Akik túl „puhának” titulálták az MT-07-re épült sportmotort, azok bizonyára egy métert sem mentek vele… Kollégánk, Balázs beszámolója az új R7 menetpróbájáról és élményeiről.
Bizonyára nektek is feltűnt már, hogy a világ mindig az egyensúlyra, a harmóniára törekszik. Napjainkban ez azt jelenti, hogy amikor egy trend túlsúlyba kerül, netán zavaróan nyomasztó lesz, automatikusan megjelenik az alternatíva, az ellenoldal, hogy választ nyújtson azoknak, akik nem elégedettek az aktuális „divattal.”
A gyorsasági vagy másnéven sportmotorok világában ez abban nyilvánul meg, hogy az egykor közútra is tökéletes literesek helyett ma gyakorlatilag rendszámos superbike-ok uralják a kategóriát, így aki sportos vasat szeretne, de egyáltalán nem jár pályanapokra, annak valami egészen másra lesz szüksége. Elvégre a mai ezresek igazi célszerszámok, elsődleges feladatuk a minél jobb köridő elérése, de ez közúton néha hátrányokkal jár. Egyik megoldás, hogy a sportos gépre vágyók vesznek egy literes gyorsaságira épült nakedet, például MT-10-et az R1M helyett, de van más alternatíva is: a középméretű sportmotorok osztálya.
A középosztályban megfizethető, könnyed vasak sorakoznak, mint például a Yamaha R7 is, amit Spanyolországban tettünk próbára.
Yamaha R7: ha nem csak a kockás zászló érdekel
Andalúziában zajlott a teszt, ahol előbb gyönyörű, tükörsima utakon faggattuk a sok új R7-et, majd némi pályázás várta a kontinens minden tájáról idesereglett újságírókat. A gépet körbejárva beigazolódott a sejtés: pont olyan karcsú és könnyed benyomást kelt, mint a nemrég látott, gyári képeken. Mivel az MT-07-ből érkező, 73 lóerős CP2 erőforrás eddig is lenyűgözte fürgeségével és rugalmasságával a motorosokat, ezen nem is változtattak, csupán annyit, hogy teljesítse az Euro 5 előírásait.
Bár alapvetően a váz is az MT-07-é, azért pár módosítással növelték a merevségét, például az acélcsövekből álló konstrukciót új elemekkel erősítették meg, emellett átdolgozták a segédvázat is, és hogy fordulékonyabbá váljon, a villaszög 23,7 fok lett a korábbi 24,5 helyett.
Hogy a hangvillás gépekkel motorozó cimborákat idézzem, a kidolgozás amolyan „yamahás”: a rejtett zugokban sem találok elnagyolt részletet vagy középszerűségre utaló alkatrészt. A látványos fényezés, a formás LED-lámpa és az utolsó apró összetevő is minőségérzetet sugároz, akárcsak a KYB-től érkezett, 41 millis, fordított telópár és hátsó rugóstag.
Talán nem túlzok, ha azt mondom: még soha nem motoroztam ilyen lenyűgöző szerpentinen, mint most, Andalúzia szívében. Szükség is van a remek aszfaltra, mert felvezetőnk nem spórol a gázzal – jó neki, ő valószínűleg századszor teszi meg ezt a kört. Nekem, aki először jár erre, most igazán nagy segítség, hogy nem csak könnyű, hanem könnyed és nagyon barátságos karakterű az R7. Mondjuk ez sejthető is volt az extrém rövid, 1395 millis tengelytávból és a teletankolva is csak 188 kilós tömegből…
Bármennyire elkoptatott közhely – néha arra érdemtelen motorok kapcsán is –, a Yamaha a legkisebb bizonytalanság nélkül, stabilan követi az ívet, és akkor sem jön zavarba, ha kanyar közben kell belenyúlni a fékbe, mert váratlanul megtörik, beszűkül az ív. Kiszámítható, mégsem unalmas – remek választás ilyen kacskaringós hegyi utakra.
Úgy érzem, az átlagos motorosnak több mint elég lesz az R7 hétvégi szerpentinezésre, induljon Bajna felé, az osztrák 21-esre vagy a Dolomitokba – nem a technika lesz a szűk keresztmetszet.
Részben pályamotor az R7, de nem csak az…
Komolyan gondolták a yamahások a pályázást, legalábbis erre utal, hogy
2022-ben komplett versenysorozatot rendeznek az R7-tulajdonosoknak. Ráadásul ez nem afféle „karalábékupa” lesz, ugyanis a nemzeti selejtezők 36 legyorsabb pilótája a Superbike-vb betétfutamán mutatkozhat be (!) a Yamaha R7 Series European SuperFinale elnevezésű összecsapáson.
Szintén erre utalt, hogy gumimelegítőbe csomagolt Bridgestone R11 pályaabroncsok feszültek az R7 karcsú felnijein, amikor a közúti próba után ellátogattunk a Circuito de Andalucia pályára.
Gyorsan felpattantam a kijelölt gépre, felhajtottam a pályára, ahol – miként számítottam rá – már kiütköztek az R7 „gyengéi”. Tegyük hozzá, az igaazán forszírozott féktávokon közbeszóló ABS és az emiatt pumpáló fékkar nem újdonság – tapasztaltam már ilyet nagyobb sportmotorokon is hasonló körülmények között. Ráadásul sokat elárul a tempóról, hogy maga Robin Mulhauser, a Bol d’Oron is remeklő endurance-os mutatta az íveket. Ugyanakkor itt nyert igazán értelmet, hogy a Yamahánál nem spóroltak a fékrendszeren: a már megszokott, radiálisan rögzített nyergek mellett radiális Brembo főfékhenger segít megtalálni a nyomáspontot és még pontosabbá tenni a fékezéseket.
Persze van, amiben bőven fejlődhet még az R7, ilyen például a gyorsváltó. Jóllehet, más márkáknál is előfordul, hogy a hengerek számának csökkentésével egyre darabosabb lesz a gyorsváltó működése, és itt is ezt tapasztaltam – alaposan kipörgetve is érezhető volt a rántás felkapcsoláskor. Adott hát a feladat, és ismerve az ilyen szerkezetek működését, no meg a Yamaha fejlesztési tempóját, nem lepődnék meg, ha hamarosan „továbbfejlesztett gyorsváltót kapott az R7” szalagcímeket olvashatnék, csak hogy tényleg tökéletes legyen az összkép.
Az R7 – ugyanilyen nevű ősével ellentétben – nem egy kompromisszummentes pályagép, hanem élvezetes, sokoldalú és főként megfizethető és sportmotor. Felfüggesztése és fékrendszere simán kiszolgálja az átlagos hobbipályázókat, főleg, ha nem a villámgyors Slovakia Ringen, hanem például Örkényben vagy Kakucson teszik próbára magukat. Ráadásul 3,3 milliós árával kevesebbe kerül, mint egy MT-09 vagy TMAX, a fenntartási költségek meg valószínűleg pofátlanul alacsonyak lesznek, ismerve az MT-07 strapabíró, megbízható technikáját.
Lám, így születik újjá a sportgépek osztálya: a méregdrága, kevesek által kihasznált versenytechnika helyett a sokoldalú, közúton is brillírozó modellek lehelhetnek új életet a kategóriába. Részemről elfogadható ez a kompromisszum, hiszen a motorosok nagy részének több mint elég lesz az R7 közútra és a nyílt napokra is, és az ilyen gépek révén újra népszerűvé válhatnak az idomos sportmotorok.
Galéria – Yamaha R7-teszt
Műszaki adatok – Yamaha YZF-R7
Motorkonstrukció: Négyütemű, folyadékhűtésű, nyolcszelepes, soros, kéthengeres
Hengerűrtartalom: 689 cm3
Furat x löket: 80,0/68,6 mm
Kompressziós viszony: 11,5:1
Csúcsteljesítmény: 73,4 LE/8750
Legnagyobb forgatónyomaték: 67 Nm/6500
Erőátvitel: nyomatékhatárolós tengelykapcsoló, hatfokozatú váltó és lánchajtás
Váz: Acél csőváz
Első felfüggesztés: 41 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított KYB villa állítható rugó-előfeszítéssel, húzó- és nyomófokozati csillapítással
Hátsó felfüggesztés: Alumínium lengőkarhoz kapcsolódó központi rugóstag állítható rugó-előfeszítéssel és húzófokozati csillapítással
Rugóút elöl/hátul: 130/130 mm
Fékrendszer: elöl – 298 mm-es átmérőjű dupla tárcsafék, radiálisan rögzített, négydugattyús féknyereg és Brembo radiális főfékhenger, hátul – 245 mm-es átmérő tárcsa egydugattyús úszónyereggel
Abroncs mérete (elöl/hátul): 120/70 ZR17/180/55 ZR17
Gumiabroncs típusa: Bridgestone Battlax S22
Menetkész tömeg (kg): 188
Nyeregmagasság (mm): 835
Tengelytáv (mm): 1395
Üzemanyagtartály térfogata: 13 L
Végsebesség: 200 km/óra felett