Amikor legutóbb próbára tettük a Motron újdonságait, Tamás, a márka hazai forgalmazója említette, hogy az egyik tulajdonos közel húszezer kilométert motorozott már az X-Nord 125-tel, ráadásul nem is akármilyen terepen. Akkor elfelejtettem megkérdezni, hogy ki az a szerencsés, ám néhány nappal később, az egyik bejegyzésünkhöz hozzászólt Szabó Lajos, a Motron gazdája, s ha már beszédbe elegyedtünk, elmesélte, miként vágott bele élete motoros kalandjába…
Először is mesélj róla, kérlek, hogy mióta van motoros jogosítványod és nagyjából hány kilométert motoroztál azóta?
– Motoros jogosítványomat nemrég, egészen pontosan 2021. augusztus 23-án állította ki az okmányiroda. A jogsi megszerzése után nyomban elkezdtem a kilométerek gyűjtését. Nagyából 3000 kilométer után döntöttem el, hogy veszek egy nagy levegőt és elmegyek a személyautóval már korábban többször végigjárt útra. Szigetszentmiklósról elindultam Székelyföldre, egészen az Ezeréves határig, Gyimesbükkre, mégpedig most először kétkeréken, egy X-Nord 125-tel.
Miért kezdtél motorozni, mi vonzott benne?
– Tudod, már 18 éves korom óta vezetek: kezdetben egy Barkas furgont kaptam, amivel virágokat szállítottam, piacra jártam. Hétvégente volt úgy, hogy beraktam két forgó fotelt a zárt raktérbe néhány ládával és pokróccal, és többedmagammal így mentünk péntek esténként buliba, ahonnan másnap hajnalban irány a piac virágokkal megrakodva. Természetesen ezt senki ne csinálja utánam…
Drága lenne ma már ez az utazás és nem is veszélytelen, de az embernek van olyan korszaka, amikor azt gondolja: a szabályok betartása nem menő…
Úgy gondolom, hogy az ilyen hozzáállás miatt történnek az úgynevezett diszkóbalesetek, ezért nem ér haza mindenki egy-egy buliból. Utólag elmondhatom, hogy szerencsés voltam, sőt az utasaim is, mi megúsztuk a rázós kalandokat.
Nagyot ugrunk az időben, 2021 augusztusáig – megszereztem a motoros jogsimat. Ekkor azért választottam a motorozást, mert jobban belegondolva egy személy közlekedése így a leggyorsabb, ráadásul rendkívül költségleghatékony és nagyon rugalmas mód a város vagy az ország bejárására. Így aztán számomra a motorozás egyelőre nem az élménykeresésről szól, hanem annak felfedezése, hogy mennyivel könnyebb, gyorsabb is lehet a közlekedés, mint például autóval vagy tömegközlekedéssel. De mondhatnám a közelebbi, néhány száz kilométerre fekvő célpontok esetében a repülőt is mint kevésbé hatékony – és sokkal-sokkal szennyezőbb – módját a közlekedésnek.
Egy szó, mint száz: ha az ember egyedül szeretne eljutni valahova, akkor ez az egyik legolcsóbb módja, és közben tényleg szabadon tervezhetsz, rugalmasan alakíthatod a napodat. Mivel én nem kanyarvadászatra és sebességhajszolásra használom a motort, feleslegesnek tűnt 125-ösnél nagyobb gépet vennem. Így hát megvettem az X-Nordot, és idén augusztus óta vagy húszezer kilométert mentem vele, s ha egyszer tényleg kinövöm, majd akkor gondolkodom el rajta, hogy kell-e nagyobb. Hiszen ahogy én túrázom, a motor csak az utazás eszköze, nem célja.
Mi fogott meg a modellben, miért pont erre esett a választásod a temérdek 125-ös közül?
– Az utazásom célja adott volt: viszonylag nagy távolságot megtenni kezdő, tapasztalatlan motorosként, mégpedig költséghatékonyan, és anélkül, hogy magamat veszélybe sodornám vagy másokat veszélyeztetnék. Amikor kerestem az első motorom, sokan mondták, hogy nagy motort lehet lassan is vezetni, nyugodtan vegyek valami komolyabb gépet.
Ez igaz, de saját tapasztalatom szerint több száz kilométer levezetése után az ember szeretne minél előbb elérni a céljához, több rizikót vállal, talán többet is, mint amire a képességei engednék. Ezért tudatosan nem akartam egyből nagymotort, és igazam is lett.
Az első hosszabb utamon ugyanis elszámoltam egy kanyart és a szalagkorlát fogott meg. A motor teljesítménye, felszereltsége és a minőségi védőruházat óvott meg attól, hogy sérülést szenvedjek.
Például a motoroscsizmám orra egy kicsit levált az ütközéstől, a kabátom könyökénél egészen a protektorig kiszakadt, és a bukócső elhajlott. Mindezt egy nagyobb motorral, nagyobb sebességgel valószínűleg nem úsztam volna meg ennyiből…
Hány kilométert mentél vele eddig?
– Az erdélyi utam előtt 3000 km-t mutatott a műszer. Ez a túrám 1500 kilométer volt, azóta pedig túl vagyok egy még (sokkal) nagyobb kalandon, ami 16 ezer kilométert ölelt fel…
Átalakítottál bármit a motoron?
– Az utazáshoz plusz csomagrögzítési lehetőséget készítettem. Mivel utast úgysem fogok vinni, összekötöttem a lábtartót a védőcsövezéssel, ami tökéletes tartónak bizonyult egy vízhatlan hengerzsák rögzítéséhez.
Nos, a közel húszezer kilométer nem kevés, főleg nem ilyen rövid idő, mindössze pár hét alatt. Adja magát a kérdés: volt bármilyen műszaki hibád az együtt töltött idő alatt?
– Nem volt semmilyen problémám, de úgy gondolom, ez természetes. Elvégre ez egy igazi „célszerszám”, egy alaposan bejáratott, kiforrott technikára épülő kis 125-ös, négyütemű motor, ami nincs túlzottan kihegyezve. Egyszerűen nem tehetik meg a gyárak, melyek Indiától Dél-Koreáig évente milliós nagyságrendben adnak el új gépeket, hogy százezer szám hozzák vissza garanciális javításra a portékákat – bele is rokkannának.
Alaposan megismerve a Motront úgy vélem, ha tartom az előírt karbantartásokat, kötelező szervizeket, akkor egyáltalán nem kell meghibásodástól tartanom.
Ha hiba nem is volt, de biztosan akad olyan részlet, amivel nem vagy teljesen elégedett. Mi az és miként orvosolnád?
Két olyan apróság van, amivel személy szerint nem vagyok elégedett. Lehet, hogy ez szőrszálhasogatás, de úgy vélem, a láncvédő kialakítása nem túl szerencsés. Ha tényleg gondosan kenem a láncot, még a kapaszkodó is ragad – választhatok, hogy legyek koszos vagy ne kenjem a láncomat? A másik az üzemanyagtartály műanyag borítása… Ez úgy lett kialakítva, hogy nem lehet rögzíteni miatta a nagyobb tanktáskát, aminek az oldalán vannak a mágnesei. Persze az is kérdéses, hogy hány olyan vásárló lesz, aki a 125-ösre igazi expedíciós tanktáskát rögzítene, hiszen átlagos túrákhoz és mindennapos ingázáshoz aligha van szükség rá.
Ugyanakkor adódik a kérdés: egy nagyobb, tisztán fém üzemanyagtartállyal nem a jelenlegi 4-500, hanem 7-800 kilométer lenne a hatótáv – szükség van rá? Aki csak néhanap motorozik, mondjuk minden második hétvégén 100-100 kilométert, annak 3-4 hónap alatt szinte „szétesne” az etanolos nafta a tankjában, ha ekkora üzemanyagtartályt raknának a motorra. Szóval ezek a „hibák” szerintem, de ismétlem, csak ilyen sajátos, nem szokványos felhasználás mellett.
Mi az, mik azok, amik a legjobban tetszenek benne eddig?
– Egyszerűen biztonságos: szó szerint óvja vezetőjét, utasát, így tökéletes választás a kezdőknek, újrakezdőknek. Masszív bukócső öleli körbe, ráadásul ez a kedvező ár dacára gyári felszerelés, nem kell költened rá. Jóllehet, a kényelmes, nagyméretű enduró és a bukócső együtt nem keveset nyom, vannak ennél erősebb gépek is csekélyebb tömeggel, viszont bőven kárpótol, hogy cserébe fillérekből utazhatok vele. A fogyasztásátlaga 2,8 l/100 km volt, tehát kereken 500 kilométert tehetek meg egy tankolással, az olajcseréjéhez pedig egy ezer forintos szűrő és 1,2 liter olaj kell. Egyszerűen parádés, hogy vannak még ilyen praktikus, fillérekből üzemeltethető gépek.
Kinek ajánlod elsősorban a Motron X-Nord 125-öt
– Úgy gondolom, ez tényleg ideális kezdőmotor. Tökéletes és hasznos társ, ha minden nap ingáznál vele városon belül vagy akár a szomszéd településre, nagyvárosba.
Védi magát és vezetőjét, hiszen a bukócső óvja mindkettőt a kisebb esések sérüléseitől, és azt se feledjük, hogy ez igazi célszerszám, ha valóban szabadon és költséghatékonyan szeretnél megtenni egy nagyobb, akár tízezer kilométeres túrát. Jómagam is ezzel indultam el kelet felé, és az utóbbi hónapokban bejártam Törökországot – legközelebb már arról mesélek, hogy milyen élményeim voltak az első, valóban nagy túrán a Motronnal.