Metzeler Roadtec 01 tartósteszt – 2. rész

Metzeler Roadtec 01 tartósteszt – 2. rész

- Kategória: Teszt
0

Mintha csak az égiek azon munkálkodtak volna, hogy a Roadtec 01-et tényleg mindenféle körülmények között kipróbálhassam. Volt itt minden: kellemes, tavaszi napsütés, eső és még egy havazástól fehérbe borult szerpentin is…

– Már alig várom, hogy felpattintsam a dobozokat, és elinduljunk az idei első hosszabb túránkra, Alsó-Ausztriába! – mormolom magamban egy nappal a start előtt, ahogy a dobozokba pakolok. – Csak legyen jó időnk! – teszem hozzá félhangosan. Másnap, csütörtök kora reggel baljósan fest az ég: még nem esik, de komor fekete felhők takarják el a napot. Tulajdonképpen nincs hideg, de lehet, csak a túra izgalma miatt nem érzem. Különben sem érdekel – indulunk, és kész!

Az egy kilométerre eső kanyarok száma: összeszámolhatatlan... Alsó-Ausztria még mindig igazi motorosparadicsom
Az egy kilométerre eső kanyarok száma: összeszámolhatatlan… Alsó-Ausztria még mindig igazi motorosparadicsom

Budapest határát magam mögött hagyva egyre zordabbá válik az időjárás. Villámok cikáznak, Lébény magasságában az eső is elered, és a határhoz közeledve már durva felhőszakadás miatt muszáj félreállnom. Felkapom az esőruhát, és miközben a retek idő miatt morgolódom, gyorsan eszembe jut,  hogy ez a legjobb lehetőség kipróbálni, mit is tud a Roadtec 01 extrém útviszonyok között. Még egy forró teát bedobok, és ráveszem magam az indulásra. Finoman, óvatosan megyek, immáron az osztrák oldalon koptatva az aszfaltot.  Az ömlő eső miatt nem szerpentinen, hanem autópályán és enyhén kanyargós országúton suhanok a cél felé, de azért akad itt is alkalmas próbára tenni a Metzelert.

Sok csomag, nem kevés erő, de a Roadtec nem téveszt - erőteljes kigyorsítás és komoly fékezés közben sem jelentkezik bizonytalanság
Sok csomag, nem kevés erő, de a Roadtec nem téveszt – erőteljes kigyorsítás és komoly fékezés közben sem jelentkezik bizonytalanság

A gyér forgalomban egyre bátrabban döntögetek sávon belül, mintha csak gödröket kerülgetnék. Mivel a visszajelzések több mint biztatóak, rápróbálok a vészfékezés-kikerülés párosra is, egyre határozottabban húzva-taposva a féket. Már-már vakmerőségnek tűnik a végén, de a Roadtec köszöni szépen, nem dolgoztatja feleslegesen az ABS-t – csak teszi a dolgát, egy pillanatra sem veszítve a tapadásból!

Váratlan körülmények

Ha eddig voltak is kétségeim a korábbi Z6-incidens miatt, mostanra teljesen szertefoszlottak, ez a papucs tényleg _mindenféle_ útviszonyra alkalmas még egy ilyen viszonylag nehéz és erős motoron is. Az égiek végül megkegyelmeznek nekünk, és másnap a nap is megmutatja magát, szégyenlősen elő-előbújva a komor felhők mögül. Bár a levegő továbbra is hideg, a hőmérő csak alulról kóstolgatja a tíz fokot, engem semmi nem tarthat vissza a gurulástól. A közeli Annaberg felé haladva finoman melegítem a gumit a fridzsidert idéző, jéghideg aszfalton. Mire a közel 850 méteres hágó tetejére érek, már bátran feszegethetem a határokat – a másodikban abszolválható visszafordítókban a tüzet időben ráadva teszteltem, mennyire tűri a sportos habitust az alapvetően túrázóknak tervezett gumi. Nos, a kicsit sem túrázós tempó ellenére egy apró megingás nem sok, annyi sem jelentkezik, és a lejtős oldalon a féktávok is arcátlanul rövidre sikerülnek, de a gumi csak nem enged!

Ha mindez nem lett volna elég, a viszonylag hegyes profilnak köszönhetően a motort rendkívül könnyű egyik oldalról a másikra átdönteni, szóval már csak ezért is megérte az erősen kopott Nankangot lecserélni a Metzeler újdonságára! Ha muszáj belekötni – márpedig azt mindig muszáj -, akkor a kimondottan kemény kigyorsításnál jelentkező, a megszokottnál erősebb felegyenesedési hajlamot említhetem, de ez is inkább csak jellemzője, mintsem hibája a Roadtec-nek, mivel a jelenség egyáltalán nem zavaró.

Kiváló utak, némi napsütés és jó társaság - mi kell még egy tökéletes túrához?
Kiváló utak, némi napsütés és jó társaság – mi kell még egy tökéletes túrához?

Következő reggel az eddiginél erősebb, határozottabb napsütés ébreszt, így rögtön a reggeli után már a nyeregből szemlélem a haragoszöld osztrák mezőket és a minket körülvevő hegyeket. Álmodozásomból úgy fél óra önfeledt csapatás után csúf, komor fekete felhők ébresztenek fel – ahogy az eget kémlelem, a sárgás-szürkés paplanról a téli havazások jutnak eszembe. Vissza hát a szállásra a lehető legrövidebb úton! Bepötyögöm a naviba Türnitz nevét, és a gép – micsoda véletlen – ezúttal is Annaberg felé visz. Nekiindulok gyorsan, nem gondolván, hogy életem egyik legnehezebb, egyben legveszélyesebb szakasza vár rám…

Ott látok egy kis kék eget, szóval arra megyünk! Az idei túra nem bővelkedett kánikulában...
Ott látok egy kis kék eget, szóval arra megyünk! Az idei túra nem bővelkedett kánikulában…

Szépen ereszkedem felfelé, közben – ahogy számítottam rá – elered az eső. A gumi teszi a dolgát, szépen tapad, de ez már nem is meglepetés. Ám amint elérem az első ezres hágót, a csúcson az eső átvált havas esőbe, majd havazásba… Nem akarok hinni a szememnek!  A hó nem marad meg, csak itt-ott, kis foltokban, például a panziók erkélyein, de a hőmérséklet drasztikusan leesik – a műszer szerint mínusz négy fok van. Egyszerűen nem hiszem el!

Az étteremben szerencsére működött a webkamera, így saját fénykép nélkül is maradt kézzelfogható emlékem, milyen "remek" idővel is köszöntött az osztrák nyár... Legközelebb azt hiszem csak június körül merészkedünk erre a vidékre
Az étteremben szerencsére működött a webkamera, így saját fénykép nélkül is maradt kézzelfogható emlékem, milyen “remek” idővel is köszöntött az osztrák nyár… Legközelebb azt hiszem csak június körül merészkedünk erre a vidékre

A szerény tempó ellenére is elgémberednek az ujjaim, alig tudom mozgatni őket, minden kuplungolás kész kínszenvedés. A kanyarokban már egészen lassan hajtok, számítva arra, hogy bármikor lefagyhat a frissen hullott égi “áldás” – valahogy nincs kedvem talajmintát venni az egyébként példás minőségű osztrák aszfaltból. Annaberget elérve egy forró tea és a gőzölgő ebéd segít újra életet lehelni fáradt testembe. Jól esik minden falat, és hála az égnek, közben az eső is eláll. Kimerészkedem, és egy félmosoly mellett megpaskolom a vaskos hátsó gumit: kösz, hogy megmentetted a bundámat, a vizes, fagyos aszfalton is áthoztál egyben, holott szegény Metzeler-mérnökök ilyen elképesztő körülményekkel aligha számoltak a tervezés során – nem is normális, aki ilyen időben csapat az ezres hágókon 🙂

Ilyen extrém körülmények között és az eddig megtett csekély, nagyjából 1800 kilométeres távon még nincs sok értelme kopást méricskélni. Mindenesetre az biztató, hogy  5,61 millinél jár a hátsó - ember legyen a talpán (pardon, gumiján) aki ezt tízezer alatt elkoptatja!
Ilyen extrém körülmények között és az eddig megtett csekély, nagyjából 1800 kilométeres távon még nincs sok értelme kopást méricskélni. Mindenesetre az biztató, hogy még mindig 5,61 millinél jár a hátsó – ember legyen a talpán (pardon, gumiján) aki ezt tízezer alatt elkoptatja!

A változatosság kedvéért az utolsó napon is esőben indulunk haza, de ezen már meg sem lepődöm. Május végén téli körülmények között motoroztam, kipróbáltam mindent, amit csak lehetett, szóval innen üzenem az égieknek: köszönöm, a próbát kiálltam, most már igazi melegben, Epokittként ragadó, forró aszfalton és vad szerpentineken szeretném nyúzni a Roadtecet! Ha imám meghallgatásra talál, a következő részben már az ott gyűjtött tapasztalatokkal jelentkezem.