Báránybőrbe bújt farkas? Nem igazán… Inkább egy dühöngő zombi, aki laza tréningruhával igyekszik elterelni a figyelmet vérszomjáról.
Mi tagadás, Havasi Péter nyereménytesztje és beszámolója után alaposan rákívántam a Yamaha új háromhengeresére, s úgy adódott, hogy az utolsó, még éppen nem csonthideg őszi napok egyikén meg is kergethettem ezt a fura, mégis szerethető masinát… Íme, másodvélemény egy kedvező árú motorról, az elkényeztetett motoros firkász szemszögéből:
Minden reklám hazudik! – állt a graffiti anno a piactér melletti falon, s valljuk be, volt némi alapja. A hirdetések igyekeznek mindig rávilágítani, hogy az adott termék rossz tulajdonsága valójában nem is létezik. Milyen a porszívó? Hát persze, hogy halk! Mennyit eszik a hétüléses egyterű kocsi klímával? Alig csipegeti a naftát! A kólától elhízott és puhos leszel? Dehogy, hiszen ha belekortyolsz, azonnal buli lesz körülötted és vidámság!
Ezek után a Yamaha szlogenje – Az erő sötét oldala – máris gyanúsan festett. Egy 115 lóerős gépre már nem kapja fel a fejét az ember, még ha mindössze 188 kilót is kell cipelnie a ménesnek. A formaterv pláne szerény, semmi sötét mágia, ijesztő pofa vagy brutális kiállás. Ez egy supermoto és egy csupaszmotor szolid keveréke, nem több. Vagyis kapunk egy középsúlyú, közepesen erős vasat, ABS nélkül, méghozzá olyan megjelenéssel, amivel szinte elveszik a város forgatagában? Megint egy tucatmotor – súgta a hang, és nem alaptalanul. Előítéletes lennék? Aligha, ez inkább sztereotípia, hiszen jó pár hasonló árú és kivitelű motor megfordult már alattam, és szinte mindegyikről (ne terelj, Kutya, valójában mindegyikről) úgy szálltam le, hogy jó, jó, remek volt, de nem vagyok maradéktalanul boldog.
Ez valami más
De elég a nyavalygásból, kóstoljunk bele abba a bizonyos pudingba – nyeregbe! Az első meglepetés, hogy 176 centis magasságom ellenére két teli talppal érem a talajt, ami nem csak a szolid ülésmagasságnak, hanem a keskeny építési módnak is köszönhető. Ösztönösen magam felé húzom a leállítókapcsolót, s lám, milyen motorosbarát egy megoldás – ettől életre is kelt a 847 köbcentis háromhengeres. Frankó ötlet, hogy egybeépítették az önindító gombját és a leállításért felelő modult. A rendhagyó kezelőszerv alatt üzemmódkapcsoló, ezt azonnal át is pöckölöm A-állásba. Alapból B, azaz visszafogottabb karakterrel adják át a vasat a tulajdonosoknak – ekkor a csúcsteljesítmény változatlan marad, de kevésbé agresszíven jelentkezik a nyomaték. Agresszív? Nyomaték? Ide vele! – a váltót egyesbe pöccintve húzok egy kövéret, amitől azonnal elemelkedik az eleje, majd szúrok egy kettest, s ekkor megismétlődik az élmény. Nahát, egy életteli vadállat? Kezdem visszanyerni a hitem, a reklám ezek szerint nem hazudott…
Már jóval száz felett haladok, a harmadik fokozat még le sem forgott, jön a jobb/bal törés a jól ismert szakaszon. Combbal megszorít, pici ellenkormányzás, és hopp, mintha ott sem lett volna az ív. A fordított első teleszkóp példásan végzi a dolgát, a hátsó rugóstag pedig közel hibátlanul – noha feszesebb csillapítás ráférne, de így sem panaszkodom. Kiváló kanyarvadász az MT, egyedül talán a túl széles kormány van útban a fordulókban. Bármennyire hihetetlen, első alkalom, hogy egy tesztmotoron keskenyebbre cserélném… Jómagam rajongok a könnyű irányváltást biztosító széles héblikért, de ez esetben elég testtel, lábbal megindítani a vasat, a kezünk tulajdonképpen csak a gáz miatt van a kormányon ilyenkor, kár is görcsösen markolni, csak a saját dolgunkat nehezítenénk vele.
Mindenhol elemében van
Nagyjából 130-ig a szélvédelem is rendben van, de aki autópályázna vele, máris rendelhet hozzá gyári vagy utángyártott légterelőt, hogy ne legyenek Popeye alkarjai egy bécsi kiruccanás után. Vagány, csupa móka és még praktikus is? Akárhogy is kóstolgatom, ez bizony király vas lett. Nehezen hihető, de alig 2,4 millióért a Yamaha valódi adut dobott a piacra, melynek alig-alig vannak hiányosságai, s azok is könnyen orvosolhatók. A márkára jellemző kicsit “On/Off érzést” adó gázkaron valószínűleg segítene a finomhangolás, hogy a motorfék/gyorsítás üzemmód között kisebb legyen a kellemetlen rántás, mely kanyaríven meg-meg viccelheti a motorost. Az ülés is hagy némi kívánnivalót, ezért ha hosszabb túrára indulsz – mondjuk a pároddal -, valószínűleg előbb átszabatod a nyerget valamelyik kárpitosmesternél, mert alapból inkább városi, vagy legfeljebb egy-kétórás országúti csapatásokhoz ideális. A pályázók a viszonylag hamar lekarcoló lábtartótüskéket fogják felemlegetni, mint apró hiányosságot, de lássuk be: ezek tényleg apróságok a csekély vételárral és a motor által nyújtott élvezettel szemben.
Csak remélni tudom, hogy új ösvényt jelöl ki ezzel a Yamaha, és könnyű, keskeny, sok-sok mókát adó vasak tucatjai jelennek meg a gyártók kínálatában, mert az ilyen életteli modellek bizony könnyedén kivezethetik a kátyúból az éppen csak éledező motorpiacot, nem mellesleg visszacsábítva a fiatal vásárlókat is a kétkerekűek világába.
Műszaki adatok – Yamaha MT-09:
Motor: Folyadékhűtéses, soros háromhengeres, DOHC 12-szelepes
Hengerűrtartalom: 847 cm3
Teljesítmény: 115 LE 10 000 ford./percnél
Forgatónyomaték: 87,5 Nm 8500 ford./percnél
Váltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: lánc
Első felfüggesztés: fordított, állítható teleszkópok, 137 mm rugóúttal
Hátsó felfüggesztés: állítható központi rugóstag, 130 mm rugóúttal
Első fék: dupla 298 mm-es féktárcsa, négydugattyús féknyergek, opcionális ABS
Hátsó fék: 245 mm-es tárcsa, egydugattyús féknyereg, opcionális ABS
Gumiabroncs mérete elöl: 120/70 ZR 17
Gumiabroncs mérete hátul: 180/55 ZR 17
Üzemanyagtartály: 14 liter
Menetkész tömeg: 188 kg (MT-09 ABS: 191 kg)
Alapár: 2 398 000 Ft