Sportmotor két kilóból – I. rész

Sportmotor két kilóból – I. rész

- Kategória: Cikkek, Karbantartás
2

Nem terveztem, hogy újabb motort veszek. Nem terveztem, de végül mégis úgy alakult, hogy beújítottam egy vasat, ráadásul a húszlovas robogó helyett egy izmos és gyors superbike-ot a kilencvenes évekből…

A történet még 2017 tavaszán kezdődött, amikor eldöntöttem, hogy valami pofás, klasszikus géppel járok majd dolgozni. A sors fintora, hogy mire sikerült megtalálni és rendbe szedni a kereken ötvenéves Schwalbét, az iroda elköltözött jó 10-15 kilométerrel távolabb, ráadásul szinte csak autópályán megközelíthető helyre. Kezdődhetett újra a böngészés, ám ezúttal más paraméterekkel – 20-30 éves vas legfeljebb kétszázezerért, alaposan leszervizelve 250-ért, mégpedig rendszámmal, forgalmival. Mit mondjak, nem özönlöttek az ajánlatok…

Az a bizonyos Schwalbe 1968-ból. Remek gép, de autópályán valahogy nem túl fürge…

Felbukkantak a porig gyalázott, motorhibás endurók, néhány Olaszországban rommá tiport nagyrobogó, streetfighterré épített (értsd: streetfighterré tört) japán sornégyesek, szóval semmi olyan, ami kicsit is érdekes vagy megbízható lenne. Már-már feladtam, amikor egy téli reggelen…

Mondtam, hogy nem veszek többet Suzukit!

1997 decembere. A Suzuki GS 650 G Katana begördült a benzinkútra, én beleszerettem, és ezzel kezdetét vette a hosszú hónapokon át tartó kaland. Ma már kalandnak mondom, de húsz éve sokkal durvább jelzőket használtam – a Katana garantáltan a világ legmegbízhatatlanabb gépe volt. Úgy havonta kaptuk le a hengerfejét, aranyáron vettünk hozzá gyári alkatrészeket, végül Namíbia sokéves GDP-jét rálocsoltam, mire egyáltalán működött, majd gyorsan meg is váltam tőle, mielőtt újabb hiba üti fel a fejét.

Pont ilyen volt a saját Katanám is, csak nem ilyen patika állapotban. Annyit szívtam vele, hogy eldöntöttem: soha többé Suzukit…

Akkor megfogadtam, soha többé Suzukit. Mi tagadás, eddig tartottam is magam, de húsz évvel később, azon a bizonyos téli reggelen, 2018 februárjában felbukkant egy hirdetés.

RF900R, vadonatúj abroncsok, érvényes műszaki, sérült, de indítható. 180 000 Ft.

Másnap már egy soroksári ház udvarán próbáltunk életet lehelni a gépbe, no meg a fagyos széltől elgémberedett ujjainkba. Benzin a légszűrőbe, indítózás, pár csepp a gyertyák alá, újabb indítózás, végső elkeseredésünkben még a féktisztító is előkerült, de hasztalan. Úgy búcsúztunk el, hogy a tulajdonos szerelőt hív, beröffenti vasat, utána újra megnézem, és ha jár a motorja, megegyezünk.

Más talán hátat fordított volna a több hétnyi munkát igénylő RF-nek, de nekem ekkor már csak az járt a fejemben, hogy ezentúl egy 135 lovas motorral járok majd dolgozni…

Egy hétre rá, ha lehet, még cudarabb hidegben vacogtunk az RF mellett. Mintha egy rossz film lenne, ezúttal is komoly csavart kapott a történet: a szerelő munkája nyomán nemrég még oly szépen duruzsoló sornégyes megmakacsolta magát, s hiába próbáltuk újra életre kelteni. Ott álltunk legörbült szájjal, mert éreztük: ha így folytatódik, a tulajdonosnak lesz egy törött motorja, nekem meg 180 000 forintom, pedig pont fordítva szeretnénk…

Utolsó próbálkozásként még bemondtam egy arcátlanul alacsony összeget, amennyit akkor is kiárulok – talán – az alkatrészekből, ha soha nem csendül fel a sornégyes szimfónia. Szó szót követett, majd pár perc múlva boldogan csaptunk egymás tenyerébe, igaz, az örömöm nem volt egészen felhőtlen.

Van egy motorom, és még sincs

Ugye mindenki ismeri az érzést, mikor vesz egy új gépet, s másnap hajnalban már alig várja, hogy lerohanjon a garázsba, és kezdetét vegye az ismerkedés? Ez most is így zajlott, de jómagam azért izgultam, hogy kiderüljön végre: elindul-e valaha az RF? Alaposan befűtöttem, a törött tank helyett műanyag flakonból gyártottam ideiglenes üzemanyagtartályt, kitakarítottam a légszűrőt, megtöltöttem az akksit, bowden és kezelőszerv híján csavarhúzóval ráhúztam a szívatót – minden készen állt.

170 rugó egy tankért? A motor összesen nem került ennyibe…

Elindult. Igen, mind a két henger… Sebaj, kezdetnek megteszi, már hallottam a hangját, nagy baj nem lehet. Most már „csak” új tankot, kormányt, plexit, fejidomot meg tükröt kell találnom, gyertyát, motor- és teleszkópolajat, szűrőket, no meg fékkarmantyúkat cserélnem, ráadásul mindezt úgy 120 ezer forintból, hogy ne szaladjak túl az eredeti, nagyjából 250 ezres kereten. Elsőre nem tűnt nagy kihívásnak, ám a szép állapotú, bontott üzemanyagtartályok 200-400 eurós árát látva kezdtem kicsit elkomorodni… Lehet, hogy mégsem lesz belőle motor, csak bontótöltelék?

Végül egy egyszerű elgépelés hozta meg a szerencsémet – és az új alkatrészeket -, de ez már egy külön történet, mégpedig a vásárlástól egészen a névre írásig. Legközelebb innen folytatjuk…