Miként az előző részekben említettem, az osztrák motorosparadicsomban töltöttünk el pár napot kettesben barátnőmmel. Mostani részünkben a szálláson megismert motorosokkal közösen eltöltött, kanyarvadászós, túrázós napról számolunk be nektek. Habár szeptembertől csak szigorú korlátozásokkal mehetünk külföldre, még nem késő elindulnod: itt a hétvége napsütéses, meleg idővel – mire vársz még? Nincs késő elindulni…
Türnitzben töltött első éjszakánk után nyugodtan és kipihenten keltünk, tudván, hogy aznap csak a motorozás a „feladatunk”. A mindig túláradóan kedves háziak ezúttal is kitettek magukért: az elképesztően finom vacsora után a reggeli sem okozott csalódást, a mennyiség pedig egyenesen hedonista jelzővel illethető – ezt nevezem én vendéglátásnak! Amíg falatoztunk, szállásadóink hasznos információval láttak el minket a környező látnivalókkal, szerpentinekkel kapcsolatban, párommal mégis tanakodtunk, melyik irányba induljunk.
Hiába, a bőség zavara… Előző este néhány sör elfogyasztása közben sikerült megismerkedni kedves, magyar motorosokkal, akik reggel megkérdezték, volna-e kedvünk velük együtt menni. Természetesen nem ellenkeztünk, hiszen profi navigációval voltak felszerelve motorjaik (R 1250 GS HP), így rábíztuk magunkat a technikára.
Szinte kihagyhatatlan az arra járók számára e csodás zarándokhely, így hát Annabergen keresztül vezettek első kilométereink, hogy megcsodáljuk belülről a templomot, no meg a településre vezető, lenyűgöző minőségű hágót. Barátnőmmel miután kifényképeszkedtük magunkat, visszatértünk motorjainkhoz és felhúztuk a sisakot, hogy ne kelljen ránk várni, majd csatarendbe álltunk a két BMW közé. Következő úti célunkról annyit tudtam, hogy felvonóval megyünk majd fel az egyik közeli hegycsúcsra, de előtte a Wildalpen pazar minőségű, kanyargós útvonalán haladunk majd.
Mivel az út elején csak enyhén kanyargós részeken haladtunk, kicsit bennem volt az aggódás, hogy lesznek-e olyan kanyarok, ahol barátnőm rendesen belekarmolhat az üzemanyagtartályba, ám az érzés hamar elszállt. Ismét tudatosult bennem, hogy ez Ausztria, és nem kell a kanyarokat keresni, hiszen akármerre mész, azok találnak meg téged, csak győzzed falni őket! Fantasztikus érzés volt a reggeli, még nem túl meleg időben vadászni a kanyarokat, miközben az egyenesekben nem győztünk betelni a tájjal. Mellettünk csobogott a folyó, ahol gumicsónakosok raftingoltak – itt tényleg mindenki megtalálja a neki tetsző programot…
Hochkar Wildalpenen keresztül 110 kilométerre található, ami a sok-sok kanyar és látnivaló miatt nagyjából kétórás kaland. Ráadásul odafent a csúcson is másfél-két órát nyugodt tempójú sétával könnyen eltölt az ember, és akkor még be sem ültünk az étterembe, kávézóba, ahol a szintén rohan az idő a sok finomság között.
Irány a Hochkar csúcsa!
Miután kiszálltunk a felvonóból, hamar rájöttem, hogy az egyrészes bőrrruhában „vicces” lesz az eddigre jól felmelegedett időben sétálni, de csak legyintettem, és örömmel vágtam neki a gyalogtúrának. Először elsétáltunk a kilátóhoz, melyről 1760 méteres magasságból csodálhattuk meg a panorámát, és készíthettük el közös fotóinkat. Természetesen ha már ott voltunk, a csúcsot sem hagytuk ki, így a kisebb-nagyobb sziklákkal bélelt úton, motoros csizmában felsétáltunk, majd elértük el az 1808 méteres csúcsot.
Eddigre persze derekamon volt a bőrruha az egyre melegebb idő miatt, de továbbra is jót nevettem az egészen. Miután elkészítettük a sok fényképet és videót, visszatértünk a felvonókhoz, majd leereszkedtünk a hegyről, hogy továbbmehessünk a következő úti célunkhoz.
Összefoglaló videó Alsó-Ausztria látnivalóiról, benne a Hochkarról és a Lunz am See-ről is
Aznapi utolsó, közös megállónkat Lunz am See-ben töltöttük. Mivel fiatal, fejlődésben lévő szervezetem jelezte, hogy ideje táplálékhoz jutni, a társaság elöl lévő párosa már indexelt is, mikor kiszúrt egy éttermet a tópart mellett. Mire leparkoltunk, úgy éreztem a hasam hozzáért a hátamhoz, de akkora adag rántott húst kaptam finom salátával körítve, ráadásul mindössze 11 euróért, hogy az esti vacsoráig nem voltam éhes.
Nemcsak jól laktam, hanem a felszolgálás is rendkívül kedves volt, ráadásul nőiességüket kellően kiemelt, tradicionális stílusra hajazó ruhában jelentek meg a pincér hölgyek, melyet az egyedülálló motorosok biztos észrevennének, én viszont csakis barátnőm két szép szemét bámultam…
Visszatértünk a tóhoz fotókészítési szándékkal, noha szívesen ledobtam volna a bőrt, hogy megmártózzam a gyönyörű vízben, ahogy akkor azt sok ember tette – oda még visszatérek, az egyszer biztos! Időközben elköszöntünk egymástól új barátainkkal, ugyanis más irányba mentek tovább, így hát barátnőmmel kettesben folytattuk a motorozást a 71-es úton, ami maga a tömör gyönyör.
Meg kell hagyni, szeretek társaságban motorozni, ám olykor mégis jobb egyedül, a saját tempómban venni a kanyarokat anélkül, hogy ráfutnék az előttem haladóra. Miután letudtunk magunk mögött ezt a 210 kilométeres, élvezettel és örömmel teli karikát, jólesett visszatérni a szállásra.
Vacsora után még lesétáltuk a sok-sok kalóriát, és megetettük a közelben portyázó pisztrángokat, majd jóleső fáradtsággal dőltünk el az ágyon. Holnap újabb remek nap vár ránk…
Hasznos blokk:
Utazási korlátozás: Miként mi is írtunk róla, szeptember elsejétől csak két hét karantén vagy két teszt bevállalásával lehet utazni, vagyis aki menne, javaslom, ma vagy a következő két napban ejtse útba alsó-Ausztria remek kanyarjait.
Közlekedési szabályok: Ausztriában ugyanolyan sebességhatárokkal számolhatsz, mint nálunk, leszámítva az országúton engedélyezett 100-as tempót, illetve a néhány látványúton, és ott is csak a motorosokra vonatkozó (!) 70-es korlátozást. Érdemes ezeket valóban betartani, mert bár a sógoroknál – ahogy mondani szokták – szigorúak, de igazságosak a rendőrök, a határok túllépése esetén súlyos pénzbírságra számíthatunk. Hogy pontosan mennyi az annyi, azt a BussgeldKatalog Austria tartalmazza – érdemes átböngészni. Különösen figyelj a tempóra lakott területeken, mert ott „harapnak” legjobban!
Szállás: Mi a Türnitz panziót választottuk, mivel itt magyar házigazdáknál, kifejezetten jó áron szállhatunk meg, amit csak tetéz a mindig kiadós és felejthetetlenül finom reggeli/vacsora. A szállás elérhetősége:
- Türnitz Panzió a Facebookon (bejelentkezés akár Messenger üzenetben is)
- e-mail: motorospanzio@gmail.com
- Tel: +43 676 6451564 (magyar nyelven)