A tajvani gyártó stratégái úgy döntöttek, tapasztalataikat felhasználva a motorosok között is szerencsét próbálnak. Mi tagadás, új abroncsuk egészen parádésra sikerült, ráadásul még árban is alig-alig akad párja…
A négykerekűek világában népszerű, személyautó- és versenyabroncsok gyártásában is elismert Nankang nemrégiben előrukkolt két motorkerékpárokra kifejlesztett gumival is. A Sportiac WF2 – a nevéből adódóan – sportmotorokra ajánlott, míg az általunk kipróbált Roadiac WF-1 a sporttúraszegmens felhasználóinak kínál kifejezetten kedvező árú és páratlan ár/érték arányú megoldást. Sikerük záloga, hogy a prémiumgyártók által kifejlesztett technológiákat alkalmazzák, így például az abroncs acélvázát egy folytonosan feltekercselt, illesztésmentes övszerkezet alkotja, míg a köpeny a kategóriában megszokott többkomponensű borítást rejti.
A Roadiac spéci acélváznak köszönhetően javul a stabilitás, a kezelhetőség és csökken a káros belső hőképződés, míg a magas futásteljesítmény és a megfelelő kanyarstabilitás közötti egyensúlyt a kétkomponensű futófelület teremti meg. Az első abroncs teljes futófelületének negyven százaléka lágy keverék a kanyarokban használt vállrészeknél, a hátsó abroncs húsz százaléka – középen – egy kopásálló sáv, a homogén kopáskép érdekében. Az elsõ gumi középen futó mintázata elősegíti az irányváltások megkezdését, továbbá csökkenti a felúszás lehetőségét vizes útfelületen. A vállrészek felé fordított „V”-mintázat biztosítja az optimális vízkiszorítást.
A puding próbája…
Ilyen impozáns beharangozó láttán mi is kíváncsiak lettünk, hogy mit is tud a nevesebb gyártókhoz viszonyítva 60-70 százalékos áron kínált szett. Tapadás és tartósság terén is kompromisszumokra készültünk, ami nem is meglepő, hiszen egy 150 lovas, utassal és csomagokkal együtt több mint négy mázsás túrasportmotoron nyúztuk a 120-as, illetve 190-es gumikat.
Pár apróság arra utalt, hogy ennek az olcsó levesnek is híg lesz a leve, ugyanakkor egyértelmű, hogy a teszt első kilométerein inkább a kellemes meglepetések voltak túlsúlyban, pedig kánikulában, alattomosan csúszó ún. fehér aszfaltban és szakadó esőben is volt részünk.
Beszédes számok
Hosszú távú próbánk elején feljegyeztem a kilométer-számláló állását: 80 008 km. Az első abroncson 3,8, míg hátul 5,9 mm-es mintamélységet mértem, s úgy számoltam, hogy legalább 8-9 ezer kilométeren át kell szolgálnia a kétkomponensű Nankangnak, hogy valóban megérje az árát.
Miután a Budakeszin működő Hofmann Gumiszervizben felszerelték a gumikat, a már ezerszer bejárt, hazafelé vezető úton lelkesen elkezdtem lekoptatni a felső, csúszós réteget. Bár az ellenkezőjére számítottam, de szinte egyáltalán nem éreztem felállási hajlamot intenzív lassítás közben sem, nem tévesztett ívet a motor fékezésnél (igaz ebbe sok szerepe van a Wilbers rugóstagoknak is), azaz kellemes meglepetéssel szolgált, sőt bőven felülmúlta a várakozásaimat! Gyorsan kialakult a bizalom, pár kilométer, és alig maradt majrécsík…
Mivel másnap meleg, napsütéses időre ébredtem, úgy gondoltam, itt az ideje egy komolyabb, hosszabb etapnak! Tapolcán éppen volt egy hadtörténeti bemutató, adta magát a helyszín – ez oda vissza csaknem félezer kilométer! Nem volt kérdés, hogy kihagyom az autópályát, és utasommal a szebb, kanyargósabb úton közelítem meg Tapolcát. Budapestről Székesfehérvárra a 70-es úton mentem Kápolnásnyék érintésével, utána Veszprém a 8-as úton és végül Tapolca a 77-esen, ez volt az eredeti terv. Végig tempósan haladtunk, és igen, ez alatt értse mindenki azt, amit akar – mondjuk úgy, ahol a forgalom meg az útviszonyok engedték, haladósra vettük a tempót.
Bevallom, a húzósabb részeken szándékosan feszegettem a határait, kerestem a hibákat, váratlan reakciókat, de végül be kellett látnom – hibátlanul teljesített a gumi. Nem csúszkált, nem kúszott-mászott, tette a dolgát. Amennyire tartottam ettől a márkától, most annyira kezdem megszeretni, bízom benne! Kanyarokban többször határozottan fékeztem, teszteltem a határait, mindhiába.
A tempó és a terhelésváltások növelésével – immáron kétszeméllyel – minimális felállási hajlamot véltem felfedezni, de a terhelésváltások ellenére is szépen maradt a motor az íven, a jelenség egyáltalán nem volt zavaró. Hogy ennyi sok pozitívum mellett semmi hibát nem tapasztaltam? Nos, a gond valószínűleg az élettartammal lesz, bár egyelőre ezt is korai lenne leszögezni. Hazaérve ugyanis mélységmérés következett, s hátsó gumi közepén bizony csak 5,4 mm-t sikerült regisztrálni, míg elöl 3,6-ot. És igen, ezt középen mértem, ahol a keményebb keverék van… Más kérdés, hogy korábban is járt a Hegylakók csapatánál olyan gumi, mely az első ezer kilométeren viszonylag sokat veszített profiljából, azután szépen lassan beállt, és végül kilencezer kilométeren át húzta, szóval elhamarkodott lenne csupán az első napok alapján verdiktet mondani.
A Nankang Roadiac magyarországi forgalmazója az R17.hu
Összességében bátran mondhatom, hogy teljesen elégedett vagyok a Nankang Rodiac abronccsal, az első néhány száz kilométer változatos tapasztalatai alapján nyugodt szívvel aposztrofálom – az általam korábban próbált – Pirelli Angel és Continental Road Attack gumik közvetlen és kedvező árú vetélytársának. Nem kétséges, hogy a párban már 49 900 forinttól elérhető Nankang Roadiac az egyik legkiválóbb ár/érték arányú túragumi a piacon.
Hamarosan hosszabb túrára indulunk, hogy még komolyabb kihívások és változatosabb körülmények között derítsük ki: mit is tud pontosan a sporttúraszegmens új kihívója? Maradjatok velünk a folytatásban, indul a kilométergyűjtés!