Sokszor elkapott a rángógörcs és hörögve mormogtam a tévé előtt: “Mi a gyök van már a Talma motorjával?” A gép vagy a pilóta a hibás? Van aki erre esküszik, van aki arra, de szinte minden futamon következetes volt a forgatókönyv: jó a rajt, azután pár kör erejéig stagnál, majd ezt egy folyamatos lassulás követi.
Bár az utolsó néhány versenyen másképp alakult a kettes rajtszámú fimmco speedup menetelése, de az ok ugyanaz: féktáv elnyúlik, futómű pattog. Ha belegondolok, hogy milyen precíz technikáról van szó, és milyen minimális nano-tangens-fluxus beállítások számítanak ebben a szoros versenyben (időmérőn az első tíz-tizentöt befutó ideje 1 mp-en belül van! ), akkor nem csodálkozom.
Van, aki szerint Gábor elfárad. Érdekelne, hogy egy edzett és rutinos versenyző, hogyan fárad el tíz kör megtétele után… Szívesen megnézném, sőt részt vennék egy felkészítő versenyszezoni kondi-edzésen a magyar világbajnokkal és a kétkedőkkel, csakhogy lássam amint a többség eszeveszetten levegő után kutat.
Az is érdekes, hogy anno mennyire magasztalta a sajtó Talmát: egy 22. VB hely és egy 9. befutó kétoldalas cikket ért 2001-ben a motoros újságokban. ” Sikerült – nem kis pénzért – egy napra felkérnünk egy futómű-specialistát, így a motor most jól irányítható” – nyilatkozta Gabesz a 2001-es Brnói nagydíj edzése után. Az eredmény szemmel látható volt: a motorblokk ötödével (!) volt gyengébb, mint a riválisoké (pl. Pedrosa), mégis az első bolyban tudott motorozni Talma a gyengécske géppel a futamon.
Most pedig? A Moto2-es kategória hatodik leggyorsabb pilótájaként, leírom még egyszer: a világbajnoki összesített pontverseny 6. helyezettjeként nem elég jó, hogy 2011-ben rajthoz álljon és dobogós kapukat döngessen! A Jack&Jones kihátrálása, korábban pedig Gábor főszponzorának álindokkal – kötelezően fakultatív sportágváltással – történő visszalépése igen nehéz helyzetbe kényszerítette a 125-ös világbajnokot. Update: Talmácsi Gábort több Moto2-es csapat is megkereste, valamint a Superbike széria is érdeklődést mutat iránta. Mindkét sorozat tőkeerős szponzort kíván, ha dobogó-esélyes motorra vágyik Gabesz.
Úgy látszik, ha valami már bonyolultabb egy labdánál vagy egy evezőnél, akkor az az országunknak már nem ér semmit. Pedig nem nagy pénzről van szó: a Dakarnak csúfolt Dél-amerikai osztálykirándulás, és az ehhez hasonló, inkább média- mintsem sportértéket képviselő események egyetlen futama többe kerül a versenyzőknek, mint az egész éves szereplés a világbajnokságban.