A TommoT műhelyében nagy fába vágták a fejszéjüket, de nem a leleményes szakemberekről lenne szó, ha megfutamodtak volna a kihívás elől…
Hiába, ha egy több mint fél évszázados motorról van szó, azon bizony nyomot hagy az idő vasfoga. Jelen esetben ez egy 1964-es Pannonia T5, melynek ülése a szó legszorosabb értelmében kapott hideget-meleget az évek során. A műbőrök esküdt ellensége, a nap, illetve napfény UV-tartalma a műanyagokat, PVC féleségeket, ezzel együtt a műbőröket egyszerűen elöregíti, megeszi. Az anyagok merevvé válnak és a legcsekélyebb erőhatás hatására kirepednek, kiszakadnak.
Leheljünk bele új életet!
Ezen a ponton az ülés szivacsozása is védtelenné válik, ami pedig az időjárás viszontagságaitól egyszerűen porlani kezd. A régi motorok ülésvázait még nem modern, fröccsöntött, majdhogynem örök életű műanyagokból készítették, hanem egyszerű vaslemezből préselték ki. A huzat szétszakad, a szivacs elázik, magába szívja a vizet, és ez hosszú-hosszú éveken át nedvességet közöl a vassal, melynek a felületkezelése egy idő után feladja a harcot, szabad utat adva ezzel a marcangoló rozsdának.
Az ülés eredeti állapota (már ha ebben az állapotában nevezhető egyáltalán ülésnek), mint ahogy az a képeken is látszik, igen siralmas. De végülis pont ezért került a Tommothoz, és bizony szerencséjére a legjobb helyen kötött ki. Az ülésvázat először is megszabadítottuk a huzattól és az elporladt szivacstól. Átesett egy homokszóráson, ami fémtisztává varázsolta a vasat, megszabadítva azt a régi felületkezelés maradványaitól és persze a rozsdától.
A teljesen letisztított felületű lemezt elvittük egy porfestő – köznyelvben: szinterező – üzembe, ahol egy olyan felületkezelést kapott, ami tulajdonképpen egy kemény, különösen strapabíró egybefüggő polimerréteget képez, így a végeredmény olyan lett, mintha lefényezték volna, csak éppen sokkal strapabíróbb. Hab a tortán, hogy ez nem tud egy esetleges ütés hatására csak úgy lepattogni.
Mivel a régi, fém alapú ülésekre a szintén korrodáló kis csíptetőkkel rögzítették a bőrt, ezt szerettük volna jobb, időtálló megoldásra cserélni, ezért egy műanyag peremet szegecseltünk az ülésváz aljára, hogy modern kárpitosszerszámmal lehessen majd a huzatot rögzíteni, ha az a helyére került.
Ebben a fázisban az ülés belső szerkezete is elkészült, a teljes szivacsozást a megrendelő testsúlyának megfelelő keménységű habokból építettük fel.
A szabásminta levételét követően elkészítettük a huzatot, mely a megrendelőnk kívánsága szerint ugyanolyan színű anyagokból készült, mint annak idején az eredeti.
Utolsó lépésként ez és a kapaszkodópánt is a helyére került a frissen krómozott végekkel egyetemben, melyeket új, rozsdamentes csavarokkal rögzítettünk, hogy az ülés újabb fél évszázadig, vagy akár tovább is ülés maradjon.
Képek és szöveg: TommoT