Megtanulok motorozni – Túl a negyedik X-en

Megtanulok motorozni – Túl a negyedik X-en

- Kategória: Kiemelt cikk
9

Sokan ifjúkori fellángolástól vagy felnőttként, kérészéletű divathóborttól vezérelve vágnak bele a motorozásba. Nos, nálam másként alakult, de így is igazi fordulópont volt a pályán eltöltött hétvége…

Szöveg és képek: Bazsy

Jómagam túl vagyok a negyedik X-en, és lassan egy évtizede gyűjtöm a kilométereket kétkeréken. Keresem az új helyeket, az élménnyel kecsegtető vidékeket, s nem bánom, ha ehhez hosszú órákat kell nyeregben töltenem. Ebből adódik, hogy kényelmes túramotorra vágytam, így esett a választásom a sokak által dicsért BMW R 1200 RT-re.

– Kimozdítunk a komfortzónádból! – mondták, de ekkor még nem is sejtettem, hogy ez mit jelent majd a pályán…

Talán furán hangzik: szeretek motorozni és sokat is ülök a nyeregben, de ez nem azt jelenti, hogy tudok is… Sokat gondolkoztam rajta, hogy lehetnék még magabiztosabb az úton, s egy kellemes hangulatú motorostalálkozón, Laca barátommal beszélgetve elhatároztuk, végigcsinálunk egy pályázással egybekötött vezetéstechnikai tréninget. Az elhatározást tett követte, s szeptember közepén már úton is voltunk a Kakucs-Ringre…

Pálya és szállás egyben

Úgy állapodtunk meg, hogy már előző este megérkezünk a móka helyszínére. Ez több szempontból is előnyösnek tűnt: így ráhangolódhattunk a hétvégi tréningre, és nem kellett szombaton hajnalban kelni, majd fáradtan belevágni a gyakorlásba. Péntek késő este elfoglaltam a szobát, ami egyszerű kétágyas, zuhanyzó és WC – semmi luxus, de panaszra sem lehet okom, jót aludtam. Persze előtte még – vacsora közben – próbáltuk kifaggatni oktatóinkat, Melindát és Csabát, hogy mi vár ránk holnap, de ők hajthatatlanok voltak – nem lőtték le a poént…

„Ha magamtól, az országúton, segítség nélkül kellett volna ennyi tudást, rutint magamra szednem, az nem egy hétvége, hanem kb. százezer kilométer lett volna…”

Másnap reggel nem sokat teketóriáznak, egyből belecsapunk a lecsóba – irány a pálya! Melindát követjük, mint kiscsibék a bölcs kotlóst, majd magasba emeljük a bal kezünket, mikor látjuk, hogy ő is így tesz. Pár kanyar, majd a jobb keze lendül… Zavarba jövök, de már mutatja is a megoldást: ballal húzd a gázt! Felrémlik, előtte valami olyasmi hangzott el: kicsit kibillentenek a komfortzónánkból. Már azt hittem, ez az, legalább is én messze kerültem a komforttól, de csak most jött a java…

Melinda feláll a nyeregben, a jobb lábát átveti felette és lelógatja a bal mellé. Mi van? Tegnap este azt mesélte, hogy baleseti helyszínelő, nem műlovarnő… Mikor már kezdem elveszíteni a fejem, és úgy érzem ennek perec lesz a vége, véget ér a bemelegítés. A foglalkozás elérte a célját – a hűvös reggel ellenére igencsak melegem lett.

Vezetéstechnika? Pedig éppen csak elkezdtük…

Visszaérve két csoportra osztják a maroknyi társaságot, s közben minden mozdulatunk árgus szemekkel figyelik.  Jönnek a feladatok szépen sorban, de előtte rövid bevezetés, mire figyeljünk végrehajtás közben. A gyakorlatok alatt is folyamatosan jön tőlük az információ, a visszajelzés.

– Itt egyszerűen nem tudok megfordulni! – vetem oda.

– Mert nem oda nézel. Oda nézz, ahova menni akarsz! – Csaba.

– Jó, megpróbálom!

Mégsem sikerül. Mi lehet a baj? – Nem azt csinálod, amit mondtam. Kipillantottál. Fordítottad a fejed, de a szemeddel kipillantottál! – vágja rá. Durva, de valóban így volt. Honnan látta? Legalább tíz méterre állt tőlem. Erre szokták mondani: A rutin meg az évek. Lehet, a szemem tényleg nem látta, de a motor minden rezdüléséből tudja, mi is történt… Hallgatok rá, koncentrálok, és lám, sikerül.

Át a vizes deszkán – ijesztőbb volt, mint amilyen nehéz megcsinálni

A szünetekben Emese és Luca elhalmoz bennünket minden földi jóval, mi szem szájnak ingere. Kell a folyadék, hisz’ folyik rólunk a verejték, pedig egyáltalán nincs meleg. Sorra jönnek a feladatok, egyre összetettebbek, majd ebéd után ismét vissza a pályára, ahol ezúttal igazi bójatenger fogad minket. Kikerülés, hollandkapu és egyéb kínzóeszközök. Embert és gépet próbáló feladványok, s már nem csak én izzadok – érzem, ahogy elfogy a hátsó fékem, a terheléstől felforr a fékfolyadék, és beesik a pedál. Kiállok, a tárcsán grillezni lehetne, de nem adom fel – ahogy kicsit lehűl, megyek is vissza. Este senkit nem kell álomba ringatni, szó szerint homokzsákként dőlünk az ágyba, már csak azért is, mert reggel hétkor nyit a pálya – van miért felkelni.

Vizes aszfalt? Kit érdekel?

Másnap reggel eső áztatja a pályát, de a helyiek nem adják fel: Laci, a gondnok beizzítja az IFA-t, lesepri a vizet az ívekről, mi pedig szinte száraz aszfalton kezdhetjük meg a körözést. Ismét jönnek a tegnapi feladatok, csak még több turpissággal, s már nem is tudom, hogy az esőruhám kívül vagy belül vizesebb-e… Nem adjuk fel, a szemerkélő eső dacára is nyomjuk, míg a szünetekben fedett helyre vonulunk, ahol forró tea vár ránk. Igazán figyelmes a házigazdáktól, vendéglátónk, s a ToMMoT lelke, Erzsi nem győzi „zsákolni” az elismeréseket. Meg is érdemli, tényleg példaértékű a szervezés, miként az oktatás is.

Tökéletes kommunikáció: Csaba nemcsak a rossz mozdulatokat, hanem a rossz pillantásokat is egyből kiszúrta, és rögtön korrigálta. „Furcsamód” utána rögtön sikerült az addig el-elrontott forduló…

Délben ismét finom ebéd fogadja a fáradt társaságot, majd a vészfékezést gyakoroljuk. Igen, vízen… Melinda bemutatja, mit sem törődve a fizika törvényeivel: az R6 hátsó kereke a levegőbe emelkedik, pedig az abroncs csak úgy hasítja a vizet. A kedvünkért Ákos lassabban is előadja, hogy felfoghassuk: ilyen tényleg létezik. Nem mondom, aggódva tekintek a feladatra, mert a túlterhelés, az autópályázás és az a 17 000 kilométer megadta a Z6 jussát, nem bízom most benne. Végül mégiscsak sikerül, s ezután gyorsan átrendezik a pályát – jön a finálé.

Folyamatában kell elvégezni az eddig tanultakat a háziversenyen, melyre a nap is kisüt. Időre, hibapontra megy a játék, Csaba szigorú tekintete vizslat, jelzi a hibákat, Erzsi jegyzetel. Remek móka volt, csak délután öt körül vonultunk le, hogy az utolsó értékelésre összegyűljünk a házban.

Országúton egy életen át tanultam volna ezt…

Oda-vissza játék, ők értékelnek minket, s mi is őket. Senki nem marad ki, mindenkinek nyilatkozni kell, s kapunk bőven hideget-meleget. A kritikák építő jellegűek, és a dicsérettel sem spórolnak. Erzsi felteszi a kérdést: Mit csináljunk másként? Mit változtassunk? Néma csend. Próbálom megtörni, de értelmes válasz helyett valami közhelyes marhaságot mondtam , mert semmi nem jutott eszembe, de próbáltam utalni rá, milyen remek hétvége is volt… Hazafelé, útközben persze beugrik mit kellett volna mondanom: Egy off-road tematika, laza talaj, emelkedő, lejtő, homok, sóder – ez jó lenne, talán segíthetne kivédeni olyan eséseket, melyek az útról letérve következnek be.

Vízen sem lehetetlen? Sok mumust legyőztünk az eső áztatta aszfalton…

De ez már csak most, a sisakban ugrik be, amikor a felmálházott vassal hazafelé tartok, miután elbúcsúztam a felejthetetlen hétvégét szerző csapattól. Nem túlzás azt állítani: ha magamtól, az országúton, segítség nélkül kellett volna ennyi tudást, rutint magamra szednem, az nem egy hétvége, hanem százezer kilométer lett volna. Most két nap alatt, töményen belém diktálta a ToMMoT csapata, amire csak szükségem lehet a biztonságosabb, egyszersmind élvezetes motorozáshoz, amiért hálás vagyok nekik és a Hegylakók Motoros Magazinnak! Jó ötlet volt így a negyedik X-en túl is rávenni magam a hétvégi pályázásra, s felismerni, hogy mennyi mindent tanulhatok még.

Széles utat mindenkinek! Üdv,

Bazsy

Most rajtad a sor!

Te is szeretnéd tovább csiszolni tudásod? Most segítünk benne! Közös akciónkban 13 000 forintot* kapsz vissza a képzés árából, ha utána Te is elmeséled, mit tapasztaltál a tréningen, illetve miként segítettek az ott elsajátított mozdulatok. Hajrá, jelentkezz most!

Név (kötelező)

Telefonszám (kötelező)

Email (kötelező)

Üzenet

A küldés gomb megnyomásával elfogadod az adatvédelmi feltételeinket. Az adatvédelmi szabályzatunk itt érhető el: https://hegylakok.hu/adatvedelem/

A kétnapos képzés magában foglalja az ingyenesen biztosított szállást, kétszeri reggelit és meleg ebédet, korlátlan üdítő-, ásványvíz-, kávéfogyasztást. Emellett folyamatos vezetéstechnikai oktatást a gyakorlópályán, valamint legalább egyszeri, kimerítő pályamotorozást a Kakucs-Ringen. A tréning ára 58 000 Ft, illetve ha utassal érkezel, az ő szállása, valamint teljes ellátása plusz 9000 Ft-ba kerül. A képzést a TommoT Vezetéstechnika elismert szakemberei tartják a kakucsi pályán.

  • gesszti

    Végre egy jó élménybeszámoló!

  • Nemes Gergő

    Bazsy, most nekem is kedvet csináltál hozzá!!! Ha azzal a disznóval sikerült, akkor én a GSR-rel tuti nem dőlnék el… 😀 Grat, hangulatos sztori volt!

  • Szlejer

    Hmm, elsőre soknak tűnik, de ha kosztot-kvártélyt (-9e), kétnapi kakucs bérletet (-14e) levonom, akkor nagyjából korrekt az ár. A nagy konkurenshez képest (ahol már tíz napot lehúztam) annyi a vonzereje, hogy van pályamotorozás és a saját motorodat használhatod… A honlapra viszont nincsenek kiírva október időpontok.

    • annyi a vonzereje, hogy van pályamotorozás és a saját motorodat használhatod

      Nem tudom, én nem szívesen vinnék saját motort egy olyan tréningre, ahol az emberek a saját határaikat feszegetik. Gyorsan meg tud ugrani egy-két tizessel az a “korrekt ár”.
      (A “saját motoron kell megtanulni” mítosz meg ordas baromság: Ha igaz volna, valószínűleg nem tartanának kiadott motorral tréninget, illetve mindenki esne-kelne, aki lecseréli a saját masináját)

      • Dr. Tersánszky Tibor

        Én is féltem kezdtetben, mert a Busa elég életidegen a bóják között. Elmentem inkább a másikra (talán nem reklám: Safety Honda), de azok a kis gépek meg köszönőviszonyban se voltak az enyémmel…
        Egy szó mint száz: végül a sajáttal mentem a második képzésre. A Nockalmon is ezzel kell elfordulnom, szóval nincs választás. Ha meg félted a gépet, akkor ne told ki a garázsból, én így vagyok vele.

        • gesszti

          Nockalm… pite. Javaslom gyakorlásnak a Mortirolo-t, vagy a Gavia-t. 😉
          Egyébként igazad van. Ha az ember nem tudja, hogy hol vannak a határai a saját motorjának, akkor idegen biciklivel hiába balettozik. Nem mernek olyan helyre menni, ahol az ember a határait próbálgatja? Akkor utcán forgalomban mit csinál, ha 1-2 vaksi elé kanyarodik, vagy nem adja meg az elsőbbséget? Ezeknek a tréningeknek pontosan az a célja, hogy a határokat kijjebb toljuk, és a lehető legnagyobb tartalékkal motorozzunk.

    • Máté Erzsébet

      Az idei motoros szezonban már nem tartunk tréninget. Év elején fenn lesz a honlapon a teljes 2018-as szezon tréning időpontjai. Időpont értesítőre való feliratkozásod esetén automatikusan kapod üzenetben.

  • Kocsis László

    Gratula Bazsi jól sikerült a beszámolód.
    Csak alátámasztani tudom az itt leírtakat. Szép hétvége volt.
    Szerintem menjünk el tavasszal is, szezon előtt feleleveníteni az ott tanultakat.

    Azóta ahányszor motoron ülök visszhangoznak a fejemben Melinda és Csaba instrukciói „Oda megy a motor ahova nézel, ha az akadályt lesed belerongyolsz, csak lazán ne görcsölj, hátsó fék, egyenletes gáz, stabilizáld a motort, meg tudod csinálni minden fejben dől el….stb” Köszi a szervezőknek még egyszer, a kellemes hétvégét.

    • Máté Erzsébet

      Mi köszönjük, hogy minket választottatok. Szeretettel várunk tavasszal is Titeket!