Balázs kollégánk pályán már kipróbálta az új Yamaha R7-et, most pedig közúton faggattuk a japánok sorkettesét. Az előre elárulhatom, hogy csupa kellemes meglepetéssel szolgált a motor…
Lassan közhellyé érik, hogy a Facebook-kommentelők többsége hajlamos élből elítélni vagy legalábbis hevesen bírálni dolgokat, akár anélkül is, hogy kipróbálná őket. Így volt ez a tavaly megjelent Yamaha R7-tel is, amit többen olcsó és hasonló pejoratív jelzőkkel illettek, pusztán azért, mert teljesítményben elmaradt a márka sornégyes sportmotorjaitól.
Mielőtt elítélnénk a „vakon” kommentelőket, tegyük hozzá, hogy részben evolúciós okai vannak az elhamarkodott véleményalkotásnak. Agyunk ugyanis – a sémás feldolgozást alkalmazva – úgy próbálja megkönnyíteni a dolgunkat, hogy a korábbi tapasztalatok alapján eleve beskatulyázza a számunkra részben ismeretlen tárgyakat, jelenségeket.
Nem hiszed? Ugyan hányszor hallottuk már laikusoktól, hogy minden motoros őrült száguldozó?
Igen, az egyszerű járókelő ezért mondja sommásan, hogy száguldanak, mert látott már több hasonlót, a motorosok pedig ezért bírálják a 73 lovas sportgépet, mivel azt gondolják, az egyszerűen kevés az élvezetes pályázáshoz. Elárulom, hogy mindketten nagyot tévednek…
Az utcák, közutak sportmotorja a Yamaha R7
Hogy jobban megismerjük, érdemes gyorsan átfutni, mi érkezett az MT-07-ből és mi új az R7-en. A váz nagyon hasonló, felületesen vizsgálva akár egyformának is nevezhetnénk, de azért találunk bőven újdonságot. Az acélcsövekből álló konstrukciót új elemekkel erősítették meg, jelentősen növelve a stabilitást, emellett átdolgozták a segédvázat is, és hogy fordulékonyabbá váljon, a villaszög immáron 23,7 fok az eredeti 24,5 helyett.
Egyszerűen jólesik apró részleteiben vizsgálni a vasat, hiszen minden pontja szépen kidolgozott, minőségi benyomást kelt, mivel a beszállítók a felső polcokról válogatták össze a Yamahának címzett csomagjaikat. Szemet gyönyörködtető a Brembo radiális felső főfékhengere, akárcsak a – szintén radiálisan rögzített – féknyereg, s igaz ez a fordított, 41 mm-es KYB telópárra és a központi rugóstagra is.
A hegyes villaszög és az új felfüggesztés eredményeként mindössze 1395 mm lett a tengelytáv. Ez a viszonylag magas nyereggel és a csutkakormányból fakadó, sportos üléshelyzettel egyszerűen ideális a szerpentinek meghódítására. A motorról lelógva alig kell döntenünk a tempósabb kanyarokban, csupán a súlypontáthelyezés hatására határozottan elkezdi szűkíteni az ívet, és olyan komoly tartalékai vannak nagy tempónál is, hogy az már-már meglepő a nagyrobogók áráért kínált hétszázastól. Ugyanakkor ez a kiszámítható karakter kicsit sem teszi egyhangúvá a motorozást, még az is mosolyt csal az arcunkra, ha délután ezzel megyünk haza a munkából az unalomig ismételt útvonalon.
Az élvezetes kanyargáshoz nagyban hozzájárul az MT csodálatos kéthengerese is. Nem túlzás ez a jelző, ugyanis vallom, hogy ez a Yamaha talán legjobb erőforrása jelenleg, főként az R7-re hangolt változatában. A gázreakció rendkívül spontán, és mivel nem a csúcsteljesítményre kihegyezett a sorkettes, részterhelésen, nyomatékból is határozottan gyorsít. Így aztán „megbocsátó”, ha elnéznél egy kanyart, és túlfékezve, túl magas fokozatban lőnél ki.
Márpedig ez a barátságos karakter is komoly érv a (túl) erős sornégyesekkel szemben, miként az is, hogy az R7 sajátos, 270 fokos főtengelyelékeléséből fakadóan kontrollálhatóan csúsztatja meg a hátsó kereket, ha például fehér aszfalton túl nagy rössel gyorsítunk ki a kanyarból.
Az már csak hab a tortán, hogy ilyen sokoldalúság és erények mellett pályán is remekel, amiről így mesélt anno Balázs kollégánk:
Úgy látszik, komolyan gondolták a yamahások a pályázást, legalábbis erre utal, hogy
komplett versenysorozatot rendeznek az R7-tulajdonosoknak. Ráadásul ez nem afféle „karalábékupa” lesz, elvégre a nemzeti selejtezők 36 legyorsabb pilótája a Superbike-vb betétfutamán mutatkozhat be (!) a Yamaha R7 Series European SuperFinale elnevezésű összecsapáson.
Szintén ezt erősíti, hogy gumimelegítőbe csomagolt Bridgestone R11 pályaabroncsok feszültek az R7 karcsú felnijein, amikor a modell első nemzetközi menetpróbáján ellátogattam a Circuito de Andalucia pályára.
Gyorsan fel is pattantam a kijelölt vasra, felhajtottam a pályára, ahol – miként számítottam rá – már kiütköztek az R7 „gyengéi”. Tegyük hozzá, az igazán forszírozott féktávokon közbeszóló ABS és az emiatt pumpáló fékkar nem újdonság – tapasztaltam már ilyet nagyobb sportmotorokon is hasonló körülmények között. Ráadásul sokat elárul a tempóról, hogy maga Robin Mulhauser, a Bol d’Oron is remeklő endurance-os mutatta az íveket.
Ugyanakkor itt nyert igazán értelmet, hogy a Yamahánál nem spóroltak a fékrendszeren: a már megszokott, radiálisan rögzített nyergek mellett radiális Brembo főfékhenger segít megtalálni a nyomáspontot és még pontosabbá tenni a fékezéseket.
Persze van, amiben bőven fejlődhet még az R7, ilyen például a gyorsváltó. Jóllehet, más márkáknál is előfordul, hogy a hengerek számának csökkentésével egyre darabosabb lesz a gyorsváltó működése, és itt is ezt tapasztaltam – alaposan kipörgetve is érezhető volt a rántás felkapcsoláskor. Adott hát a feladat, és ismerve az ilyen szerkezetek működését, no meg a Yamaha fejlesztési tempóját, nem lepődnék meg, ha hamarosan „továbbfejlesztett gyorsváltót kapott az R7” szalagcímeket olvashatnék, csak hogy tényleg tökéletes legyen az összkép.
Az R7 – ugyanilyen nevű ősével ellentétben – nem egy kompromisszummentes pályagép, hanem élvezetes, sokoldalú és főként megfizethető és sportmotor. Felfüggesztése és fékrendszere simán kiszolgálja az átlagos hobbipályázókat, főleg, ha nem a villámgyors Slovakia Ringen, hanem például Örkényben vagy Kakucson teszik próbára magukat. Ráadásul 3,5 milliós árával kevesebbe kerül, mint egy TMAX, a fenntartási költségek meg valószínűleg pofátlanul alacsonyak lesznek, ismerve az MT-07 strapabíró, megbízható technikáját.
Lám, így születik újjá a sportmotorok osztálya: a méregdrága, kevesek által kihasznált versenytechnika helyett a sokoldalú, közúton is brillírozó modellek lehelhetnek új életet a kategóriába. Részemről elfogadható ez a kompromisszum, hiszen a motorosok nagy részének több mint elég lesz az R7 közútra és a nyílt napokra is, és az ilyen élvezetes, megfizethető vasak révén újra népszerűvé válhatnak az idomos sportgépek.
Műszaki adatok – Yamaha YZF-R7
Motorkonstrukció: Négyütemű, folyadékhűtésű, nyolcszelepes, soros, kéthengeres
Hengerűrtartalom: 689 cm3
Furat x löket: 80,0/68,6 mm
Kompressziós viszony: 11,5:1
Csúcsteljesítmény: 73,4 LE/8750
Legnagyobb forgatónyomaték: 67 Nm/6500
Erőátvitel: nyomatékhatárolós tengelykapcsoló, hatfokozatú váltó és lánchajtás
Váz: Acél csőváz
Első felfüggesztés: 41 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított KYB villa állítható rugó-előfeszítéssel, húzó- és nyomófokozati csillapítással
Hátsó felfüggesztés: Alumínium lengőkarhoz kapcsolódó központi rugóstag állítható rugó-előfeszítéssel és húzófokozati csillapítással
Rugóút elöl/hátul: 130/130 mm
Fékrendszer: elöl – 298 mm-es átmérőjű dupla tárcsafék, radiálisan rögzített, négydugattyús féknyereg és Brembo radiális főfékhenger, hátul – 245 mm-es átmérő tárcsa egydugattyús úszónyereggel
Abroncs mérete (elöl/hátul): 120/70 ZR17/180/55 ZR17
Gumiabroncs típusa: Bridgestone Battlax S22
Menetkész tömeg (kg): 188
Nyeregmagasság (mm): 835
Tengelytáv (mm): 1395
Üzemanyagtartály térfogata: 13 L
Végsebesség: 200 km/óra felett