Elissa mondja: minket nem véd a karosszéria!

Elissa mondja: minket nem véd a karosszéria!

- Kategória: Cikkek, Elissa rovata
3

A reggeli kávém mellé nélkülözhetetlen a friss, napi sajtó. Tegnap, a forró fekete szürcsölése közben figyelmes lettem egy szalagcímre – Használ a szigor: a rendőrök készülnek a motoros szezonra – ennek okán ültem a billentyűk mögé. Úgy éreztem, hogy egysíkúra sikeredett az írás üzenete, így  – motorosként – ki kell álljak a motoros társadalomért, egyfajta fogadatlan prókátorként…

[wp_bannerize group=”cikkek” limit=”1″]
.

Igen,  fontos, hogy  a cikkben említett vezetéstechnikai rendezvényeken részt vegyünk, és ezáltal könnyebben el tudjuk  hárítani a veszélyhelyzeteket. Nincs is ezzel semmi probléma és szerencsére egyre nagyobb számban látogatják a motorosok ezeket a jól szervezett eseményeket. Viszont arról soha senki nem tesz említés, hogy mi motorosok mit élünk meg a gépek nyergében egy-egy tavaszi gurulás során. Szerintem az egész a vezetési morálon múlik. Találkoztam már olyan autóssal – nem is eggyel -, aki előzékeny volt és olyannal is, aki épp az ellentéte – hiszen olyan, hogy “autós” vagy “motoros” továbbra sem létezik, csak emberek vannak, akik járműtől függetlenül eszesek, vagy épp olyan buták, amilyet még nem hordott hátán a Föld…

Illusztrációként meg kell említsek egy rövidke történetet: Egerben járunk, a négysávos úton, a Viaduktnál – aki ismerős arra.
Jöttem haza a suliból a kis százhuszonöt köbcentis Apriliámmal, szépen haladtam a belső sávban ötvennel, aztán a külsőből hirtelen rám rántotta egy fehér Volkswagenes a kormányt – reflexeimnek hála sikeresen elkerültem az ütközést. Egyértelmű volt számomra, hogy bele sem nézett a tükörbe, pedig nem estem holt térbe sem. Aztán a piros jelzőlámpánál mellé csorogtam és próbáltam vele közölni emberi módon, hogy mit csinált, de még csak tudomást sem akart az illető rólam venni – fejét elfordítva a zöldnél elstartolt.

Számtalanszor előfordult, hogy túrázás közben leszorítottak a murvára, vagy éppen a hegyekben a saját sávomat használta a szembejövő autós, fittyet hányva arra, hogy én is a közlekedők közé tartozom. Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen kockázatot vállalunk, amikor felszállunk kétkerekű masináinkra, és nem kérdés, hogy néha mi is vétünk a szabályok ellen – mint ahogy az összes többi közlekedő.

De nem győzöm hangsúlyozni, hogy százszorta óvatosabbnak kell lennünk: olyan ez – amikor kigördülünk a garázsból – mintha ránk fenné a fogát a honi vadásztársaságok összes csatlósa és űzni kellene minket, szándékosan. Persze, ez a legtöbb esetben egyszerű figyelmetlenség az ellen oldalról, mégis, a végeredmény ugyanaz… A megfelelő védőfelszerelések nélkül nem éri meg útnak indulni (a legrövidebb távra sem!), mert ott leselkednek ránk a nagy és gonosz “szörnyek”, valahol megbújva a közútjainkon és lesik a véletlen alkalmat, mikor csaphatnak le ránk.

– És miért nem megyünk pályára? – kérdezik gyakorta. Na, az egy egészen más téma. Mindenkinek különféle  módon okoz örömet a szabadság érzete, és egyébként is: szépen lassan fel kellene dolgozni, hogy a rendszámos motorok is járművek, és mint ilyenek, a közlekedés részei, még ha nem is ütnek akkorát, mint egy Kamaz… A sportmotor és a versenymotor nem ugyanaz, még ha hasonlítanak is egymásra – főleg marketingszempontok miatt persze.

Isten ments, hogy valaki lázításnak, az ellentétek felszításának vélje ezt a reggeli gondolatsort, hiszen csak ellenpont akart lenni egy bután egysíkú cikk mellé. A rövid beszámolóval csupán a minket veszélyeztető autósoknak a figyelmét szeretném felhívni, hogy ha tehetik – és miért ne tehetnék? – kezeljék járműként, egyenlő partnerként a motorosokat! Közöttünk se mindenki „szent”, de a rendőrségi jelentések szerint is 90-95 százalékunk a KRESZ- nek megfelelően hasítja a szelet. Ha ők ezt állítják, akkor biztosan lehet benne valami…

Kölcsönösen figyeljünk egymásra, az utakon is!

 

4sr HUngary