Csaknem végigértünk az előző részekben a biztonságos motorozás technikai feltételein. Most, az utolsó fejezetben a kevésbé alapvető, ezért gyakran elhanyagolt alkatrészeket vesszük sorra…
A kardános motorok tulajdonosai fölényesen mosolyoghatnak egyet, és – szinte – át is léphetnek a következő fejezethez, ugyanis most a lánc- és szíjhajtásról lesz szó, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy teljesen ők sem hanyagolhatják el az erőátviteli rendszer karbantartását. Rájuk jellemzően 30-40 000 kilométerenként, illetve a gépkönyv szerinti időintervallum után ró terhet a holtjáték ellenőrzése és a kenőanyagok cseréje.
Hasonló a helyzet szíjhajtás esetén is, időnként ezt is érdemes átvizsgálni és sérülés vagy megnyúlás nyomait keresni. A láncos erőátvitelű motorok tulajdonosai viszont jobban teszik, ha legalább havonta egyszer ellenőrzik a láncfeszességet, mégpedig a kereket megforgatva, többféle helyzetben is, nehogy az egyenetlenül nyúlt lánc megtréfálja őket. Páran mint a zongorahúrt, úgy megfeszítik, indokolatlanul feszítve ezzel a kihajtást és a hátsó tengelyt. A lógó lánc sem maradhat érintetlen, mert csattog, rángatja a motort, vagyis befolyásolja annak viselkedését. A helyes beállítást terhelés nélkül, a gépkönyvben leírtak szerint kell elvégezni, a lógás mértéke a motortípustól függ, amit a kezelési útmutatóból tudhatsz meg. A lánc feszítésénél nagyon fontos a hátsó tengely pontos beállítása, elvégre 1-2mm-es eltérés a két oldal között már rengeteget ront a menetstabilitáson, az egyenesfutáson.
Eső-, illetve poros környezetben motorozás után illik letakarítani a láncot, így eltávolítva az apró porszemcséket, amik súrolják, koptatják azt. Futásteljesítménytől függően amúgy sem árt néha megszabadítani a láncot a rárakódott felesleges „trutymótól”. Használhatsz speciális, erre kifejlesztett spray-t vagy egyszerű petróleumot is a feladathoz, a lényeg, hogy ne benzinnel, féktisztítóval vagy más, a gumigyűrűket károsító anyaggal dolgozz! Pucolás után alaposan újra kell fújni a láncot, hogy elejét vegyük a rozsdásodásnak és a kenéshiányból adódó kopásnak.
Mi a helyzet a csapágyakkal?
A rosszabb minőségű utakon egy nehezebb motor akár 20-30 ezer kilométer alatt is elkoptathatja a kerékcsapágyait. Főleg a motor eleje kapja a nagyobb terhelést, amit csak fokoz a nagy saját- illetve össztömeg is. Ha van középállványunk és fel tudjuk bakolni a gép elejét, figyeljük meg, milyen könnyen tudjuk forgatni a kormányt. Ha középállásból kicsit kifordítva a kormány magától visszatér középre, biztosak lehetünk benne, hogy egyenetlenül kopott a kormány nyakcsapágyunk. Az első futómű csapágyainak hibáját már nehezebb észrevenni, de annál fontosabb figyelni rájuk, főként, ha már legalább 40-50 ezer kilométer van a gépben. Ezek cseréjével javul az egyenesfutás, és kanyarban nem akar majd kifordulni a kezünkből a kormány, szóval élvezeti és biztonsági szempontból is erősen ajánlott a karbantartása. A hátsó kerék és a lánckerék csapágycseréjével nem fogunk nagy változást tapasztalni, csak simábban, csendesebben fut majd a motor, de ettől persze még nem szabad elhanyagolni azt sem.
Olajak és egyéb folyadékok
A gépünkben található folyadékoknak minden esetben megvan a maga szerepe és jelentősége. Ez így talán sommásan hangzik, de egyben ez az oka, hogy a nem megfelelő mennyiségű és minőségű kenőanyagok vagy folyadékok használatakor súlyos károk keletkezhetnek motorkerékpárban, és ez akár balesethez is vezethet. Kezdjük talán azokkal a folyadékokkal, melyek nem kerülnek gyakran szóba, így a tulajdonosok hajlamosak megfeledkezni róluk!
Folyadékhűtéses gépek esetében a hűtőfolyadékot kétévente vagy jellemzően 20-25000 km-enként kell cserélni a gyártói előírásától függően. A hűtőfolyadékot minden esetben hideg motoron cseréld! Nagy odafigyelést fordíts a megfelelő szint mellett a hűtőrendszer légtelenítésére is! Vannak bekevert folyadékok, amiket egyszerűen beletölthetsz a rendszerbe, és léteznek koncentrátumok, amiket desztillált vízzel hígíthatsz – sőt, muszáj hígítanod! – a megfelelő arányban.
Például a – 72 fokos koncentrátum esetében 1:1 az ideális keverési arány, amivel közel mínusz negyven fokos fagyig védve lesz a motor. Erre a töménységre nem azért van szükségünk, mert mínusz 30-40 fokban motorozunk, hanem mert a hűtőfolyadék a fagyvédelem mellett a hűtőrendszer korrózióvédelméért és kenéséért is felel, ezért a gyártói előírás megköveteli a fenti keverési arányt. Mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy ún. alumíniumbarát hűtőfolyadékot használjunk!
Az olajcsere gyakoriságát és a felhasználható kenőanyag minőségét a gyártó előírja, ehhez érdemes is tartanod magad. Elsősorban a sokat futott és azon belül is a levegő-olaj hűtésű erőforrásoknál érdemes az 5-6000km-es intervallumot tartani, esetleg rövidíteni is, ha városban – lassú tempó mellett, csekély hűtéssel – használja az ember a gépet. Nem árt olykor az olaj szintjére sem rápillantani: volt már nálunk motoros, akinek vagy fél litert kellett rátölteni, hogy a megfelelő szinten legyen, ami kenés és hűtés terén is gondot okozhatott volna. Fontos szabály, hogy egy év után mindenképpen cseréld le a motorolajat, bármennyire is keveset motoroztál, és minden olajcserekor dobd ki a régi olajszűrőt is!
A fékfolyadékról a fékeknél már ejtettünk pár szót, de azért röviden átismételjük: a fékfolyadék rendkívül agresszív és megköti a levegő nedvességtartalmát. Ez azért gond, mert a rendszerbe került víz – a fékezéskor keletkezett hő hatására – gázosodik, amitől akár teljesen meg is szűnhet a fékhatás. A víztartalom műszerrel mérhető, így másodpercek alatt ellenőriztetheted, hogy elérkezett-e a csere ideje. Ugyanez vonatkozik a hidraulikus működtetésű tengelykapcsoló tartályában fellelhető fékfolyadékára is.
Mikor ápoltad utoljára a bowdeneket?
Nagyon sok típuson, akár új modelleken is megtalálható még ez a régies, de bevált erőátviteli megoldás. A legtöbben rá sem hederítenek az apró, mellőzött alkatrészre, pedig nem szabad megfeledkezni a bowdenek ellenőrzéséről, karbantartásáról, kenéséről, ha nem akarunk meleg pillanatokat átélni menet közben.
Legalább szezon előtt és után ellenőrizzük, nem kezdett-e „szőrösödni” valamelyik huzal, illetve adjuk meg neki a megfelelő kenést, hiszen a házán belül megülő pára előbb-utóbb ki tudja kezdeni a felületét. Apróságnak tűnik, de körünkben volt már motoros, akinek azért kellett a csapatból kiállni, mert menet közben elszakadt a gázbowdenje… A technikai részek összeállításában segített: Pusch Kornél, akinek ezúton is köszönjük a hasznos kiegészítéseket.
A következő részben nekiindulunk az útnak, és megnézzük, milyen kihívásokat állítanak elénk a különböző időjárási helyzetek.