„Megfenyegettek, hogy ne hívjak rendőrt…”

„Megfenyegettek, hogy ne hívjak rendőrt…”

              - Címkék |Hírek, Motoros érdekképviselet

Egyszerűen döbbenetes, amit Dani mesélt, illetve rögzített kamerájával: Egy figyelmetlen autóvezető miatt balesetet szenvedett, de csak a zakózás után jött az igazi meglepetés…

Sziasztok! Március 18-án volt egy kisebb balesetem Mezőfalván. Egy körforgalomban szabályosan közlekedtem, amikor a Mercedes kisteherautó vezetője nem adta meg az elsőbbséget, emiatt vészfékeznem kellett a vizes úton, ami miatt sajnos elestem. Szerencsére a sisakkamerám felvette az egészet.

Esés közben a sisak koppant az aszfalton, de a kárfelmérő abszolút nem vette komolyan az egészet, mert pl. nem szakadt le a fele, nem horpadt be. Hiába mondtam neki, hogy a héjszerkezet kapott ütést, hiszen koppant a betonon és a sisak baleset után cserélendő, ő hajthatatlan volt, azt mondta: szerezzek szakvéleményt, vizsgáltassam be saját pénzen a drága fejvédőt – áll a Hegylakók Motoros Magazin űrlapján keresztül a Motoros Érdekképviseleti Egyesületnek küldött levelében.

Nem várt fejlemény: a fenyegetés

Ennél már csak az volt döbbenetesebb – folytatta -, hogy a helyszínen, még a rendőrök kiérkezése előtt a teherautóból kiugró csapat egyszerűen nem engedett telefonálni, segítséget hívni! Szegények, a nagy igyekezetben arról is megfeledkeztek, hogy közben a sisakkamera mindvégig rögzítette az ordenáré, artikulálatlan ordibálásukat, fenyegetéseiket (!) – ezt egyelőre szándékosan nem hozom nyilvánosságra, de a balesetet igen:

Ez már csak azért is volt ijesztő és fura, mert a baleset után a sofőr leszedte rólam a gépet (beszorult alá a lábam, magamtól nem tudtam volna felállni), szóval egészen segítőkésznek tűnt. Gondolhatjátok: 17 évesen nagyon meg volt illetődve, szerintem vele el is tudtam volna intézni a dolgot rendőrök nélkül. Az autóban azonban további hárman utaztak…

Mivel én sem tudtam, ilyenkor pontosan mi a teendő elkezdtük átbeszélni a lehetőségeket a sofőrrel. Eközben a két vele utazó fiatal felhívta a sofőr apját és az ő testvérét. Nagyjából három perc alatt kiérkeztek egy másik szürke Mercedes-szel. Itt kezdődött a kalamajka, ugyanis a

sofőrt az apja leordította, velem is ordibált 1-2 percet tűrhetetlen hangnemben, majd beült a kocsiba amivel jöttek, és elhajtott. Így öten maradtunk ott, a sofőr, a két fiatal, és a sofőr apjának a testvére. Utóbbi középkorú, tagbaszakadt figura volt, ő tovább kiabált velem még vagy 15-20 percig, pedig ismétlem, én vétlen voltam.

Nyugalom, csak higgadtan!

Végig udvarias és higgadt maradtam, többször kérdeztem rá a biztosítójukra, nevükre, telefonszámukra de egyszer sem válaszoltak.

Amikor látszott, hogy nem fogunk megegyezni, mondtam: hívom a rendőröket, majd ők intézkednek, de az idősebb férfi azt mondta: eszembe ne jusson!

Igazából nem jutottunk egyről a kettőre, csak nonszensz dolgokat vágott a fejemhez, például tanuljak meg esni\vezetni\fékezni, rakjak rá téligumit, és hogy igazából baleset sem történt, mert a két jármű össze sem ért, innentől kezdve őt nem érdekli, hogy elestem, amúgy sem lett semmi baja a motornak.

Elképesztő: a vége az lett, hogy beültek a Mercedes kisteherautóba, és elhajtottak, itt már az idősebb férfi vezetett, elvitte a fiatalokat. Én ekkor előkaptam a telómat, és elkezdtem vadul telefonálni. Első körben a szüleimet hívtam, hogy jöjjenek értem kocsival, (ekkor még nem tudtam, hogy üzemképes a motor), azután a rendőröket, majd egy motoros kollégámat szerszámokkal, hátha rendbe kell vágni ott helyszínen.

Fenyegetés, ami már a bűncselekmény határát súrolja
Személyi szabadság korlátozása? Lám, így lesz bűncselekmény a sima kihágásból… Az már csak hab a tortán, hogy a vétkes sofőr és társasága lelépett a rendőrök kiérkezése előtt

Minden jó, ha a vége jó?

Mindhárman elindultak, először a szüleim értek ki, majd a rendőrök, végül a munkatársam. A rendőr nagyon segítőkész volt, de mivel a helyszínt elhagyták a károkozók, megkért, hogy fáradjak be a Dunaújvárosi Rendőrkapitányságra, hogy felvehessük a jegyzőkönyvet. El is indultunk, a rendőr ment elöl, engem pedig édesanyám vitt kocsival. Édesapám és a munkatársam maradt ott a motorral. Miközben úton voltunk a rendőrség felé, édesapám felhívott,

hogy meggondolták magukat a károkozók, és visszajöttek: engem kerestek, ő pedig megmondta, hogy a rendőrségen megtalálnak. Jó fél órával előttük értem oda, így volt időm beszélni a rendőrökkel, megnézték a felvételt, és azonnal igazat adtak nekem…

Tanulság? Kérek mindenkit, ossza meg történetemet, hogy minél több autóshoz jusson el! Legyen ez mementója a figyelmetlenségnek és a szándékos agressziónak! Értse meg mindenki, hogy mit kockáztat azzal, ha elhajt a helyszínről vagy akár szóban fenyegeti a vétlen felet, hogy az ne hívjon rendőrt…