Hazamotoroztam egy Transalppal – II. rész

Hazamotoroztam egy Transalppal – II. rész

- Kategória: Események, Kiemelt cikk, Túra
0

Legutóbb eljutottunk – majdnem – a kompig, várt ránk az öreg kontinens, ám akkor még nem sejtettük, hogy hamarosan váratlan fordulatot vesz közös túránk…

Nem kapkodtunk, mivel a komp csak este nyolckor indult Doverből, és addig már csak úgy 300 kilométert kellett legyűrnünk. Komótosan készülődtünk, jómagam átrendeztem a cuccaimat, ami abból állt, hogy a hálózsákomat és matracomat tartalmazó hátizsákot keresztbe fektettem magam mögött.

Ezalatt Kevin végre kidumálhatta magát a haverjaival. Végül dél körül, szikrázó napsütésben indultunk el. Város várost követett, ami igencsak fárasztó volt, mivel Kevin – hasonlóan a többi bennszülötthöz – betartott minden szabályt.

Végül kényelmesen elértük a kompot…

Ahol én már rég megelőztem volna a sort mondjuk a forgalomtól elzárt területen, ott most ácsorogtunk a kocsik között. Végül sikerült rávennem, hogy inkább menjünk az autópályán, mert ettől én idegrohamot kapok. Persze az autópálya sem volt üres, igazi zsúfolt soksávos, de mégis haladósabb volt, mint a dugóban araszolni. Gondolhatjátok, a Doverig tartó 300 kilométer egy cseppet sem volt élvezetes, inkább fárasztó, és unalmas. Mi több, a baloldali közlekedés sem fog a hobbimmá válni…

Helló, Európa! Jövünk!

Irány a komp!

Délután fél hat körül érkeztünk a kikötőbe, szóval maradt még két és fél óránk az indulásig. A jegyeket az interneten vettük, így csak 6400 forintnyi fontba kerültek, igazán nem nagy pénz. Miután a hajó gyomrában, kamionok között lekötöztük a motorokat, felmentünk a fedélzetre nézelődni. Kicsit égett a pofám, hogy a kelet-európai embereket nem csak az öltözködésük, hanem a viselkedésük alapján is könnyű felismerni, legyen az románalföldi vendégmunkás vagy magyar kamionos…

A szokásos „utaskísérők…”

Hamarosan kikötöttünk, s fél tizenegykor már ismét az út jobboldalán motorozhattam a francia oldalon. A cél Leuven volt, ami még legalább 220 kilométer motorozást jelentett. Megálltunk egyszer tankolni, de semmi említésre méltó nem történt, hacsak az nem, hogy este 11 után a Belga autópálya olyan üres volt, mint valami sci-fi és/vagy zombifilmben, ami az emberiség kihalása után játszódik.

Megbízható iránytű – jelesre vizsgázott a WayteQ xRIDER a kontinenst átszelő túra során

Nálam már éjfél előtt a “robotpilóta” vezetett, így egyáltalán nem bántam, hogy nem kell az autókra figyelnem. A legtöbb pálya még mindig fényárban úszik a Belgáknál, ami nagyot dob az ember komfortérzetén, ha a szemei már kezdenek kiguvadni a fáradságtól. Hol Kevin ment elöl, hol én, így gyorsan fogytak a kilométerek, és  éjjel háromnegyed egykor sikerült is megérkezni gyerekem háza elé. Itt csak az utcán volt hely a motoroknak, ezért fáradtan még lemálháztuk őket, és bevittük az összes csomagot. Mint akit agyonvertek, úgy zuhantam az ágyba.

Itt még azt hittük, másnap együtt indulunk tovább…

Másnap reggel igyekeztünk magunkhoz térni és újratervezni az útvonalat, mert a helyi időjósok szerint durva eső közeledett. Kevin azt szerette volna, ha kihagyjuk a francia szakaszt és a felhőket megelőzve Németországon át a Brenner hágón esünk át Olaszországba. Nekem annyira nem tetszett az ötlet, mivel a Francia-Alpokat nagyon szeretem, de az is igaz, hogy szakadó esőben nem nagy élvezet.

Úgy döntöttünk, hogy délután elmegyünk kocsmázni, és átbeszéljük még egyszer az egészet. A vége az lett, hogy vagy három kocsmába is betértünk, és igen kellemes hangulatban tértünk haza. Már-már úgy tűnt, hogy végre sínen vagyunk, ám ekkor jött a rossz hír. Kevin szomorúan közölte, hogy hivatalos ügyek miatt muszáj visszamennie Angliába. Rögtön foglalt egy jegyet a hatos kompra, és dél körül el is viharzott.

Akárhogy is, ketten folytatjuk tovább: én és a Transalp

Mit tehettem volna? Motorozgattam egy keveset Leuvenben, de gondolhatjátok, milyen hangulatban. Borúsan tekintettem a következő napokra, ráadásul az ígért égi áldás is megérkezett, így másnap kora délután szemerkélő esőtől kísérve hagytam magam mögött Franciaországot, és megcéloztam Frankfurtot, lesz, ami lesz…