Megkerültem a Földet: egy lánccal

Megkerültem a Földet: egy lánccal

- Kategória: Ajánló, Karbantartás
4

Gyakran hallottuk a történetet az egyszeri VFR tulajról, aki negyvenezer kilométer után cserélt csak láncot. Hittük is, meg nem is: inkább az utópisztikus regék, és a városi legendák közé helyeztük, valahova fél távra a dolgot. A láncszettnek húsz-, de legkésőbb harmincezer után mennie kell, pont. Én lassan egyenlítőnyi távot teljesítettem a ZZR-el – és köszöni, a láncom tökéletesen jól érzi magát.

Nem, nem nyugdíjas gyógyszerész vagyok, aki az első tulajos FJ Yamahája nyergében, és csak esőmentes hétvégéken túrázna – ekkor azonban ügyeletben van – vagyis tényleg gyári a gépe.

Ez egy itt-ott megkopott, Kárpátokat, Alpokat és Dolomitok hágóit megjárt túrasport vas, ami nagyrészt kétszemélyes üzemmódban, és bő négyszáz kiló tömeggel közlekedett, és mellette ellátogatott néhány pályanapra is  – csak hogy izgalmasabb legyen.

3 900 kilométert mutatott a számláló amikor hozzám került – és most tekintsünk el attól a kevéssé életszerű helyzettől, hogy az egykori tulaj már 3 866-nál kicserélte  a gyári szettet 🙂

Tehát a motor közelít a negyvenezerhez, és micsoda véletlen: a láncfeszítő most, 37 417 –nél lépte át az 50%-os léptéket, a hátsó lengőkarra kalibrált kijelzőn.

Jöhet az újabb negyven… powered by D.i.D.

A folytatásban  bemutatjuk, milyen gondozással sikerült eléri ezt a futásteljesítményt.