Zoli élete egyik napról a másikra kész rémálom lett: évtizedek munkája veszett oda egy rosszakaró aljassága miatt. Részünkről mindent megadunk, hogy újra talpra álljon, kérlek, segítsétek Ti is ebben!
Íme, Zoltán levele, amit a minap juttatott el hozzám. Azt hiszem, nem kell különösebb kommentár hozzá:
“Szia Laci, Sefsics Zoltán vagyok Hartáról. Közös barátunk ajánlott Téged, mint reménysugarat mostani, szorult helyzetemben. Nos, a történet a következő. Január 29-én éjszaka kb. fél kettőkor arra ébredtem, hogy valaki kopog az ablakon. Kiszólok, hogy ki az, de már a következő koppintás jóval erősebb és törik be az ablak! Pár másodperc, és törik be a belső ablak, majd rögtön utána repül be az égő Molotov koktél, átfordul és és leesik, majd összetörik és kb. két méter hosszan fellángol minden! Mindez lejátszódik egy pillanat alatt én üvöltök, hogy ki ez a gyáva féreg aki nem mer személyesen elém állni, mert mire felugrottam, már szó nélkül eltűnt…
Akkorák voltak a lángok, hogy mire vizet hoztam, már nem tudtam bejutni a szobába… Kb. húsz perc múlva kiértek a tűzoltók, hatalmas, bőven a ház fölé érő lángok, addigra rendőrség is, stb. Én ott álltam a legrosszabb bakancsomban a mínusz tízben, csak a konyharész maradt meg a házból, a szobák kiégtek egy életen át gyűjtött HI-FI cuccommal, hat-hétszáz válogatott, értékes bakelit lemezzel, elégtek az összes ruháim, a tévé, a számítógép teljesen, megtakarított pénzem, minden papírom, telefonom és sok minden mellett egy októberben vásárolt 1869-es évjáratú bécsi zongora (ez a valódi szívfájdalom!). És persze a motorom (Kawasaki ZX-6R), amit a téli javítás miatt atomjaira szedtem, szintén nem úszta meg sérülések nélkül a kalandot, ahogy én is otthagytam a bőrömet (vagyis egy kis darabját) az tűzben…
Azóta is nyomoznak, nem nyilatkoznak, engem szétvág az ideg, este, ha eljön a sötét minden bajom van, kikészülök tőle. Pillanatnyilag a munkahelyemen lakom a tusolóban – hát ezt ne is részletezzem, mert egy valódi átjáróház, ráadásul nem mindenki toleráns a szorult helyzetben, ami csak nehezíti a dolgomat.
Sok motoros barátom van, már kaptam segítséget (rengeteg ruhát, ágyneműt, kabátot, egy-két cipőt, rádiót, régi nagy és kisebb tévét (sajnos itt nem tudom nézni, a zuhanyzó nem éppen alkalmas rá :), nem egy motoros baráttól némi pénzt is a talpra álláshoz, és közös ismerősünktől, Cigótól a saját AGV sisakját! Ez utóbbit alig akartam elhinni, hisz még nem is ismerem személyesen, csupán hallott a bajomról, és ismeretlenül is azonnal cselekedett – le a kalappal előtte!
Vettem egy olcsó telefont, és készítettem fényképeket a mostani állapotokról… Még jó, hogy itt ez a kis kávézó, legalább a levéllel együtt el tudom küldeni Neked a képeket. A motor megmaradt részeiről egyelőre nincs fotóm, mert egy barátom őrzi, mivel a kiégett házban nem hagyhattam. Ha eljutok hozzá, ígérem, arról is igyekszem pár képet lőni.
Hát ennyi az én kis történetem, ami örökre megváltoztatta az életem. Nemsokára 48 éves leszek, nem tudok haragosomról, döbbenten és összetörten állok a történtek előtt. Kellene egy jót motorozni, az biztosan segítene, de gondolom ez még (jóval) odébb lesz, mert még a gyönyörű Kawás cordura gúnyám is elégett, vagyis hiába raknám össze a vasat, melegítőben mégsem ülhetek fel rá…
Itt tartok most, ezért kérem a segítségedet, és rajtad keresztül a motorosokét: aki tud, egy-egy jó szóval, számukra nélkülözhető vagy olcsón megszámolt használt ruhával megszánhatna, nagyon hálás lennék érte. Előre is köszönöm segítségedet,
Tisztelettel,
Zoltán”
Eddig hát a szomorú történet. Döbbenten olvastam Zoli sorait, és persze azonnal gondolkodóba estem, hogy miként is segíthetnénk rajta. Összeszedtem, hogy miben tudunk segíteni, remélem sikerrel járunk, és Zoli mielőbb újra rendezett körülmények között élhet, illetve persze motorozhat velünk. Szóval az ötletek:
– Zoli L-es méretű ruhákat hord – ha valakinek lenne ilyen cordurája, bármilyen évjáratú/állapotú, és lemondana róla vagy kis pénzért megválna tőle, az kérem írjon neki! E-mail címe: sefazxr@gmail.hu
– Ugyan konkrét pénzbeli segítségről nem esik szó a levélben, és beszélgetésünkkor sem említett ilyet, de aki ilyen módon támogatná, a fenti e-mail címen illetve a 06-70/391-0999-es számon érheti el őt a további részletekért.
Köszönöm mindenkinek, ha segít minél több motoroshoz eljuttatni a hírt és segíteni Zolinak, hogy mielőbb újra teljes életet élhessen!