Egy prágai túra a legtöbbünk számára egyetlen délután alatt lezavarható távolság, mégis sokat készülünk, tervezgetünk, mire útnak indulunk… Nem úgy BBkapitány, akinek ez – a szolid végsebességű Mustanggal – többnapos kaland, mégis bátran és elszántan vágott neki!
“Nincs mese, utazni kell… Hát eljött az idő, kivettem tíz nap szabadságot, felvettem a fizetésem, és irány a régóta dédelgetett álom, Párizs! De hoppá: a jó öreg MZ megint beadta a kulcsot, ráadásul kiderült, hogy pár hónapja ki is vonták a forgalomból… Nagyszerű!
A Postán dolgozom, éjszaka. Hajnalban, mikor megérkeznek a külföldi levelek, és én kiválogatom őket az irányító számra, rengeteg képeslapot fogok meg. Általában sietni kell vele, de olykor megfordítom a lapokat és megnézem a fotókat. Na jó, mindet megnézem… Valamilyen szinten – így hajnalban – alfa hullámokban rezeg az ember agya, és álomszerű képként fog fel sok mindent. Egy óvatlan pillanatban megfordítottam a lapot. Első pillantásra a narancssárga szín volt, ami megfogott, a következő pillanatban hidakat és tornyokat láttam a naplementében. – De szép! – gondoltam, és a sarkára pillantottam, ahol fehér betűkkel oda volt írva : Praha. Ez meg mi? Hol? Hogy? Igen, az adattár a toronyban bizony nem állt rendelkezésre azonnal. Nem is gyötrődtem sokat, dobtam a többi közé a levelet és folytattam a munkát. A szituáció adott volt, van időnk, pénzünk, csak cél nincs és eszköz, amivel eljussunk oda. Ilyenkor az ember rendesen beleszalad a gondolataiba és keresi a “B-tervet”. Egy kis piros motor, mely hónapok óta leengedett benzinnel és olajjal, szárazra törölve szobadíszként funkcionált. Oké, a kis Musztáng fél óra alatt harcra kész, de már nem egyedül vagyok, van itt egy leányzó is! Vele mi lesz?
Erre is hamar született megoldás: szerencsés találkozásom a közelmúltban egy igazi veterán kalandorral Ron Fellowes- szel, aki egy 1910-es belga motorral rója az utakat az ő hetven évével. Több országot átszelve Magyarországra is megérkezett, hogy elmesélje élményeit a Közlekedési Múzeumban. Bár egyedül motorozott, felesége is vele tartott busszal, vonattal időnként autóstoppal. Ezt a példát szem előtt tartva már tudtam, hogy barátnőmnek még vonat jegyet kell vennem a héten! Na rendben, az eszközök kipipálva! Az eszmefuttatásban tovább haladva a cél témájánál lyukadtam ki, és itt jön képbe Boda kapitány! Igen, egy újabb nagy utazó, kivel a Szátoki gyermekotthon festésnél találkoztunk, ami hasonlóan spontán kalandnak tudható be. Boda kapitány is nagyon szeret az útjain felvételeket készíteni, sőt a Hétlövet nevű blog szerkesztője is, ahol meg is osztja élményeit a világgal. Nekünk is bepillantást mutatott pár videójába, és ott láttunk egy remek barlangot, amit egy motoros lelkületű fazon vásárolt meg, és minden motoros örömére ingyen menedéket biztosít, 16 fokos átlaghőmérséklettel. Jeee! Meg van a cél, de hol is van ez?
Barátnőm felvilágosított, hogy ez bizony Csehországban van, fent északnak. Postás biztosítást kötöttem 14 napra, amit már nem mondhattam vissza, és a szabadságom is nagy nehezen lefixáltam. Eddigi kiadásom ez volt, ami pont két személyre az akciós napon 12000 Ft körül mozgott. Nem volt mit tenni, a kismotorral elrohantam Pestlőrincről a Keleti pályaudvarra, ezzel megejtve a próba utat is. Amint leparkoltam a Keleti oldalában – és lakatoltam volna le a kutyalánccal és a szomszédomtól kapott szebb időket látott antik lakattal -, egyből rám szóltak, hogy itt forgatás lesz és ne hagyjam ott a motort! Abba is maradt a lakatolás és magyarázkodni kezdtem, hogy csak öt perc és jövök, mert már nem akartam bajlódni a motorral, hogy máshol helyezzem el. Erre megnyugodtak és még fel is ajánlották, hogy addig figyelnek rá. Nagyszerű! Rohanok az információ felé és be is előztem vagy öt embert, és gyors megkérdeztem, merre vannak a külföldi jegypénztárak. Persze a Keleti másik felén találhatóak. Na sprint! Amint lépek hármat hallom, hogy szólnak hozzám! Jack Sparrow intett személyesen, na nem a filmbéli jóember, hanem egy motoros bajtárs, kivel még csak neten találkoztam. Gyors szóváltással folytattam az utamat a pénztár felé és persze már jóval több el telt, mint öt perc. Megláttam a sort és ó, basszus! Úgy döntöttem visszaszaladok a motorért és betolom ide a fedett pályaudvarra. Megköszöntem a statisztáknak – vagy kiknek – a helyőrséget, és fellöktem a motort a bejárati lépcsőn. Bátran toltam be a vasat, újra találkoztam Jack-kel és gyors mondtam csináljunk néhány képet, ha már így összefutottunk, majd végül beálltam a sorba. Hoppá! Előbukkant két biztonsági őr valahonnan, és kémlelni kezdték a gyanús objektumot…
A jegy
Én is sasoltam őket, s úgy döntöttem, hogy elébük vágok, én megyek oda hozzájuk. A sor közepén álltam, de frappánsan kiváltottam a helyemet a sisakommal, amit a lábam elé tettem, két, a sorban álló ember közé. Majd nyugodt szívvel léptem ki a helyemről és lépdeltem a marconák irányába. Terveim szerint én szólítottam volna meg őket, de ők azonnal kérdezték, hogy a forgatásról vagyok ugye? Magamra néztem, majd régi öltönyömre, és rájöttem, hogy de buli, ezek azt hiszik, statiszta vagyok vagy szereplő! Vigyorogtam és mondtam, hogy nem! Hah! Máris másképp viselkedtek, megemlítették, ide tilos motort betolni, de ezt a helyzetet azzal kezeltem, hogy igazat adtam nekik, gyorsan és elmeséltem röviden az életem. Végül csak megengedték a jegyvásárlásom idejére a motor jelenlétét. Sőt, még fel is írta az egyik őr a videóim elérhetőségét. Azzal visszaléptem bátran a sisakom által fenntartott helyemre, már csak ki kellet várnom, mire én jövök. Paff! Megint rá kellet jönnöm, hogy hülye vagyok. A komoly büszkeségünk, ami nem más mint az elme, nem igazán akart nekem produkálni. Annyi opciót mutatott fel a kedves ezer nyelven beszélő pénztáros, hogy rövid időn belül faragnom kellet a választáson. Tő gondolatokat hagytam csak: – Olcsó legyen. – Minél tovább kint lehessünk. – A visszautat is itt intézném. A pénztáros azt mondta, ha retúr akciós jegyet veszek az csak 14 000 Ft, hétórás úttal, amin visszafelé csak jövőhét szombaton kell rajta lenni. Csak az volt a bibi, hogy szombat volt amikor megvettem, és én két hetet láttam magam előtt a jövőhét szövegkörnyezetében. (a pofára esésre otthon került sor, persze mikor ünnepi keretek között átadhattam a jegyet… én balga.)
A jegy megvételével illedelmesen elköszöntem a pénztárostól, a sisakom által fent tartott helyem következtében méltatlankodó nagyközönségtől a hátam mögött, és persze az őröktől. Visszatértem a bázisra – akarom mondani az albérletbe -, aminek leírása egyszer egy külön történetet érdemel majd. Dalma, amikor közölte észrevételét a jegy időtartalmával kapcsolatban, megingottak bennem a kalanddal kapcsolatos remények. Fogtam a kezemben a jegyet, mely négy napi tartózkodást jelentett barátnőmnek Prágában, és csak arra tudtam gondolni, hogy a fenébe mindennel, akkor majd nem megyünk vonattal/motorral a barlangokig, helyette felfedezzük a fővárost! Persze ez nem ilyen simán körvonalazódott bennünk, volt veszekedés ott bőven, elhihetitek… Végül megegyeztünk: Dalma a jegyet megpróbálja másnap korrigálni. Persze nem járt sikerrel, de legalább nyugtázta magában az indulása időpontját, ami szerda 9:25-kor volt esedékes. Az én indulásomra hétfőn került sor és három napom volt a 600 km megtételére a Jawa Mustanggal. Jawa Mustang “Parabellum”, ha hivatalos akarok lenni… A Parabellum elnevezést a túrára való felkészülésekor kapta tőlem. Ugyebár ez egy fegyver elnevezése, de elrugaszkodva ettől, az eredeti jelentésére célozva kereszteltem el, ami nem más mint: – Készülj a háborúra!
A 2008-ban elvégzett hátsó rugós tag átalakítás után a sárvédő együtt mozgott a kerékkel és egy arasszal közelebb kerültek a hátsó teleszkópok, hogy finomabb legyen egy ember alatt a rugózás. Ezáltal alkalmatlanná vált a hátsó csomagtartó komolyabb terhek hosszabb távú rögzítésére. Plusz fennállt a konstrukciós hiba, hogy az egész hátsó rész állandóan leszakadt. Öt egységből állt a Parabellum: a fődarab maga a motor volt, ami elrejtve magában tartalmazta a pótalkatrészeket is – a ruhás bőrönd, ami két váltóruhát tartalmazott, rajzlapokat és krétákat – egy üzemanyag kanna, ami 300 km megtételére elegendő tüzelőanyagot tartalmazott (10 liter naftát ) – négytagú ételhordó, benne négy napra felparticionált konzervek és kenyér. Mellette a szálláshely, ami pokrócból, sátorból és hálózsákból állt. Az egész csomagot a kormány és az első lámpa támasztotta alá. A motor erősen orrnehézzé vált, de irányítható maradt, és meglepően könnyedén gyorsult fel a negyvenre, jobb napokon 45-re is… Kiegészítő tartozékok között volt egy bakelit tároló doboz a tankon, benne két belső gumi és ragasztó. Pumpa, viharlámpa az első villán, a nagy balta a benzinkanna mellé rögzítve. Kerékszerelő vasak és szerszámok egy műanyag aktatáska szerűségben oldalt a lábam alatt. Egy hosszú vászonzsákban lapított a tank alatt három váltás ruha, úgymint: postás esőruha, vastag thermo nadrág és ballonkabát. A kerekek állapota nem volt megnyugtató, mivel a küllők szemmel láthatóan mozogtak. Ezért úgy döntöttem, a hátsó kerék mellé csatolok egy pótkereket is, amit szárnyas csavarral rögzítek.
Végre hétfő, délután két óra… Dalma állt a kapuban, és segített még néhány plusz dolgot felmálházni az így is túlterhelt lélekvesztő mopedre, amit alig bírtam állóhelyzetben megtartani. A szomszéd srác, Richárd is akkor érkezett meg, hogy akaratlanul is szemtanúja legyen a történelmi pillanatnak, amikor Dalma belöki a személyemmel súlyosbított Mustangot. Meg is jegyezte az időbeli csúszást, mivel mondtam – még múlt este, az udvaron -, hogy reggel kilenckor indulok. Dalma nekiveselkedett és három méter után elkezdett pöfögni a Mustang Parabellum. Gyors integetéssel búcsúztam és máris ráfordultam az Űllői útra, nem tudva, hogy hamarosan egy bírság lesz a túra legnagyobb – nem tervezett – kiadása…