Az ötlet megvolt, már csak egy jókezű szakit kellett találni hozzá – az egész móka nem tett ki egy napot, s a meglepetés sem maradt el…
Úgy alakult, hogy egy évvel ezelőtt kikötöttük, csak egyedi, “kézzel” készített ajándék jöhet szóba karácsonyra, s az elméleti határt hat-hétezer forint körül húztuk meg. Nem egyszerű feltételek, de nem is lehetetlen megfelelni nekik. Arra gondoltam, kötődjön közös szenvedélyünkhoz, a motorozáshoz, s ezen belül a ZZR-hez is, és valóban használati tárgy legyen, hogy ne csak a fa alatt, de egész évben szem előtt legyen.
Így esett a választás a faliórára, de a festett/nyomtatott műanyag darabok már az első körben kiestek, tudtam, valami eredetibbre vágyom. Pár órás tervezés után már “csak” azt az ügyeskezű mestert kellett fellelnem, aki felprogramozza és elkészíti a művet.
Hamar akadt jelentkező, és másnap – még éppen időben – el is készült az óra, mellyel csupán egyetlen probléma akadt: hetekig tartott, mire hozzászoktunk, hogyan is kell olvasni a délidőben “hármat” mutató szerkezetet… Hiába, no, mindent a formahűségért – hiszen az eredeti fordulatszámmérőn is így fekszenek az értékek -, arról nem beszélve, hogy mindig vicces, ha egy vendég próbálja meglesni a pontos időt, és percekig tétovázik, hogy a leírt számoknak vagy a megszokásainak higgyen az óra láttán.