Élet 100 ezer kilométer felett – XXII. rész – Sándor és a Honda Varadero

Élet 100 ezer kilométer felett – XXII. rész – Sándor és a Honda Varadero

              - Címkék |Cikkek, Kiemelt cikk, Tesztek

Mint azt megszokhattátok, sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk, milyen az élet 100 ezer kilométer felett. Újfent egy tapasztalt motoros, Sándor történetét osztjuk meg veletek, akinek Hondája remek példa arra, hogy megfelelő karbantartás mellett lazán elérhető a gyakran misztifikált 100 ezer kilométeres futásteljesítmény többszöröse is…

1999-ben megjelent az XL1000V Varadero, mely a vérbeli endurót, az XRV750 Africa Twint váltotta a Hondánál. Akkor talán nem is sejtették a japán mérnökök, hogy igazi „divatdiktátor” lesz a modell, hiszen napjaink nagy népszerűségnek örvendő crossoverei a kétezres évek elején bukkantak fel először, és az XL1000V bizony úttörő szerepet vállalt a géposztály népszerűsítésében. Habár sokan húzták szájukat a gép mérete és tömege miatt, ami nem is volt meglepő a karcsú XRV-k után, mégis sikeres lett a literes V2-es. Az elkövetkező években a vetélytársak is piacra dobták hasonló modelljeiket, mint például az Aprilia ETV 1000 Caponord vagy a Suzuki DL1000 V-Strom.

Ránézésre nem egy vérbeli enduró, mégis vitték, mint a cukrot

A tulajdonosi visszajelzések és szerviztapasztalatok alapján több alkalommal is továbbfejlesztették a modellt, hogy kiküszöböljék a korai SD01 jellemző nyűgjeit, mint például a túl lágy hangolású központi rugóstag és az iszákosságért felelő karburátor. Az elektromos üzemanyag-befecskendezős SD02 már kifinomultabb gép volt, igaz, dinamika terén így sem versenyezhetett a teljesítményláz jegyében született, 2010 utáni kihívókkal. Futóművét elöl hagyományos, 43 mm-es csúszószár-átmérőjű teleszkóppár alkotta, míg hátul zártszelvény jellegű lengővillához kapcsolódó központi rugóstag gondoskodott az úttartásról. Teljesítménye csupán 94 lóerő volt nyolcezres percenkénti fordulatszámon, ami nekünk, motorosoknak kevésnek tűnhet, de valljuk be: ez a teljesítmény a 269 kilogrammos menetkész tömeggel társulva még mindig rakétának számít a közlekedés többi résztvevőjével szemben… Vagyis ha kezdők, újrakezdők kacérkodnak a típussal, nem árt, ha tudják, hogy ez a motor is olyan számukra, mint az elsőbálos currykóstolónak jalapeño paprika – először poénnak tűnik, de ha nincs meg a tisztelet, hamar levegőért kapkodunk és könnybe lábadt szemekkel végezzük…

Való igaz, kemény terepre nem való, viszont laza, murvás csapásokat bátran betervezhetünk a Varaderóval

Rovatunk témája ugyebár a 100 ezer kilométer felett futott motorok története, úgyhogy térjünk is rá a tulajdonos, Józsi Sándorral vagy ismert becenevén Kockával készült interjúnkra.

A rovat támogatója a Cribmoto autó- és motorszerviz

Interjú a tulajdonossal – Józsi Sándor – Honda Varadero XL1000V (2003)

Sándor foglalkozását tekintve gépészmérnök, és fröccsöntő szerszámok tervezésével foglalkozik. Elmondása szerint igen szerencsés, hogy gyerekkorában néhány hetet a Balatonnál tölthetett, akkoriban ugyanis a menő nyugati motorokat birtokló németek konvojba verődve érkeztek a tópartra, és a vasak látványa egy kisgyerek számára örök emlék marad – így történt Sándorral is. Egyik ilyen nyaralása után eltökélte, egy szép napon ő is motoros lesz.

– Mesélj, kérlek, mikor kezdtél el motorozni, merre szeretsz tekeregni és milyen tapasztalataid vannak a Varaderóval?

– 1989-ben szereztem meg a jogsimat, és egy Jawa 350 Twin Sporttal kezdtem, mely pályafutásom egyetlen újonnan vásárolt motorja volt. Persze előtte is kacérkodtam a gépekkel, de csak jogosítvány nélkül, a kertek alatt motorozgattam. Megannyi nagyszerű vas gazdája voltam már, többek között Kawasaki GPZ900R, ZX-10, valamint ZZR1100 is járt nálam, de vonzottak a murvás utak, és sajnáltam ezeket kínozni a kavicsok, kövek között. Így került képbe a Varadero SD02 2004-ben, amit a tulajdonosa egyévesen, 2480 kilométerrel és mindössze 1 950 000-ért árult. Tegyük hozzá, azért volt ilyen jutányos, mert korábban eldőlt a motor, így volt mit kozmetikázni rajta.

„A Varaderónak köszönhettem, hogy olyan embereket ismerhettem meg, akikben barátokra leltem…”

Miután meglett a Honda, egy citadellás találkozón összeismerkedtem Varadero Klub tagjaival, így azóta nemcsak a korábbi, hanem az új cimboráimmal is eljárok túrázni. Munkába járásra nem, csakis hosszútávra használom a motort és szinte mindig utassal. Gyors fejszámolás után úgy emlékszem, 19 országot jártam be vele. A klubtársakkal általában minden vasárnap mentünk valahova, sőt megesett, hogy egy szezon alatt háromszor is megjártam Montenegrót. Természetesen minél többet mentem vele, úgy tökéletesítgettem a Hondát. Felkerült az MRA kiegészítő szélterelője, Wilbers teleszkóprugókat építettem be, illetve egy Hyperpro központi rugóstag javítja a gép úttartását. Ezen felül markolatfűtés, 12V-os szivargyújtóaljzat és bukócső került a Varára – ez utóbbi kiemelten hasznosnak bizonyult…

„…megesett, hogy egy szezon alatt háromszor is megjártam Montenegrót”

Ami a karbantartást illeti, soha nem márkaszervizbe, hanem a motorszerelő cimborákhoz hordtam. Eddig egy kormánycsapágyat, három kerékcsapágyat, három kuplungbowdent és egy szett első féktárcsát kellett rajta cseréltetnem. Hosszú rugóútjainak köszönhetően jól vizsgázott murvás úton, noha a felniket nem ártott néhanapján kigörgőzni a kátyúk okozta sérülések miatt. 190 ezer kilométernél felmondta a szolgálatot a generátor, valószínűleg azért, mert – mint utóbb kiderült – volt egy zárlatom a bal oldalon található kábelkorbácsban. 220 ezer kilométernél a típushibának számító benzinszivattyú lett cserés, ezen kívül csak a – mondhatni – kötelező szervizeket tudom megemlíteni: olajcsere 12 ezer kilométerenként, láncszett 20-30 ezrenként, központi rugóstag karbantartása 40-50 ezrenként.

– Milyen márkájú gumit használsz a motoron, és milyen időközönként cseréled?

– Először is fontos megjegyeznem, hogy a gumik élettartama a csuklón kívül az aszfalt minőségétől is nagyban függ Idehaza 12-15 ezret, míg külföldön a keményebb szerpentinezésekkel 7-10 ezer kilométert futottak el az abroncsok. Használtam a Michelin Anakee három fajtáját, a Metzeler Tourence Nextet, de említhetném a remek Pirelli Scorpiont is.

– Üzemanyag-fogyasztásod miként szokott alakulni?

– Túratempóban 5,5 literes átlagfogyasztással lehet kalkulálni, persze autópályás szakaszokon ez értelemszerűen több. Akárhogy húzom neki, maximum 6,5 liter csúszik le a torkán 140-160-as utazótempó mellett.

„Mai motorokhoz képest a futóműve és fékrendszere már nem versenyképes, ugyanakkor az átlagos motoros igényeinek több mint megfelelő…”

– Lecseréled sokat futott motorod, vagy továbbra is ez marad?

– Az az igazság, hogy már túl is vagyok a cserén: átnyergeltem egy VFR1200X-re. Ismerőseim már egytől-egyig 100 lóerő feletti motorokkal járnak, és egy szardíniai túra alkalmával olyan tempót diktáltak, hogy hazaérkezést követően nézelődni kezdtem a használtpiacon a lehetséges utód iránt. Belebotlottam a VFR hirdetésébe, mely igen kedvezőnek tűnt, a többi pedig már magától értetődő.

„Mikor eladtam a Varaderót, 238 ezer kilométer volt benne”

– Kinek ajánlanád a Honda Varadero-t?

Azoknak, akik szeretik a kényelmet, a nyugodt túrázást, a V2-es vérpezsdítő hangját és a minimális szervizköltségeket.

A leggyakoribb típushibák – Honda Varadero

Miként Sándor beszámolójában is olvashattátok, igen megbízható a Vara, és típushibái is mind ismertek, megelőzhetőek. Nagy futásteljesítményű gépeknél generátor, kábelköteg és üzemanyag-szivattyú problémákról lehet gyakran hallani, valamint az első évjáratoknál előfordult, hogy az elektronika nem érzékelte a gyújtáskapcsolóba helyezett indítókulcsot.

Előttem az utódom – A Varadero leszármazottja napjainkban

A cikkünkben szereplő típus 2012 év végi nyugdíjazását követően a VFR1200X Crosstourer vette át helyét, noha az EURO5 normának „hála”, a Honda kénytelen volt azóta száműzni méregerős V4-esét az európai piacról. Persze nem érdemes csüggedni, a japán gyártó természetesen gondolt azokra, akik kényelmes, nagy köbcentis, nyomatékos kalandmotorra vágynak. Nekik készült el a minden jóval ellátott CRF1100L Africa Twin Adventure Sports.

Már felépítése is sugallja: útminőség nem számít, csak válassz irányt és kalandra fel!

Soros, kéthengeres erőforrása teljesíti az EURO5 emissziós norma követelményeit, ennek dacára csúcsteljesítménye 102 lóerő, maximális forgatónyomatéka pedig 105 Nm, melyhez tökéletes gázreakció dukál, szóval szinte garantált a lendületes motorozás és felhőtlen szórakozás a nyergében. A sokat túrázók megvásárolhatják hozzá a csomagtartó rendszert, és a hatótávra sem lehet panasz, hiszen csaknem ráadásu és 24,8 literes üzemanyag-kapacitásának köszönhetően hosszú etapokat is betervezhetünk az Africáv literes üzemanyagtartályával simán átszelhetünk akár egész országokat is tankolás nélkül. Aki még nagyobb kényelemre vágyik, próbálja ki az opcionális SHOWA EERA™ futóművel felszerelt Africát: az úgy simítja ki az úthibákat maga alatt, mintha ott se lennének…

https://youtu.be/GcBj1HdKMKs

Amennyiben felkeltette érdeklődésed a Honda világjárója, akkor látogass el a hazai importőr honlapjára, ahol további hasznos információkat, valamint tesztvezetési lehetőséget is találsz.