Eladtam a 600-as pályamotoromat, aztán mégis visszacsábított egy KTM RC 390 ADAC az SSP300 mezőnyébe. Egy élvezetes szezon, sok tanulás és jó köridők után azonban jött egy hír, ami mindent felülírt: hamarosan apa leszek.
Amikor eladtam a Hondát, azt hittem, végleg lezártam a pályamotorozást. Nem azért, mert nem szerettem, sőt éppen ellenkezőleg – kevés motort sajnáltam ennyire, de a hétvégenként százezrekben mérhető költségek miatt végül meghoztam a racionális döntést. Aztán decemberben felkerült a netre a KTM RC 390, amit korábban hiába kerestem hónapokon át. Nyilván nem bírtam magammal és hajtott a kíváncsiság: valóban olyan jó-e ezekkel a kis gépekkel száguldani?
Az SSP300-as mezőnyben indultam, és elképesztően jó fej emberekkel találkoztam. A 390-es tanít, nem takarja el a hibáidat lóerővel, nem húz ki a bajból brutális teljesítménnyel. Ha alázatos vagy, akkor a többieket követve rengeteget gyorsulhatsz, főleg féktávon! Kakucson és az Euro-Ringen is sokat gyorsultam magamhoz képest: az Euro-Ringen a 600-assal 1:20 alatt értem körbe, ezzel szemben a kis KTM-mel 1:23-at mentem. Figyelembe véve, hogy szinte csak versenyhétvégéken ültem rajta, ez szerintem teljesen vállalható köridő, ami pedig igazán felszabadító volt, az a hétvégék költsége, hiszen nem eszi annyira az abroncsokat, fogyasztása baráti, és az SSP300 nevezési díja is jobban megéri, mintha sima pályanapra mennék.
Az elmúlt szezont kifejezetten élveztem, aztán a munka elkezdett közbeszólni. Egyre többet kellett bent lennem, így Kecskemétről Kakucsra már nem a nyugodt indulás volt jellemző, sokkal inkább az a fajta, amikor szinte futsz a parkolóban, és sietősen hajtasz a sztrádán, hogy maradjon idő gumimelegítőzni és motorozni is. Ősszel, a korábbi sötétedéssel eljutottam oda, hogy mire kiértem, már értelmetlen volt jegyet venni, de legalább órákat autóztam pluszban a semmiért… Ha őszinte akarok lenni, a pályamotorozás nekem nem szólhat a rohanásról, mert úgy semmi értelme.
Habár télen nem a gyors köridők hajszolása volt a terv, mégis sikerült aranyérmet szereznem, amit a feleségem egy pozitív terhességi teszt formájában adott át. Májusra érkezik a kislányunk, úgyhogy már nézegetem, hogyan tudom beszerezni a legális fegyvertartási engedélyt és az erényövet…
Ilyen egy versenyhétvége az SSP300-ban: jó hangulat, a végén pedig mindenki örül, hogy mennyit fejlődött
A motorozás marad, de a pályázás nem az a műfaj, amit érdemes kapkodva csinálni, ezért döntöttem úgy, meghirdetem a gépet, a garázshelyemet a pályán pedig átadnám annak, aki kihasználná.
Ha segítesz a cikk vagy a Facebook-hirdetésem megosztásával, hogy több emberhez eljusson, nagyon megköszönöm, én pedig addig is egy másik versenyre készülök, ahol nem a köridő számít, hanem hogy jó apja legyek a kislányomnak…