Régóta kerestünk már egy olyan motoros célpontot, ami egy délután alatt elérhető, mégis gyökeresen más élményt nyújt, mint a hazai utak.
Oldklu (Tommot Vezetéstechnika) meghívására csatlakoztunk a négynapos osztrák kiránduláshoz, a csillagtúra szállása Türnitzben volt, innen indultunk felfedezni a környék legszebb látványútjait és nevezetességeit.
1. nap, Székesfehérvár – Sopron – Gutenstein – Türnitz – Mariazell – Gaming – Türnitz: 544 km
Reggel nyolckor indultunk Székesfehérvárról, és erősen tempóztunk, hogy minél előbb utolérjük a Türntzbe előző nap érkezett csapatot. A terv bevált, ugyanis a sok-sok látványutas kitérő ellenére délután egykor már a szállásunkon tervezgettük a további kilométereket. A kb. 15 fős konvoj ekkor nagyjából kilencven kilométerrel járt előttünk, ezért motorra pattantunk, és Wildalpen után az egyik látványút felső kilátójában csatlakoztunk hozzájuk.
Innen együtt haladtunk tovább, majd az 544 kilométeres napi etap után este hétkor értünk vissza a panzióba. A hely biztonságáról sokat elárul, hogy minden motort az utcán parkoltunk le, sőt, az egyik vasban még a kulcsot is benne felejtette a tulajdonos, mégis ugyanúgy, ugyanott találta másnap reggel a gépet…
2.nap. Türnitz – Mariazell – Gaming – Annaberg – Türnitz: 167 km
Az átlagosnál nagyobb létszám ellenére a reggeli indulás viszonylag szervezett volt, a tankolás időtartamát csak egy szerencsétlen defekt orvoslása nyújtotta hosszabbra – az apró, vidéki benzinkúton először azon lepődtünk meg, hogy egyáltalán van defektspray, majd akkor kerekedett el még jobban a szemünk, amikor megkérdezték: milyen márkájú, kiszerelésű és csatlakozójú flakont kérünk? Hiába, itt számolnak a motorosokkal…
Mariazell után szúrtunk egy balost, és az egysávos erdei úton egészen a pisztrángozóig gurultunk. A többiek jól ismerték már a helyet, a híresen finom hal- és vadételek csábítóak minden egyes kirándulás alkalmával. A nagy tömeg miatt a kiszolgálás nem volt éppen zökkenőmentes, de délután egy körül már mindenki elfogyasztotta a választott menüt ill. desszertet, így újra útnak indultunk. Egy-két óra szabad csavargás után az annabergi kilátónál álltunk meg újra, ahol meglepetésünkre magyarul beszélő személyzet fogadott bennünket az apró bár teraszán. Pár perces séta után feljutottunk a falu legmagasabb pontjára, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a környező völgyekre, majd öt körül indultunk tovább – azaz hogy indultunk volna…
Alig hagytuk el a falu határát, máris olyan szerpentinen találtuk magunkat, amitől élvezetesebbet talán rajzolni sem lehet: egy-egy nyúlfarknyi egyenest leszámítva csupa tempós kanyar, hibátlan minőségű aszfalt és gyönyörű környezet – mi kellhet még? A többiek a szállás felé vették az irányt, mi azonban visszamotoroztunk a kilátóig, hogy megkétszerezzük az “Annaberg-ring” élményt… Most értékeljük igazán, hogy a GoPro fent van a motoron – jó lesz visszanézni ezeket a kanyarokat. Útközben még megtöltöttük a dobozokat helyi borokkal – gondolván az este további részére – , és hétkor már újra a türnitz-i panzió előtt sakkoztuk a fal mellé a motorokat.
A felejthetetlenül finom vacsora után sikeresen elpusztítottuk a pár liter közepesen borzasztó fehér-, és egy palack egészen finom vörösbort, majd rátankoltunk a panzió kínálatából – kell-e mondanom, hogy a másnap reggeli indulás nem volt zökkenőmentes a hajnalig tartó dínom-dánom után…
folytatjuk…