Kismotor, nagy kaland – 6. rész – Andorra

Kismotor, nagy kaland – 6. rész – Andorra

- Kategória: Események, Kiemelt cikk, Túra
0

A viharos időjárást követően a következő reggel biztatóan indult – a szél alábbhagyott, és a nap is kisütött. Andorra még legalább 140 kilométerre volt…

Arra gondoltam, hogy átnyargalok Andorrán, és a Pireneusok déli oldalán keresek majd táborhelyet. Neki is indultam az északi oldalnak, de néhány kilométer után ismét rosszabbra fordult az időjárás. Előttem sötét esőfelhő takarta az eget, és látszott, hogy ott bizony már igencsak zuhog. Ahogy haladtam, a hőmérséklet is drasztikusan csökkent. Kifejezetten fáztam, ezért felvettem a kabátom, arra pedig az esőruhát, s így folytattam a túrát a számomra teljesen ismeretlen utakon.  Több hágót is megjártam, de az 1431 méter magas Col du Chioula tetején megálltam egy fényképre. Velem egy időben, szemből érkezett egy biciklis is, gyorsan megkértem, hogy csináljon rólam képet.

spanyolorszag
Col du Chioula. Igen, ott az E betű alatt a saját matricám…

Beszédbe elegyedtünk, s kiderült, hogy egy osztrák üzletember Linz környékéről. A feleségével nyaral a környéken, de az asszony nem bringázik. Eldumcsiztunk vagy fél órát, magam is készítettem neki képet, és megkértem, hogy ragasszon nekem matricát a táblára, mert én nem értem fel.  Miután elköszöntem, és leértem a völgybe, az N20-ason balra fordultam. Innen már nem volt messze Andorra, és ez a forgalom sűrűségén is meglátszott. Először nem is értettem, hogy mire fel ez a rengeteg kocsi.

– Ha ilyen tumultus lesz Andorrában, akkor menekülni fogok innen is – gondoltam.

spanyolorszag
Az andorrai határ két kilométerrel tengerszint felett

Az út egyébként lélegzetelállító: olyan magasságokban halad az N20-as, ami meghökkentő, még akkor is, ha előtte olvasgattunk a témában. Andorra átlagosan 2000 méter magasan terül el, de a francia oldalról ennél jóval magasabban lehet csak megközelíteni. A határ valóban ezen a magasságon van, csakhogy egy három oldalról zárt völgy végében – jobbra is, balra is magas hegyek övezik. A völgy végében Pas de la Casa nevű, modern település áll.

spanyolorszag
Lám, így fest egy valódi adóparadicsom 2100 méter magasan. Andorra jó hely…

Pár utca, és rengeteg üzlet. Itt esett le a tantusz, hogy hová tartott az a sok autó: Andorra kedvező adótörvényei miatt itt nagyon olcsón lehet vásárolni. Hogy én se maradjak ki a nagy üzletből, vásároltam egy andorrás matricát a motorra egy euróért, majd tovább is indultam az ország belseje felé.

A felhők felett mindig kék az ég, s lám, tényleg

Páratlan helyek Andorrában

A településről kihajtva azonnal egy szerpentin alján találtam magam. Egy ilyen út Ausztriában tele van motorosokkal, akik messziről érkeznek csak azért, hogy élvezzék a hegyeket és a kanyarokat, itt viszont én voltam az egyetlen motoros – főként teherautók, kamionok kapaszkodtak felfelé, s a személyautók száma is drasztikusan visszaesett.  A panoráma valami csoda: a 2000 méteres magasságot átlépve a felhők fölé emelkedtem, és szikrázó napsütésben, elakadt lélegzettel álmélkodtam. Az emelkedő tetején átbukva már egy széles, elnyúló, mély völgybe ereszkedett az út. Az aszfalt kifogástalan minőségű volt, és egy eldobott csikket sem látni, nemhogy nagyobb szemetet – igazán példás. Ahogy haladtam, a levegő vagy tíz fokot emelkedett és kezdett melegem lenni.

Példás rend és tisztaság mindenhol, nagyon tetszik a látvány

Elpakoltam a kabátot, és kíváncsian gurultam lefelé. Az első körforgalom közepén egy öreg hómarót állítottak ki dísznek, amit kétszer meg is kerültem, annyira furcsa volt. Később máshol is láttam hómarót kiállítva, nagy tiszteletben tartják őket, amiből sejthető, hogy nem mindig ennyire barátságos az időjárás errefelé. A forgalom közben szinte a nullára esett vissza.

Nagyon tetszett, amit láttam, és eldöntöttem, hogy a korábbi terveimmel ellentétben itt fogok tölteni két éjszakát, és kicsit körülnézek.

Encamp városkában találtam egy barátságos kempinget. 14 € volt egy éjszaka, medencével, kifogástalan mosdóval és kedves kiszolgálással. A büfében olcsó és finom volt a sör, ráadásul remekül működött az internet is.

Medence és sör – köszönöm, jól vagyok…

Amíg a nap nem bukott le a hegy mögé addig konkrétan strandidő is volt, tisztára, mint a mesében. Másnap reggel motorozgatni indultam. Az egész állam nem túl nagy, Andorra la Vella a főváros, és már-már murisan picike. Az építészet elég furcsa, mert a hegyek miatt nem nagyon van hely, ezért 4-5 emeletes házakat építenek, ráadásul elég közel egymáshoz. Régi lakóépületet szinte egyáltalán nem látni, mindegyik olyan, mintha tavaly épült volna. A templomok viszont régiek, és mint kiderült, mindegyik nyitva van, és szabadon látogatható. Sok az alul- és felüljáró, valamint a gyönyörű alagút. Tudom én, hogy adóparadicsom, és persze nekik könnyű, de a rend és a tisztaság nem pénzkérdés. Furcsa, de nincsenek luxusautók, főleg középméretű francia vagy spanyol kocsikkal járnak, de esztergomi Swiftet is láttam bőven.  Vannak nagymotorok , de robogóból sokkal több, pedig sem a forgalom sűrűsége, sem a klíma nem indokolná a nagy számukat. Hetven kilométert gurultam, azután kora délután visszatértem a kempingbe, és ismét jöhetett a medence-sör kombináció.

Útközben egy jellegzetes Katalán templomra bukkantam

Irány Spanyolország!

Másnap korán keltem, és elindultam a spanyol határ felé. Nem ürült ki még a tank, de annyira olcsó volt a benzin, hogy muszáj voltam Andorrában is tankolni egyet. Egy euró alatt évek óta nem vettem 95-öst. A határ után nem sokkal az N260-as útra fordultam nyugat felé.

– A környezet és az út minősége is alaposan megváltozott: méteres gaz és eldobált szemét mindenhol.  A spanyolok egyszerűen eldobják a szemetet, kidobálják a kocsiból menet közben.

Gyönyörű panoráma a völgy mélyén fekvő fővárossal

Állítólag drága a szemétszállítás, ezért öntik ki  mindenhol, de lássuk be: egy kukáig elvinni nem kerülne pénzbe. Ez a mentalitás az egész országban jellemző. Érthetetlen számomra, és a szemét látványa sokat elvesz az élvezetből. Szóval nyugati irányba tartottam, egészen Sort városkáig, ahol jobbra kellett volna fordulnom, de a belső iránytűm – valamiért – észak helyett dél felé küldött. A C13-as úton haladtam Balaguer felé, és lélegzetelállító kanyonokon motoroztam keresztül. Volt min ámulni, a völgyekben a felduzzasztott patakok erőműveket hajtottak. Az út kihalt volt és forró, eszement forró.

Andorrától délre felbukkantak a Pireneusok csúcsai

Talán ez volt a két legmelegebb nap közül az egyik az egész út során. A táj viszont megérte az elrontott fordulót, mert vörös és fehér, sziklás hegyek között kék színű víztározók mentén kanyargott az út. Néhol eltűnt egy hűs alagút mélyén, majd ismét a rekkenő hőségben folytatódott. Balaguernél megint nyugat felé fordultam Huesca felé. Ez a szakasz egyenes és unalmas, végig szántóföldek között visz.

Nem csak a motorosok Mekkája: a Bungee jumping-rajongók is megtalálják a számításukat

Itt vettem észre, hogy amikor gyorsan hajtok be egy lakott területre, akkor a látszólag funkció nélküli, addig sárgán villogó lámpa, pirosra vált, és két percre megállít. Ha a megengedett sebességgel haladok, a lámpa nem állít meg. Óriási, egyszerűen hibátlan módszer a notórius száguldozók megfékezésére.

andorra
Néha nem árt irányt téveszteni – véletlenül jöttem erre, s milyen jól tettem!

Huescán áthaladva már éreztem, hogy kezdek kikészülni a melegtől. Hiába álltam meg vásárolni egy légkondis multinál, nem sokat segített, csak amíg az üzletben voltam. Éreztem, hogy vizes táborhelyre lesz szükségem, mert meggyulladok. Kb. negyven kilométert tettem meg, és ismét hegyes-völgyes területre értem.

andorra
Ennél nem is kell több egy tökéletes naphoz

Egy gyors hegyi patak száguldott a szakadék mélyén, és a felette átívelő hídról ugráltak a mélybe a bátrabbak egy gumikötéllel. Csábított a víz nagyon de, hogy lehet közel jutni hozzá? Csak lesz egy lehajtó valahol – gondoltam -, és tovább mentem. 2-3 kilométer múlva egy meredek, betonozott út vezetett a vízhez. Tábla jelezte, hogy magánterület, és egy lánc volt félrehúzva, amivel egyébként elzárták, hogy illetéktelenek ne hajtsanak be. Akárhogy is, nekem már muszáj volt…

Páratlan szépségű, minduntalan időzésre csábító utak, amerre csak járok

Leértem a partra, ami szépen ki volt építve, hogy csónakot lehessen vízre tenni,  de egy holland párocskán kívül senki sem volt a közelben. A folyót itt felduzzasztották, ami által egy kisebb tavat képeztek. Gyönyörű volt, a víz szinte állt. Pillanatok alatt elmerültem a habokban, és csak élveztem, hogy a hőmérsékletem kezd a normális értékre visszaállni. Elhatároztam, hogy itt verek tanyát éjszakára. Az egyik fa tövében viszont megláttam vagy nyolc pár gyerekcipőt. Sejtettem, hogy ezekért még visszajön valaki, s jött is, mégpedig egy rasztahajú srác egy szakadt kisbusszal.

andorra
Kék víz és rekkenő hőség…

Megkérdeztem, hogy zavarja-e ha itt maradok éjszakára? Azt mondta, nem, de reggel fél tízig húzzak el, mert 15 gyereket hoz raftingolni, és kell majd neki a hely. Szuper – már megint csúcs táborhelyem van! Amint elment, ledobtam a fürdőgatyeszt is, és beugrottam vízbe. A folyócska felett egy kis beton híd emelkedett, de le volt zárva egy kapuval. Gondoltam, nem jár erre senki. Amikor egy bődületesen forró nap végén ilyen helyre bukkan az ember, nem is tudja, hogy mit gondoljon.

Kihalt utcák a szieszta ideje alatt

Kimásztam a vízből, és felbontottam egy palack bort. Kiültem a sátor elé, közvetlenül a vízpartra, csak úgy, ruha nélkül. Így kortyolgattam a jóféle spanyol itókát, amikor a szemközti domboldalon megláttam néhány embert, ahogy a híd felé sétálnak. Vicces lehettem, ahogy a fürdőgatyám után nyúlkáltam, kapkodva, meglepetten.

Az a bizonyos kölcsönkapott tó…

Kiderült, hogy egy falusi turistaház van a túloldalon, de ahogy én nem zavartam őket, úgy ők sem engem. Nagyon elégedetten, és kellemesen elfáradva tértem nyugovóra, várva a következő napot…