Ausztria egy hétvége alatt – III.rész – Csavargás Türnitz környékén

Ausztria egy hétvége alatt – III.rész – Csavargás Türnitz környékén

- Kategória: Események, Kiemelt cikk, Túra

Miként az előző részekben említettem, az osztrák motorosparadicsomban töltöttünk el pár napot kettesben barátnőmmel. Mostani részünkben a szálláson megismert motorosokkal közösen eltöltött, kanyarvadászós, túrázós napról számolunk be nektek. Habár szeptembertől csak szigorú korlátozásokkal mehetünk külföldre, még nem késő elindulnod: itt a hétvége napsütéses, meleg idővel – mire vársz még? Nincs késő elindulni…

 

Türnitzben töltött első éjszakánk után nyugodtan és kipihenten keltünk, tudván, hogy aznap csak a motorozás a „feladatunk”. A mindig túláradóan kedves háziak ezúttal is kitettek magukért: az elképesztően finom vacsora után a reggeli sem okozott csalódást, a mennyiség pedig egyenesen hedonista jelzővel illethető – ezt nevezem én vendéglátásnak! Amíg falatoztunk, szállásadóink hasznos információval láttak el minket a környező látnivalókkal, szerpentinekkel kapcsolatban, párommal mégis tanakodtunk, melyik irányba induljunk.

Érdemes letérni a térképen alig jelzett ösvényekre: ilyen kiváló minőségű, szép helyeken futó, forgalommentes utakat találni Alsó-Ausztriában

Hiába, a bőség zavara… Előző este néhány sör elfogyasztása közben sikerült megismerkedni kedves, magyar motorosokkal, akik reggel megkérdezték, volna-e kedvünk velük együtt menni. Természetesen nem ellenkeztünk, hiszen profi navigációval voltak felszerelve motorjaik (R 1250 GS HP), így rábíztuk magunkat a technikára.

mariazell
Mariazell – Gyönyörű a település, akárcsak a templom kívül-belül is. Belülről fotó készítése tilos, ráadásul épp misét is tartottak odabent.

Szinte kihagyhatatlan az arra járók számára e csodás zarándokhely, így hát Annabergen keresztül vezettek első kilométereink, hogy megcsodáljuk belülről a templomot, no meg a településre vezető, lenyűgöző minőségű hágót. Barátnőmmel miután kifényképeszkedtük magunkat, visszatértünk motorjainkhoz és felhúztuk a sisakot, hogy ne kelljen ránk várni, majd csatarendbe álltunk a két BMW közé. Következő úti célunkról annyit tudtam, hogy felvonóval megyünk majd fel az egyik közeli hegycsúcsra, de előtte a Wildalpen pazar minőségű, kanyargós útvonalán haladunk majd.

Nyitott szemmel járva sok-sok csodára bukkanhatunk az utak mellett…

Mivel az út elején csak enyhén kanyargós részeken haladtunk, kicsit bennem volt az aggódás, hogy lesznek-e olyan kanyarok, ahol barátnőm rendesen belekarmolhat az üzemanyagtartályba, ám az érzés hamar elszállt. Ismét tudatosult bennem, hogy ez Ausztria, és nem kell a kanyarokat keresni, hiszen akármerre mész, azok találnak meg téged, csak győzzed falni őket! Fantasztikus érzés volt a reggeli, még nem túl meleg időben vadászni a kanyarokat, miközben az egyenesekben nem győztünk betelni a tájjal. Mellettünk csobogott a folyó, ahol gumicsónakosok raftingoltak – itt tényleg mindenki megtalálja a neki tetsző programot…

Hochkar Wildalpenen keresztül 110 kilométerre található, ami a sok-sok kanyar és látnivaló miatt nagyjából kétórás kaland. Ráadásul odafent a csúcson is másfél-két órát nyugodt tempójú sétával könnyen eltölt az ember, és akkor még be sem ültünk az étterembe, kávézóba, ahol a szintén rohan az idő a sok finomság között.

Irány a Hochkar csúcsa!

Miután kiszálltunk a felvonóból, hamar rájöttem, hogy az egyrészes bőrrruhában „vicces” lesz az eddigre jól felmelegedett időben sétálni, de csak legyintettem, és örömmel vágtam neki a gyalogtúrának. Először elsétáltunk a kilátóhoz, melyről 1760 méteres magasságból csodálhattuk meg a panorámát, és készíthettük el közös fotóinkat. Természetesen ha már ott voltunk, a csúcsot sem hagytuk ki, így a kisebb-nagyobb sziklákkal bélelt úton, motoros csizmában felsétáltunk, majd elértük el az 1808 méteres csúcsot.

Motoros ruhában is leküzdhető a Hochkar

Eddigre persze derekamon volt a bőrruha az egyre melegebb idő miatt, de továbbra is jót nevettem az egészen. Miután elkészítettük a sok fényképet és videót, visszatértünk a felvonókhoz, majd leereszkedtünk a hegyről, hogy továbbmehessünk a következő úti célunkhoz.

Összefoglaló videó Alsó-Ausztria látnivalóiról, benne a Hochkarról és a Lunz am See-ről is

Aznapi utolsó, közös megállónkat Lunz am See-ben töltöttük. Mivel fiatal, fejlődésben lévő szervezetem jelezte, hogy ideje táplálékhoz jutni, a társaság elöl lévő párosa már indexelt is, mikor kiszúrt egy éttermet a tópart mellett. Mire leparkoltunk, úgy éreztem a hasam hozzáért a hátamhoz, de akkora adag rántott húst kaptam finom salátával körítve, ráadásul mindössze 11 euróért, hogy az esti vacsoráig nem voltam éhes.

Szerencsénk volt az időjárással, de jó tudni, hogy bármikor kialakulhatnak délutáni záporok a hegyekben – érdemes esőruhával is készülni

Nemcsak jól laktam, hanem a felszolgálás is rendkívül kedves volt, ráadásul nőiességüket kellően kiemelt, tradicionális stílusra hajazó ruhában jelentek meg a pincér hölgyek, melyet az egyedülálló motorosok biztos észrevennének, én viszont csakis barátnőm két szép szemét bámultam…

Visszafele a 71-es úton teli vigyor volt a sisak alatt. Fényképezni már csak az Erlaufsee-nél álltunk meg. Rossz szokásom, hogyha nagyon élvezem a motorozást, ritkán állok meg fotózni, márpedig odakint nehéz nem élvezni

Visszatértünk a tóhoz fotókészítési szándékkal, noha szívesen ledobtam volna a bőrt, hogy megmártózzam a gyönyörű vízben, ahogy akkor azt sok ember tette – oda még visszatérek, az egyszer biztos! Időközben elköszöntünk egymástól új barátainkkal, ugyanis más irányba mentek tovább, így hát barátnőmmel kettesben folytattuk a motorozást a 71-es úton, ami maga a tömör gyönyör.

Meg kell hagyni, szeretek társaságban motorozni, ám olykor mégis jobb egyedül, a saját tempómban venni a kanyarokat anélkül, hogy ráfutnék az előttem haladóra. Miután letudtunk magunk mögött ezt a 210 kilométeres, élvezettel és örömmel teli karikát, jólesett visszatérni a szállásra.

Mire visszatértünk, aznapi vacsoránk már el is készült – jó érzés úgy beesni a szállásra, hogy egy gyors zuhany után máris asztalhoz ülhetünk, és ehhez ki sem kell lépnünk az ajtón… Mondanom se kell, vendéglátóink aznap is olyan finomságokat főztek, és olyan sokat, hogy párommal ketten nem győztük megenni

Vacsora után még lesétáltuk a sok-sok kalóriát, és megetettük a közelben portyázó pisztrángokat, majd jóleső fáradtsággal dőltünk el az ágyon. Holnap újabb remek nap vár ránk…

Hasznos blokk:

Utazási korlátozás: Miként mi is írtunk róla, szeptember elsejétől csak két hét karantén vagy két teszt bevállalásával lehet utazni, vagyis aki menne, javaslom, ma vagy a következő két napban ejtse útba alsó-Ausztria remek kanyarjait.

Közlekedési szabályok: Ausztriában ugyanolyan sebességhatárokkal számolhatsz, mint nálunk, leszámítva az országúton engedélyezett 100-as tempót, illetve a néhány látványúton, és ott is csak a motorosokra vonatkozó (!) 70-es korlátozást. Érdemes ezeket valóban betartani, mert bár a sógoroknál – ahogy mondani szokták – szigorúak, de igazságosak a rendőrök, a határok túllépése esetén súlyos pénzbírságra számíthatunk. Hogy pontosan mennyi az annyi, azt a  BussgeldKatalog Austria tartalmazza – érdemes átböngészni. Különösen figyelj a tempóra lakott területeken, mert ott „harapnak” legjobban!

Szállás: Mi a Türnitz panziót választottuk, mivel itt magyar házigazdáknál, kifejezetten jó áron szállhatunk meg, amit csak tetéz a mindig kiadós és felejthetetlenül finom reggeli/vacsora. A szállás elérhetősége:

Continental 2019

Facebook Comments

Válasz