„Így szereztem vissza a Romániában elvett jogsimat”

„Így szereztem vissza a Romániában elvett jogsimat”

- Kategória: Kiemelt cikk
7

János nem próbált trükközni: nemes egyszerűséggel utánajárt, miként kaphatja vissza jogosítványát, ami aromán rendőröknél pihent. Nem volt egyszerű, de sikerült neki, és története hasznos lehet minden közlekedőnek.

Egy szombati napon (2018.09.08.) párommal, autóval felszaladtunk a Transzalpinára. Másnap hazaindultunk, sajnos kapkodnunk kellett, így nem tagadom, gyorsan mentem. Sokkal gyorsabban, mint a megengedett. Egy településre (Otelul Rosu, Nándorhegy) beérve rövid kis torlódásba futunk – rendőri irányítás, néhány autó az út szélén. Mit sem sejtve araszolunk, erre a rendőr int, húzódjak le. Itt már gyanús volt a dolog, ebből valami lesz. A rendőr csak románul beszélt, magyarul nem. Próbáltam az angolt, de neki csak az OK-ig sikerült eljutnia, a NO is nehezen ment, nem erőltettem. Jómagam Erdélyi születésű vagyok, de lassan 30 éve élek Magyarországon, azonban a román nyelv nem merült teljesen feledésbe. Ez azt jelenti, nem adnak el két disznóért, de egy egészséges veszekedés már nem menne, mondjuk azért sem, mert békés ember vagyok. Szóval rendőr köszön, mosolyog, illedelmesen elkéri a papírokat, nem is indokol.

Félórás várakozás és súlyos összeg a papíron…

Párommal vártunk, eltelt vagy negyed óra, de csak intenek, hogy „sorry”, még várjunk. Vártunk. Újabb papírok kerülnek elő, de úgy tűnt, nincs nagy baj – viccelődtünk, jó fej figura volt, de tényleg. Eltelt megint vagy húsz perc, mire megírta az ügyről a memoárját, amiről én még mit sem sejtettem. Majd vázolta a nyers tényeket: lakott területen 50 helyett 102 km/h. Mutatja a fotót, mosolygok, ekkor még őszintén, ezt benyaltam, nem vitatkozom, kár is lenne elszúrni ezt a bimbódzó barátságot. Vétettem, fizetek, ez ilyen egyszerű.

Ha a megengedett duplájával mész, ugrik a jogsid, ez ilyen egyszerű…

Elmondja románul a sallangot, ott már felét nem értettem, de gondoltam majd befizetem, alászolgálja. Adja vissza a papírokat: személyi, lakcím kártya, forgalmi, A4-es bünti papír, meg egy számomra semmit nem mondó „DOVADA” nevű, román nyelvű fecni. Mondom neki jogosítvány. Nononono… azt nem lehet. Deeedede, mondom anélkül nem megyek. Márpedig azt nem adhatja, ugyanis több, mint 100%-os túllépésem volt. És itt jött az érthetetlen katyvasz, amit már nem tudtam megérteni. Hívom édesapámat, ő még nagyon vágja ezt a nyelvet, kihangosítom, na mondom gyerünk, fordítsuk a sallangot. Kiderült, hogy be kellene fizetnem egy postán a büntit. Majd szaladjak el egy közjegyzőhöz, írjak egy nyilatkozatot, mely szerint szentül fogadom, hogy 90 napig nem vezetek semmit Románia területén. Talán még áramot sem…

De ez nem minden: a befizetési szelvénnyel, nyilatkozattal menjek be a helyi rendőrségre, és ideadják a jogsim.

15 napig még vezethetek a „DOVADA” nevű, salátának mondott papírral. Levert a víz: mi lesz otthon, hogy fogok Magyarországon vezetni? A rendőr nagyon egyszerűen lecsapta a magas labdát, szerinte a „DOVADA”-val. De amikor kimondta, belül már ő is vinnyogva röhögött, tudta, hogy ez viccnek is rossz.

No sebaj, irány haza, vár a gyerek, másnap majd összerakjuk megnyugodva a dolgot és elkezdem intézni. A határátkelőnél nem szokták kérni a jogsit, legalábbis, ha motorral vagyok, mondom most sem fogják. Román határőrnek adom a papírokat, mondja jogsi? Ajjaj, ez bajos lesz… Odaadom a két papírt, amit kaptam, mondja OK, de erre már jött a magyar határőr is. Na mondom, most bukott a dolog, mert ő nem fogja elfogadni. Itt jött az újabb meglepetés: végtelenül rendes volt, elmondta, hogy idehaza ne említsem, hogy külföldön bevonták. Egyszerűen másik autóban maradt, mondjam, személyi igazolvány alapján le tudják kérni a magyar rendőrök az adatokat,  és így csak helyszíni bírság lesz „hanyagságért” legalább is az első két hétben.

Ugyanis a román rendőrség nem értesíti a honiakat 15 napig, vagyis amíg a „DOVADA” fecni érvényes. Ezzel el is indultunk, határon át, irány gyerkőc, majd haza.

Eljött a hétfő, derítsük fel a részleteket, mert csütörtökön nekem négynapos motoros túrám lesz pont Erdélybe. Addig jó lenne valahogy jogsihoz jutni. Egy közösségi oldalra, a motoros túrázókra feldobtam a témát, kaptam is hideget-meleget… Volt aki végigjárta az utat és volt, akinek a történetből az jött le, hogy nem kéne száguldozni… Ez a forrás maradt végül a „B” terv, gondoltam, nézzük meg, mit tud a DAS jogvédelem, ha már úgyis fizetem. Felhívom, ígérik, hogy hamarosan visszahívnak. Pár percen belül hívott egy jogászhölgy, mesélem a sztorit, mondja, ne is folytassam, ad egy erdélyi jogász kontaktot, őt keressem, fog tudni segíteni.

Szükség lesz helyi jogászra a sikerhez

A jogász neve Dr. Silye Attila. Felveszi, mondom, hogy ki vagyok, mi a bűnöm. Hangja laza, beszélgetésünk bizalmat gerjeszt, ne aggódjak. De egy kicsit azért igen. Kérte, hogy küldjem el lefotózva az adataimat, meg a két papírt amit kaptam, aztán visszahív. Kb. két óra múlva csörög, hogy megvan a megoldás, mikor tudnék kimenni közjegyzőhöz, melyik település van nekem közel, ugyanis ő Kolozsvári, de ha nagyon ragaszkodom hozzá, átjön oda, ahova szeretném. És itt álljunk meg egy percre. Itt éreztem, hogy ez az ember valóban segíteni akar. Totál levette, hogy be vagyok gyulladva, azt sem tudom, merre induljak és ő valóban segíteni akar. Mondom, nekem Temesvár/Arad játszik, és hogy valaki legyen ott, aki tud fordítani, mert az a része nem megy már.

Visszaszerezhető a Romániában elvett jogosítvány, de ehhez szükség van szakember segítségére

Másnap hívott a következő tényekkel: Temesváron csütörtökön 9 órakor vár a közjegyző, mégpedig hivatalos fordítóval. Mivel a település, ahol megbüntettek Resita (Resicabánya) kapitányságához tartozik, nagyon javasolja, hogy az ottani kincstárba fizessem be a büntit, mert más megyében nem lesz olyan egyszerű. Resicabányán vehetem át a jogsim a befizetési szelvény és a nyilatkozat leadása ellenében 14 óráig (kapitánnyal lebeszélve), nem pedig ott, ahol a rendőr mondta – ez is hasznos infó lehet, ha valaki hasonlóan jár. Ha csütörtökön felveszem a jogsim, jogilag 24 órán belül el kell hagynom az országot, de ezt nem szokták nézni, viszont ez a törvény. És ugye mindez 15 napon belül lesz, tehát csak a a büntetés felét kell kifizetnem. Mindezt átküldte órarend „formában” címekkel, GPS koordinátákkal, rendkívül részletesen. Eljött a csütörtök, gyomrom nem kicsit összerándulva, lássuk, mi lesz belőle.

Végre megvan a jogosítványom!

8:30 – Temesvár, közjegyző iroda elé begurulunk Peti barátommal, kicsit átfagyva. Felmegyek az irodába, kedves, mosolygós titkárhölgy minden nyelven beszélt, kávéval kínál, mondom nem, köszönöm. Mondom a sztorit, miért jöttem. Tud róla, Attila háromszor hívta őket, hogy minden rendben legyen. Hamarosan itt a fordító is, 9-re lett oda rendelve.

8:55 – Megjön a fordító, bemutatkozunk, laza, tetkós fickó, beszédbe elegyedünk.

9:05 – Szól a titkárhölgy, hogy menjünk be a közjegyző asszonyhoz, készen vannak a papírok.

Olvassa a fordító a hivatalos maszlagot. Egy dolog kimaradt belőle, mondom, a dátum, hogy meddig kell elhagyjam az országot. Ezt a jogász többször kiemelte. Nagy volt az izgalom, a motoros túra is lebegett előttem, benyögtem a vasárnapot (2018.09.16. kicsit hiba volt, de erre még visszatérünk).

Hasznos információk Romániában elvett jogosítvány kapcsán

Büntetés mértéke: 50 km/h helyett 102 km/h-val mentem, az 1350 lei, azaz kb. 100.000 Ft. Ha 3 km/h-val kevesebbel mérnek be, akkor marad a jogsi, nem veszik el. Engedmények: ha 15 napon belül kifizeted, akkor csak a fele.

A visszaszerzéshez szükséges közjegyző díja: 100 lei, fordító díja: 100 lei, jogász díja: 100 EUR + egy olyan kapcsolat, amelyet nem lehet pénzben kifizetni.

Hasznos kapcsolatok:

Jogász: Dr. Silye Attila, Kolozsvár +40-753-043-245 (engedélyt kaptam rá, hogy a számát kiadjam)

Közjegyző + fordító: Boar ANA: Adresă: ap. 7, Bulevardul Revoluției din 1989 1, Timișoara 300054. – a Continental hotellel szemben

Rendőrségen: ha nem nagyon tudsz románul a „permise retinute” osztályt kell keresni. (lefoglalt igazolványok)

9:20 – aláírás, fizetés, viszontlátásra, köszönök mindent

11:00 – Resita határában hallom a sisakban, hogy hív a jogász. Nagy a baj. Haaajajaj, mondom mi a gáz? Nem jó a dátum, amit ráírattam, nem fogják kiadni a jogsit a mai napon. Próbáljam meg, de a dátum miatt valószínűleg jövő héten vissza kell jönnöm, vagy most vissza a közjegyzőhöz, új nyilatkozat, de akkor már nem lesznek ott a rendőrségen. Nagyszerű… Mondom bepróbálom a rendőrnél a kiskutya nézést, meg a könyörgést, meg mindent. Nem mentem vissza Temesvárra.

11:30 – Resita, államkincstár. Portásnak mutatom a papírokat, mondja, hogy változott a szabály, onnan 500 m-re nyitottak egy pénztárat, most már ott kell befizetni a büntit. Haajaj. Nagy nehezen megtalálom, húszan állnak ott, egy másik ablak üres. Odamegyek, hátha. Látta a hölgy, hogy nem fogom érteni, amit mondani szeretne, elvette a papírt, a pénzt és megmentett egy kb. félórás sorban állástól, mindezt mosolyogva, kedvesen. Egyre nagyobb a mosoly az én arcomon is, tetszik ez a dolog, tetszik a segítőkészség.

11:35 – Rendőrség. A megadott cím jó volt, de volt vagy öt bejárata volt az épületnek, kóvályogtam, kérdezősködtem, végül meglett. Senki nincs a kiadó ablaknál, nem kell sorban állni. Kérdi a rendőr, mit szeretnék. Mondom mi a nyűgöm. Ó, kiált fel, Attila barátja? Mondom igen, én lennék – kicsit csodálkozva. Tud rólam, Attila vagy háromszor hívta, minden ok, mutassam a papírokat. És itt bukott el a nyilatkozatra felvitt vasárnapi dátum. Ugyanis: ha Ő ma kiadja a jogsimat, 24 órán belül el kell hagyjam az országot, ami péntek este lenne. De a dátum vasárnapra szól, nagyon sajnálja. Végtelenül rendes ember volt, próbált egyéb lehetőségeket felvázolni, de idő hiányában egyik sem volt kivitelezhető. És maradt egy lehetőség, amivel éltem is: másnap reggel 9 órakor már odaadhatja, mert a törvény úgy szól, hogy a jogosítvány kiadható a kilépési dátum előtti utolsó munkanapon. Vagyis ha vasárnapi a dátum, akkor pénteken ki lehet adni. Ment persze a könyörgés, de láttam rajta, hogy ha megtehetné, megtenné. De a törvény köti az ő kezét is. Mosolyogva elváltunk, nyújtotta kézfogásra a kezét, és láttam rajta, hogy ez most tényleg nem rajta múlt. Vagy lehet, hogy én képzelek bele túl sokat, nem tudom.

12:50 – szállásunkat átfoglaltuk Steierdorf Anina településre, ami 30 km-re van Resitatól. És akkorát döngettünk a kanyargós környékbeli utakon, hogy ihaj.

Erdély csodálatos hely, kihagyhatatlan, de a sebességre érdemes figyelni – ha a megengedett kétszeresével kapnak el, tuti ugrik a jogsid

Pénteken reggel kelés, irány Resita, irány a rendőrség. Voltak vagy tízen az ablaknál sorban, a csapat meg kint vár a motoroknál. Ennek nem fognak örülni. Más volt a rendőr is, sokkal barátságtalanabb, szigorúbb, flegmább. Na, mondom, jó lesz ez. Erre megjelent a tegnapi fickó, mosolyog, nyújtja a kezét, kezet fogunk. Átöleli a vállam és mondja, hogy gyere, ne állj sorba, minden elő van készítve, csak alá kell írni és mehetsz. Kezembe kaptam a jogsim, ismét kezet fogott és jó utat kívánt. Hát így történt, így kaptam vissza a jogsimat a román rendőrségtől.

Remélem ezzel a kis irománnyal segítségére lehettem mindazoknak, akik egy kicsit „túltolták”, előfordul az ilyen. Ne féljetek az ügymenettől, mert nem ördöngösség, de egy lelkes jogászt feltétlenül keressetek meg, Attilát bátran ajánlom nektek.

Üdvözlettel: Tanászi János