Az immáron hagyományosnak mondható interjúsorozatban ezúttal Enrico mesél róla, hogy miért kezdett motorozni és miért éppen ezt a gépet választotta.
Idén májusban a jógaoktatóként és ősi kultúrák szakértőjeként dolgozó Enrico állt kamera elé, hogy elmesélje, mit jelent számára a motorozás.
Mi vonzott igazán a motorozásban?
– A szabadság érzése.
Hogyan választottad ki az első motorodat?
– Amikor levizsgáztam, egy scramblert szerettem volna venni, lehetőleg minél fiatalabbat vagy újat. Keresés közben rábukkantam a Brixtonra, megtetszettek a modelljei, különösen a stílusos külső és a kedvező ár miatt. Végül egy Felsberg 125 nyergében kötöttem ki. Nem annyira vintage jellegű, de a második világháborús katonai stílusra emlékeztet, és tetszett a khaki fényezés, valamint a klasszikus forma, végül a kiemelkedő ár/érték-arány meggyőzött, hogy ez lesz az ideális választás.
Most is ezzel motorozol?
– A három év alatt, amíg Brixtonokkal túráztam, felfelé haladtam a méretosztályokban. Kezdtem a Felsberg 125-tel, majd a Felsberg 250-nel, a Crossfire 500 X-szel és most egy Crossfire 500 XC-t hajtok. Ezek közül az XC a legjobb, mert otthonosan mozog terepen is, ami fontos szempont volt. Kipróbáltam a Cromwell 1200-at is, remek gép, de nekem fontos a terepképesség, így az kiesett a rostán. Remélem, a jövőben lesz mondjuk egy 900 XC a Brixtonnál – azt nyomban megvenném, ahogy megjelenik…
Mióta motorozol?
– Későn vizsgáztam le, 32 évesen. Előtte nem volt tapasztalatom motorokkal, de mindig is nagy álmom volt, mert a motorok adta szabadságérzet miatt, amit egy autóban soha nem élhet át az ember.
Mi volt a legőrültebb motoros kalandod?
– Egy hihetetlen offroad-túra az Brixton Crossfire 500 XC-vel. A dél-olaszországi Pugliában olyan szűk ösvényeken haladtam, ami igazából bringáknak lenne ideális. Egyszerűen imádtam: olyan érzés volt ott araszolni az ismeretlen terepen, mintha lovagolnék és úgy fedezném fel a tájat.
Melyik volt a legtávolabbi célpont, ahová eljutottál a Brixtonnal?
– Ugyanez a túra volt, Olaszország legdélebbi részén, egy Santa Maria di Leuca nevű, tengerparti kis faluban. Ennek a pontnak az ókori római neve „Finibus Terrae”, ami azt jelenti: ahol a föld véget ér. Ez nagyon találó.
Melyik a legszebb hely, ahol eddig motoroztál?
– Egyértelmű, az Amalfi-parton: az egyik legszebb hely a világon. Ez egy hosszú, vadregényes út, amely a tenger és a magas hegyek mentén húzódik Sorrento és Positano között. Nápoly, a Vezúv és Capri szigete felé néz, s nem véletlen, hogy a Földközi-tenger ezen része már az ókori Görögország és Róma óta híres. Itt motorozni leírhatatlan élmény, olyan, mint egy film. Gondolom ezért szerepel gyakran ez a környék filmekben és reklámokban.
Inkább tengerparti utak vagy magas hágók?
– Mindkettőt imádom, ebben nem tudnék dönteni – más-más okok miatt élvezetesek.
Végül pedig a szokásos zárókérdés: az ideális hely, ahol kifogyhat a benzin a motorból?
– Ilyen számomra nem létezik, mert ha tehetném, akkor mindig, egyre többet és többet motoroznék – ezzel nem lehet betelni…