Interjú: Sjaak Lucassen - Meg sem állok a sarkkörig!

Interjú: Sjaak Lucassen - Meg sem állok a sarkkörig!

- Kategória: Események, Kiemelt cikk, Túra

A szó legjobb értelmében vett „őrült fazon” Sjaak Lucassen, aki szögesgumival és utánfutós R1-gyel járta be a havas sarkkört. Egy valódi legenda, aki Magyarországon ünnepelte a 200 ezer mérföldes futásteljesítményt, és  kedélyesen válaszolt a rázós kérdésekre is...

 

Persze Lucassen sem úgy kezdte, hogy felpakolt a j motorra, és megnézte, hol lakik Joulupukki - először Ausztráliát fedezte fel a kilencvenes években egy Honda CBR900RR-rel. - Hiszed vagy sem, egy dokumentumfilmet néztem a tévében a Tracy hurrikánról, mikor elhatároztam, hogy élőben is muszáj felfedeznem Ausztráliát - vágta rá, mikor arról faggattam, mikor döntötte el, hogy motoros világjáró lesz.

Még hogy túradobozzal nem lehet pályázni...

- Nem is teketóriáztam sokat - válaszolta -, feladtam a motorom egy nagy dobozban, egy hónap múlva pedig jött a telefon a kinti vámosoktól, hogy ideje nekem is odarepülnöm, mert nagyon útban van nekik a faládám. Mondanom sem kell, már indultam is...

  • Miért pont egy sportmotorral indultál el, mikor a többség endurót választ ilyen kalandokra?

- Egyszerűen hozzászoktam a sportmotorhoz, mivel szezononként vagy tízezer kilométert mentem vele - el sem tudtam képzelni, hogy ne ezt használjam Ausztráliában. Persze ez kompromisszumokkal járt, néha olyan eldugott ösvényeken motoroztam, hogy csak napi negyven kilométert haladtam, és jobban kifáradtam benne, mint máskor az 1400-1500 kilométeres etapokon...

  • ...egyáltalán hogy oldottad meg a holmijaid rögzítését a gépen? Volt valamilyen spéci csomagtartó a CBR-en?

- Ezt sem vittem túlzásba - vágta rá nevetve -, csak lekaptam a hátsó ülést, a szabad furatokhoz csavaroztam egy fémkeretet. Feldobtam rá egy jókora pakkot meg vettem egy tanktáskát, és annyi. Nézd csak:

Könnyelműség vagy sem, elég volt a négyhónapos, ötvenezer kilométeres útra.

  • Mi a legfontosabb különbség a mai és a húsz-harminc évvel ezelőtti túrák között?

- Nos, talán a szervezés nehézségei. Ma küldesz egy e-mailt, hogy fogadjanak a következő nagyváros szervizében, és azzal el is intézted a dolgot. Ezzel szemben a kilencvenes évek Ausztráliájában eldugott postákról faxoltam, majd néhány naponta visszamentem megnézni, jött-e válasz...

Sjaak már akkor ilyen király szelfiket készített, amikor nem is létezett a fogalom...

Nagyon más világ volt, de nem állítom, hogy rosszabb, csak kalandosabb, kiszámíthatatlanabb.

Sjaak Lucassen: 160 ezer kilométer három év alatt

Evés közben jön meg az étvágy - tartja a mondás, és Sjaak is pont így járt. Lázasan tervezte következő, még nagyobb túráját, ami csaknem negyven országot érintett. - Emlékszem, lenyűgöztek a tájak, az emberek, egyszerűen nem tudtam betelni a világ csodáival. Szibériában a végtelen távolságok és a közvetlen, vendégszerető helyiek bűvöltek el, Japánban személyesen fogadtak a Honda mérnökei (micsoda megtiszteltetés volt!), de ezek sem versenyezhettek Új-Zélanddal és Dél-Amerikával. Új-Zéland leírhatatlanul szép, beleértve a filmszerű tájakat és az élvezetes, kanyargó utakat is - imádtam.

Semmi meglepő nincs abban, hogy Sjaak beleszeretett Új-Zélandba, hiszen gyönyörű hely és számos film „díszlete”. Többek között itt készült az egyik legjobb autós roadmovie (Shaker Run), a Pi élete és a Jurassic Park is

Dél-Amerika is hasonló, csak fillérekért: ott tényleg nincsenek határok, mert egy kis zsebpénzzel hetekig szabadon kalandozhatsz. Ráadásul akkor sincs gond, ha elfogy a zseton vagy segítségre szorulsz, mert végtelenül kedvesek a helyiek, bár nem árt az alapfokú spanyol nyelvtudás, hogy megértesd magad.

Irány az északi sarkkör! Sportmotorral?!

- Tényleg bejártam a havas sarkkört - folytatta történetét Sjaak -, de ez már egy új fejezet, mert immáron egy Yamaha YZF-R1-gyel vágtam bele. Bemelegítésként ismét földkerülő túrára indultam, de most sokkal kacifántosabb útvonalon, így 75 országot látogattam meg több mint 170 ezer kilométer alatt. Ezután elég felkészültnek éreztem magam, hogy elinduljak északnak, és a faggyal, jéggel dacolva meghódítsam a hófödte sarkkört.

  • ...gondolom itt már komolyabb műszaki felkészítés zajlott, mint anno, az ausztrál útra használt CBR-en?

- Őszintén szólva igen is meg nem is! - kacag fel újra. - Bárki által megvehető abroncs volt a motoron, amiről gyorsan kiderült, hogy mit sem ér a letaposott havon. Szinte teljesen leengedtem - hasztalan. Végül úgy fújtam rá a „folyékony hóláncsprayt”, mintha nem lenne holnap, de ez sem vált be...

Ki mondta, hogy egy sportmotor alkalmatlan a világjárásra? Alkalmas, de némi kompromisszummal...

Végül magam barkácsoltam belőle szögesgumit egy marék csavar segítségével, és így már boldogultam, mi több, társammal, Marcusszal elértem a Nordkappot!

  • Nem hagyhatom szó nélkül: mi ez a sítalpas utánfutó a motor mögött?

- Úgy fellelkesültem a Nordkapp-túrán, hogy eldöntöttem, Amerikában is próbára teszem magam. Legyártottam a „pótkocsit”, ami hol három kis keréken csúszott, hol az alján, mikor képtelenség volt elhúzni a mély hóban... Ez volt a mozgó otthonom, ebben is aludtam, persze a legdurvább, mínuszos hálózsákokban.

Hátamon a házam: Sjaak és a „lakókocsis” Yamaha

Gázmelegítővel főztem és fűtöttem, hóból nyertem vizet és a holland Adventure Food energiaszeleteivel pótoltam a hidegben elégetett, napi több ezer kalóriát.

  • Nem véletlen, hogy pont most beszélünk - elmeséled, mire készülsz éppen?

- Úgy tervezem, jövő januárban minden eddiginél merészebb túrára indulok az északi sarkkörön túlra. Saját tervezésű abroncsokat szerelek a Yamahára, az első 300-as, a hátsó 600-as (!), vagyis hatvan centi széles lesz... Így állunk most:

Lucassen friss videója az épülő motorról

- Talán vakmerőségnek hangzik - folytatta -, de külső segítség nélkül szeretném teljesíteni az utat a havas sarkkörre és vissza. A pótkocsiban lesz minden, amire szükségem van, beleértve a rengeteg benzint is. Talán őrültségnek tűnik, de ez a Valódi Kaland, így nagybetűvel, amit muszáj átélnem.

  • Végül mit tanácsolsz az életük első több hetes vagy hónapos túrájára készülő motorosoknak?

- Csak a darwini igazságot üzenném nekik, mert abban minden benne van, amit tudniuk kell. “Nem a legerősebbek maradnak életben, hanem azok, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni” - szól a mondás, és ez tökéletesen illik a motoros világjárókra. Lehetsz felkészült, bújhatod a beszámolókat, rendelhetsz vízumot és carnetet (a motor kifejezetten drága, helyi igazolólapja a keleti országokban), de mindig lesznek meglepetések.

Ha minden a tervek szerint alakul, egy év múlva már az északi sarkkörön túl, a végtelen hómezőkön láthatjuk Sjaak Lucassent és egyedi Yamaháját

Márpedig olyan meglepetésekre készülj, ami a hétköznapi életben soha nem fordul elő, tehát semmilyen tapasztalat nem segít majd a leküzdésében. Ekkor nem tehetsz mást, mint lassítasz, mert ha van elég időd és sütnivalód, akkor előbb-utóbb minden megoldódik. Ijesztően hangzik? Persze, hogy az, de ne feledd: minden annyit ad, amennyibe kerül, vagyis a foggal-körömmel kiharcolt élmények lesznek a legemlékezetesebbek.

De jó, hogy itt vagy! Lucassen anno pont Magyarországon ünnepelte a 200 ezer mérföldes futásteljesítményt Yamahájával

Eleinte talán furcsa lesz ez a hozzáállás, de Ázsia vagy Dél-Amerika távoli csücskében Te is rájössz majd, hogy ez a világ rendje. Egy csapásra taszítóvá válik a nyugati világ felhalmozása, fogyasztói társadalma, és másra sem vágysz majd, csak ugyanilyen békére, nyugalomra, mint amikor úton vagy...

Képek: Sjaak Lucassen

Continental 2019

Facebook Comments

Válasz