Hajnal négykor indulás, sátorban alvás a hegy lábánál, hogy elérjék az áhított célt. Jöhet itt bármilyen hókotró – motorozni kell, és kész! Csaba beszámolója a havas Alpok túráról..
[wp_bannerize group=”cikkek” limit=”1″]
Szöveg és képek: Pácser Csaba, szerkesztette: TC
Első nap:
Teljes sötétben, hajnali négy órakor startoltunk az ország nyugati csücskéből, s kora délután meg is érkeztünk Fusch an der Großglocknerstarsse-ba. Egy laza ebéd a kemping éttermében, majd teli hassal megtapasztaltuk, hogy motoros ruhába nem olyan egyszerű sátrat állítani, de azért összehoztuk.
Átmentünk Zell am See-be körülnézni, de ahogy átértünk egy 5 kilométeres alagút másik végén már szakadt az eső. Visszafordultunk, és húzás vissza a kempingbe, ahol este főztünk, sütöttünk vacsorát, készülve a csúcstámadásra.
Második nap:
Reggel 6-kor kelés, rántotta készítés, evés, öltözés, aztán indulás a kapuhoz. Megnéztük a Großglockner Grand Prix-t (videó később), ahol veterán járgányok versenyeztek. Megvettük a jegyeket, átmentünk a kapu túloldalára és megvártuk Sándor barátunkat. Hosszas-hosszas várakozás után megérkezett Sándor :).
Elindultunk felfelé, útközben megálltunk fotókat készíteni, nézelődni. Edelweissspitzen összefutottunk magyarokkal. Beszélgettünk, fotóztunk (sokat!), majd hajtás tovább a gleccserhez, azután pedig a Nockalmstrasse felé vettünk az irányt. Csak hat után értünk oda, és az volt a baj, hogy 18:00 óra után motorral már tilos behajtani. Itt kettéváltunk, így Sándor ment haza, aki laza 810 km-t motorozott ezen a napon (!), mi pedig a kemping felé vettük az irányt. Sietnünk kellett mert csak 20:45-ig lehet behajtani a Glockner kapuján.
Negyed órával a zárás előtt rohanva csekkoltunk be, ráadásul full sötét és köd volt minden egy darabig, de aztán a köd fölé érve gyönyörű látvány tárult elénk. Sajnos nem tudtuk lefényképezni, mert a GoPro nem látta, milyen csodás is ilyenkor a táj… Útközben egy kicsit megizzasztott minket, hogy egy dagi mormota futott át előttünk, utána viszont már nem volt melegünk, mert amikor vissza érkeztünk a kempingbe, csípős, hűvös idő fogadott bennünket – éjjel fáztunk is rendesen…
Harmadik nap:
Hogy el ne lustuljunk, ma is hatkor ébredtünk, csomagolás, sátorbontás, s nyolckor már ki is csengettük a szállást, majd elindultunk haza… Felejthetetlen élmény volt, a Glockner tényleg gyönyörű.