Mostanában több olyan hozzászólást olvastam, melyben felemlegették a „Liter alatti géppel ne is gyere!” felkiáltást a hosszabb-rövidebb túrák kapcsán… Őszintén, tényleg csak 150 lóerő felett van élet?
Azt gondolom, hogy ezt a mondást érdemes lenne tisztába tenni. Nem fogom a konkrét túrát felemlegetni, de ez így, ilyen formában semmiképpen sem helyénvaló. Más kérdés, hogy motorosként értem, mire gondolt az „elkövető”, szóval a barikád mindkét oldalára át-átbillenve szeretnék segíteni, hogy az ilyen balszerencsés kommentek meg se szülessenek a jövőben…
Motorostúra? Mindenki másként csinálja!
Gyorsan különböztessük meg egymástól a túrákat, mert vannak igazi kirándulós, nézelődős utak, melyen tényleg már-már mindegy, ki milyen motorral vesz részt. Kilencvennel, százzal andalgunk, amit egy GS500-zal meg egy Busával is meg lehet tenni, tényleg bárki jöhet – 125 köbcenti felett elbír majd a tempóval.
Más kérdés, amikor a sportmotorosok színe-java összejön, és autópályán lezúznak a legközelebbi szerpentinig, oda tényleg kell kraft, már csak azért is, mert amikor a felvezető 130-cal előz, akkor a zárómotorosnak jellemzően 140-160-nal kell, hogy tartsa a távolságot.
Igen, ez utóbbi szabálytalan – kövezzetek meg, de persze csak azok, akik még soha, semmilyen szabálysértést nem követtek el.
Ilyen esetekben a fenti mondás nem lenézésről szól, hanem egyszerű logika. Mivel egy vérbeli sportgépekből álló csapatból, ami mondjuk CBR1000RR, S 1000 RR, ZX-10R és hasonló szupersportmotorokból áll, gyakorlatilag minden más kilóg. Persze a túrásabb gép zsokéja tudásával még képes kompenzálni a szerényebb tömeg/teljesítmény arányt, de legtöbbször ez azzal jár, hogy erőn felül teljesít, belefárad és előbb-utóbb hibázik.
Ugyanez fordítva: ha valaki egy 400-assal kíván túrát szervezni, vezetni, ott is esélyes, hogy a túragőzösöknek vagy a sportgépeknek nem lesz elég a tempó. És itt ne arra gondolj, hogy kevés nekik az a 160, amire egy négyszázas tartósan képes, egyszerűen az utassal és csomagokkal súlyosbított négykilós már nem úgy ugrik, ezért a pilóta nem vállal rá előzésekre – egyébként jól is teszi -, amit egyébként a nagyobbak játszi könnyedséggel teljesítenének. Jómagam is voltam közös túrán, ahol 150-es robogóval is csatlakoztak hozzánk. Remek nap volt, de a Honda szinte forralta a vizet, szenvedett, ahogy magam is a csoportos, lassú araszolás közben.
Az ember a leggyengébb láncszem
Érdemes hát tisztázni, ki milyen motorral érkezik, s akár kétfelé osztani a társaságot, ám ennél is fontosabb, hogy a pilóták tudása összhangban legyen. Ne legyen mindenki Rossi, nem is lehet, de tudják, hogy mire képes – és mire nem – a másik, miként reagál egy-egy helyzetre. Szóval motortól és hengerűrtartalomtól függetlenül úgy motorozz, hogy ezúttal nem egyedül vagy és nem is a pároddal – amit teszel, az másik 10-15 emberre is közvetlen hatással van.
Miként lehetsz biztos abban, hogy mit kell tenned ilyenkor? Szerencsére MSE – úgy is mint tapasztalt túraszervező – rendkívül ügyesen összegyűjtötte a legfontosabb tudnivalókat. Az ő tanácsait, hasznos intelmeit a Csapatban motorozás című írásában olvashatjátok.
Tehát kedves Motorosok és Közlekedők! Kérlek, az ilyen „Liter alatti géppel ne is gyere!” felhívást ne nagyzolásnak vagy pökhendi lenézésnek tekintsétek! Bármennyire is szerencsétlen és figyelmetlen a megfogalmazás, sokkal inkább óvó gondolat áll mögötte, mintsem lenézés. Arra utal, hogy csak az csatlakozzon, akinek nem okoz gondot a tempós motorozás. Mindez persze csak az ilyen vegyes és rögtönzött csapatoknál számít, mert amikor a jól ismert barátokkal motorozik az ember, ott szinte mindenki ismeri a másikat és annak motorját. Pontosan tudja mikor mit fog tenni, bíznak egymásban a tagok, és ez tényleg fergeteges élmény. Mint egy társastánc, csak éppen kétkeréken, gyönyörű tájakon, s olyan tempóval, ami mindenkinek megfelel…
Kívánok mindenkinek élményteli, felejthetetlen túrákat az idei szezonra, keljen útra csapatban vagy egyedül! Jómagam éppen ez utóbbira készülök, s ígérem, ha szembe jössz vagy jöttök, inteni fogok, hiszen motoron – szegről-végről – mi mind ismerősök vagyunk. Jó utat!