Vegyük a Triumph Scrambler aktuális generációjának egy tagját, és adjuk oda a brit hadseregnek, hogy kezelésükbe vegyék. A végeredmény valószínűleg hasonló lenne, mint amit az olaszországi Classic Farm Motorcycles készített British Army néven.
Tényleg van egyfajta megjelenése a Scramblernek, a fényszóró takarómaszkja a legfeltűnőbb mind közül. Ez az éjszakai lopakodó üzemmódhoz szükséges, ugyanis így csak közvetlen maga előtt világítja meg az utat, nem lehet messziről kiszúrni a sötétségbe beleordító fényforrást. Apropó, ha ordításnál tartunk… Mi van a kipufogóval? Ahhoz lapul valahol hangtompító? Nem tudjuk, látszólag a fekete kipufogódob nem sokat dob be a közösbe hangcsillapítás terén, az angol, ikerhengeres 865-ös pedig tisztességeset szól, ezt már tudjuk az alapmodellről is.
A gép a sivatagban el tudna vegyülni a homokdűnék között a színével, a kartervédő sziklás terepen, ellenséges pergőtűzben jól jöhet, ha tudunk egykerekezni, így nem sérül a blokk, normál közlekedés esetén még talán aknára futás esetén is marad belőle valami megmenthető darab. A bütykös gumikkal eltud futkározni aszfalton és kietlenebb terepen egyaránt. Az a “gyalogos-szeletelő” rendszám nagyon bejön, de háborús környezetben való alkalmazására kevés rációt látok. Különösen tetszik a tartalék benzint tartalmazó kanna, csak ne szikráztassa senki se végig az aszfalton, mert bombasztikus látványban lenne része az arra járóknak.
Stabilnak tűnik az első indexek rögzítése, ezek nem fognak feldőléskor letörni. Azonban itt el is érkeztünk egy általam sarkalatosnak vélt ponthoz, méghozzá a motort védő felszerelések hiányához. Nincs deknivédő, elcsúszáskor itt bizony kopik a motorblokk oldalsó fedele, na meg a fent említett benzines kanna. Kézvédőt sem látok, pedig szintén hasznos lenne. Ezért inkább show-bike-nak tűnik a gép, mintsem valódi, bevetésre alkalmas harci járműnek…
