjobb választás, ha valaki komolyan veszi a motorozást, és sport- vagy sporttúra motorral közlekedik.
Epilógus
Lám, itt ülök a garázsban, és már attól mosolygok, hogy ránézek a sisakra: az együtt töltött kilométerek meggyőztek arról, hogy jó csere volt egy évtized után egy általam eddig nem próbált márkára bízni a koponyám védelmét és a motorozások élményfaktorát. Mert kaphat egy bukó akárhány csillagot a SHARP biztonsági tesztjén, napi használatban nem a kg/cm2 értéket, és a labor steril, megismételhetetlen eredményeit, hanem a végtelen funkcionalitást valamint a komfortot fogod értékelni a motorozás közben – és az SR1-esnek aligha akad párja e kettőben.
A teszthez a Schuberth SR1 bukósisakot az EuroMotor Kft. biztosította.
.
Még több teszt a Hegylakók archívumban!