Új sorozatunkban százezer kilométernél többet futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer felett? Most egy 2008-as Suzuki GSX-R 600-ról lesz szó, melyről gazdája, Pálkövi György és fia osztja meg velünk tapasztalataikat.
Szerintem nincs motoros a világon, aki ne hallott volna GSX-R sorozatról, de arra az esetre, ha tévednénk, röviden bemutatjuk a K8-as 600-ast .
GSX-R mint Szétesikszer? Megsúgom, tévedsz!
1992-ben, nyolc évvel az első GSX-R megjelenése után született meg a 600-as változat, mely megjelenésében teljesen megegyezett a 750-es nagy testvérével. Teltek az évek, a japán mérnökök kitartó munkája pedig csak megmutatkozott a versenysportban elért eredményekben – egy szó, mint száz, jól futott a kis GSX-R. Elérkezett 2008, és a gyár kapuján kigurult főszereplőnk, a hatodik szériás GSX-R 600, amit a köznyelvben gyakran hívnak „K8 hatszáznak” is. A GSX-R bizony nem az a motor, amire felülsz, felcsomagolod az asszonyt több hétre elegendő cuccal és lementek Krétára idilli kényelemben. Ehelyett megállsz vele a bisztró/klub előtt teljes bőrfelszerelésben, és tudod, hogy hiába telt el ennyi év, még mindig elismerően bólintanak, mikor meglátják a kék-fehér vasat. Persze akinek van esze, az nem a lepukkant klubokban, hanem a jobb könyvtárakban keres magának rendes barátnőt, a motorral pedig elmegy szerpentinezni vagy pályázni egyet, mert arra tökéletes.
1400 mm-es tengelytávhoz 193 kilogrammos menetkész tömeg társul, ami kanyarvadászat közben mutatkozik meg igazán, hiszen a motort játszi könnyedséggel lehet irányítani a 810 mm magasan rögzített nyeregből. 125 lóerős teljesítményét 13 500-as percenkénti fordulatszámnál adja le, mindezt az elődeihez képest egyenletesebben, és az alsó fordulatszám-tartományban nyomatékosabb módon. Kezelhetőségét tekintve nagy újításnak számított az S-DMS rendszer, mellyel háromféle teljesítmény-leadásból választhattunk – ez mára a legtöbb motoron megszokottá vált. Ami a felfüggesztést illeti, a mai napig – legtöbbünk számára – kimotorozhatatlan futóművel rendelkezik a GSX-R 600 K8, elvégre minden paraméterében állítható, fordított beépítésű, 41 mm csúszószár-átmérőjű Showa teleszkópok dolgoznak elöl, és szintén Showa központi rugóstag kapcsolódig lengővillához, ami ugyancsak minden paraméterében állítható.
A lassításról elöl két 310 mm-es tárcsa gondoskodik négydugattyús Tokico nyereggel, míg hátul 220 mm-es tárcsát találunk kétdugattyús Tokicókkal Ezek a középkategóriás gépek azon túl, hogy közútra bőven elegendő teljesítményt nyújtottak, a fenntartási költségek tekintetében is sokkal inkább kímélik a pénztárcánkat, mint literes rokonaik.
Habár a GSX-R ízig-vérig sportmotor, bátran elindulhatsz vele hosszabb utakra is, hiszen 17 literes üzemanyag-kapacitásához kedvező fogyasztás társul, de a mindennapos használatról inkább olvassátok el interjúnkat, amiben megtudjátok, miként viselkedik a Gixxer 100 ezer kilométer után.
Interjú a tulajdonossal: Pálkövi György – Suzuki GSX-R 600 K8
Interjúnkban Pálkövi György számol be motorjáról, aki 26 éven keresztül napi 70 kilométert robogózott, majd 2006-ban néhány barátja belekezdett a motorozásba, és ennek hatására úgy döntött, hogy vásárol egy GSX-F-et magának. Néhány évvel később jött főszereplőnk, a GSX-R600, és rengeteg kilométert tekert bele, majd lecserélte egy GSX-R 750 L2-re, és az időközben felcseperedő fia, Baksa kapta meg a – jó értelemben véve – sokat látott Suzukit.
– Beszéljünk a motorodról! Mennyi kilométer van benne, milyen hibák jelentkeztek és milyen javításokat végeztél rajta?
– A motor átlépte a 118 ezer kilométert, melyből én 90 ezerről tehetek, a többiről már a fiam gondoskodott, illetve gondoskodik a továbbiakban. A kötelező szervizeken kívül csak a nálam is jelentkező szériahibáról tudok beszámolni. Ugyebár a 2008-as modellnél előforduló probléma a feszültségszabályozó illetve a generátor meghibásodása, amiket a visszahívási kampány részeként kicseréltek a Suzukinál. Nem sokkal rá, egy a tárolórekeszben szállított csavar beesett az akkumulátorhoz, így azt rövidre zárta, majd tönkrevágta az új generátort és a feszültségszabályozót is, úgyhogy ezek a részek rövid időn belül kétszer is cserélve lettek.
– Milyen motorról váltottál a Suzukira?
– Egy Suzuki GSX-F 600-ról ültem át erre. Egy Suzukinál dolgozó barátom csalogatott el a tesztnapra, és ott azonnal bele is szerettem. Nem volt kérdés: a szebb forma, precízebb futómű és nagyobb teljesítmény teljesen magával ragadt.
– Miként sikerült ennyi kilométert belecsavarnod a motorba?
– Nálam a motorozás – sokakkal ellentétben –, egy évben 10 hónapot tesz ki. Nyáron rendszeresen eljártam túrázni, melyek átlag háromezer kilométer hosszúak voltak, és persze hétvégéken is rendszeresen odavoltam valamerre, ha csak tehettem.
– Mi volt a leghosszabb kalandod a motorral?
– Mint említettem, általában több ezer kilométeres utakra indulunk, de a leghosszabb kalandom talán az volt, amikor a Stelviót is megjártam vele.
– Mi volt a leghosszabb etapod egy nap alatt?
– 750 kilométernél nem mentem többet egy nap alatt. Akármilyen jó gép is, azért nem egy kimondott túramotor, napi 700 kilométeren túl már megviseli az embert.
– Miért ezt a típust választottad?
– Az árából vehettem volna túragépet is, de azt ráérek majd 80 évesen meglépni – ez sokkal élvezetesebb.
– Végeztél valamilyen átalakítást a motoron?
– Szinte teljesen gyári, mindössze egy bukógombát és egy gázmarkolatra rakható csuklótámaszt kapott, illetve a fiam rakott rá egy sötétített plexit, ugyanis a gyári már nem volt olyan, mint újkorában.
– Van-e állandó utasod, és ő miért szereti/nem szereti a motort?
– Régebben a fiamat hordtam magammal motorozni, most már egyedül megyek, és azt is az új motorommal.
– Miként alakul a Suzuki üzemanyag-fogyasztása a te motorozási stílusodban?
– Az az igazság, hogy sosem mértem a fogyasztását. Tudom, másoknak ez fontos lehet, de engem kevéssé érdekel…
– Milyen motorolajat töltesz bele és milyen időközönként cseréled?
– Hatezer kilométerenként a Motorradba vittem szervizre, és ők intéztek mindent. Azt tudom, hogy Baksa maga cseréli az olajat, és Motul 7100 10W40-et használ – elégedett vele.
– Melyik abroncs vált be a legjobban? Mennyit futott el, illetve újat vagy használtat veszel rá?
– Csak is új gumit raktam rá, jellemzően a Michelin Pilot Power 2CT-t, amit használattól függően 15 és 20 ezer kilométer között kellett cserélni.
– Milyen negatívumot tudnál felhozni a típus kapcsán?
– Én csak a korábban említett esetet tudom felhozni azzal a fránya csavarral, viszont Baksa szerint az első fék bár erős, de nincs határozott nyomáspontja, azaz lehetne harapósabb, hatékonyabb.
– Milyen előnyeit látod annak, hogy többnyire motorral közlekedsz autó helyett?
– A kétkerekű előnyeit leginkább a Yamaha Jog robogóval élvezem a városban, a motorozás élményét pedig a Suzukival. Túrázáskor persze ugyanúgy kihasználom a GSX-R előnyeit a városban, főleg a sorok közötti előregurulást és a dinamikus elindulást a sor elejéről. Egyszerűen nem összehasonlítható a két- és négykerekű közlekedés: gyorsabb, praktikusabb motorral, főleg városon belül.
– Végezetül kinek ajánlanád ezt a motortípust?
– Igazándiból bárkinek, aki egy könnyű, kezes és megbízható motort szeretne.
Kedves Olvasók! Ti hogy álltok a kilométerekkel? Amennyiben legalább 100 ezer kilométert mentetek a motorjaitokkal, osszátok meg velünk, mi pedig bemutatjuk a motorozás „hosszútávfutóit” olvasóinknak! Köszönjük!