Minél többet motorozom a Dunlop RoadSmarttal, annál inkább világossá válik – ez az eddigi legjobb abroncs, amit próbáltam. Pontosabban: ez illik legjobban az erőtől duzzadó ZZR-hez, illetve a vezetési stílusomhoz…
Jelentős fordulóponthoz érkezett a több mint egy éve zajló teszt, ugyanis eredetileg azt terveztük, hogy a hazai viszonyok között „átlagosnak” tekinthető, 6-7000 kilométer után megválunk az abroncstól, hogy valamelyik idei újdonságnak adja át a helyét. Nyár közepén azonban kupaktanácsot tartottunk, és látva a RoadSmart 3 elképesztő mintázatát – no meg szinte az új gumit idéző, tökéletesen íves profilját – úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a kilométerek gyűjtését.
RoadSmart 3 – képtelenség elkoptatni?!
A ZZR időközben átesett egy nagyobb szervizen – ami igencsak tanulságos volt, ezért később részletesen is beszámolunk róla -, ezáltal még kezesebb, még könnyebben irányítható lett, s mi tagadás, ez magával hozta az egyre fokozódó tempót is. Régebben nem igazán rajongtam a már többször bejárt annabergi szerpentinért, de most, hogy minden a helyére került, egyszerűen a kedvencemmé vált a hely, ahogy a máskor „mumusnak” számító, erősen lejtő jobbkanyarok sem okoznak többé gondot – tényleg összeértünk az utóbbi időben többször átalakított, feljavított motorral.
Ám ez a fokozott tempó és kanyarsebesség sem tudott komoly károkat tenni a Dunlopban, sőt: a tolómérőt szemlélve tényleg azt találgatjuk, vajon mikor jelentkezik már tényleg durva kopás, autópálya-él vagy más, kifogásolható jelenség a köpenyen. Bármilyen hihetetlen, a tolómérő LCD-jéről még mindig 4,26 milliméteres értéket olvasok le, és ez a hátsó kerék legkevésbé mély barázdája.
Folytathatjuk? Folytatjuk!
Emellett szót érdemel, hogy az – ABS nélküli – géppel is szinte lehetetlen túlfékezni őket, csak a kimondottan hűvös időben megtett első 1-2 kilométereken érezhető nüánsznyi bizonytalanság, de utána, így kissé megkopva, egy teljes szezon után is megingathatatlan a Dunlop RoadSmart, melyet nem mellesleg most közel 15 ezer forint kedvezménnyel kínálnak. Ha egy-egy vészfékezésnél sikerül is túl keményen belemarni – a szervizelés óta még durvábban harapó – első fékbe, jól kitapinthatóan, kicsit sem hirtelen jelzi az abroncs, hogy kezd tapadást veszíteni, ideje kicsit lazítani a szorításon.
Itt tartunk hát, 7015 kilométert követően is gyönyörű, íves kopásképet és messze négy milliméter feletti mintamélységet láthatunk, szóval haladunk tovább! Hamarosan ismét hosszabb, külföldi túrák jönnek, ahol újabb tapasztalatokat szerezhetünk a Dunlop elképesztően tartós abroncsáról – ígérem, arról is beszámolunk.