Megvettem, felújítottam, átírattam a vasat, most pedig azért küzdhetek, hogy ne vegyék el tőlem. Vagy ha már elvették, legalább hadd licitáljak rá az árverésen… Agyrém.
[wp_bannerize group=”cikkek” limit=”1″]
Szöveg és képek: Koncz Árpád
Miként azt a történet előző részeiben leírtam, a megvásárolt motor – bár fizikailag az enyém -, gyakorlatilag használhatatlan, mert az eladótól a végrehajtó (papíron) lefoglalta, most pedig rajtam kéri számon… A feketelevest borították a képembe, mikor közölték, hogy nem eladható a motorkerékpárom, mert le van foglalva. Továbbá azt is elmondták akkor ott helyben, hogy elképzelhető hogy nem törölték vagy adminisztrációs hiba van a rendszerben. Próbálták elérni a makói okmányirodát telefonon, de persze ebédszüneten voltak. ‘Menjek vissza délután.’
Visszamentem a megbeszélt időpontra, de nem tudott Makó Hódmezővásárhelynek egyebet mondani, minthogy “most költözött az okmányiroda új helyre, majd előkeresik a dolgot szerdára”, egyébként hétfői nap volt mikor próbáltam leadni az adásvételi indigóját. Új tulajjal közöltem ezt az egészet, a nagy szerencsémre teljesen megértő és korrekt emberek, hisz más már lehet feljelentett volna – részben jogosan -, hogy foglalt motort adtam el neki. Csütörtök volt a napja, mikor is újra érdeklődtem Hódmezővásárhelyen (itt lakom jelenleg is albérletben), hogy mi a helyzet a papírok előkeresésével. Persze nem jelzett vissza Makó, majd hosszas telefonálgatások után kiderítette a helyi iroda, hogy elfelejtették…
Szuper, pénteken dolgom volt Szegeden, akkor cuccu utána csak meglátogatjuk a makói okmányirodát, majd közölték hosszas sorban állás után, hogy nincsenek meg még a papírjaim. ( Lám, amit anno fénymásolgattunk és hitelesítettem velük, most aduász kártya! ) Megmutattam nekik, hogy ez az ügyintézés itt történt, és hétfő óta nem tudtak kideríteni semmit, akkor ennek a pillanata most jön el címszóval, megkértem őket emberi hangnemben, hogy ha nem akarják, hogy pereljem őket, akkor most sürgessük meg a dolgokat. Szerencsémre a városi jegyző is épp az épületben tartózkodott, aki még elmondása szerint emlékezett az ügyre is.
De sajnos rossz hír az is maradt, ugyanis nem adminisztrációs hiba, hanem félretájékoztatás történt 2012-ben, mikor is visszakaptam a rendszámot és a forgalmit, tehát le van foglalva még mindig ugyanúgy. Ami egyértelműen is látszik a papíron, és szerintem is az lett volna, csak akkor akármiért is úgy tájékoztattak, hogy törlődni fog a rendszerből. Hurrá, újra ügyvédhez, szintén a tapasztalt hölgyet választottuk (egy gondolat: 2012-ben ha nem mondják azt, hogy törlődik a rendszerből, abba se hagytuk volna a pereskedés, végig csináltam volna a dolgot ). Két év után az ügyvéd elmondása szerint meg se állta volna a helyét mint per a végrehajtás megszüntetése iránt. Keresett másik lehetőséget. (egy gondolat: hogy is van ez a nevemen, mármint a motor!? Mivel akkor átírták a nevemre fenntakadás nélkül, átment minden olyan rendszeren ahol be lenne jegyezve, felettébb érdekes. Feltehető, hogy valaki nagyot hibázott, a régi tulajdonos, a végrehajtó vagy az okmányiroda rendszere.)
Lássuk a tényeket!
Ami iránt a végrehajtó követelést kér, az több felszólító levél előzi meg, tehát a régi tulajdonos hibás, mivel eltitkolta. Holott az adásvételi szerződés második pontja kimondja, hogy ” a tulajdonos kijelenti hogy a gépjármű per és teher mentes”. Ez nem volt igaz. De tételezzük fel hogy nem egészében ő a hibás, mert mégiscsak jóhiszemű volt és hála a magyar adminisztrációs rendszernek, lehet, hogy még oda se ért a felszólító levél, akkor lehet a végrehajtó a hibás. Hibás lehet, mert a foglalás bejegyezve 2012. július 2-án, ugyebár én meg július 4-én vettem meg. Kettő nap! Gyanús, hogy összejátszhat a végrehajtó az adósával, hisz láttunk már ilyet, nem is egyet. Én ugye meg július 10-én tettem eleget az okmányiroda részéről, s az is gondolatba ejtő, hogy addig hol volt ez a foglalási bejegyzés nyolc napig. Valószinüleg a polcon, s majd késve vezették fel a történteket, közben én jó hiszem vevőként nevemre írattam. Ennek megállapítására másik per ad lehetőséget, a tulajdonjog megállapítása iránti per. Itt már számolni kell a perköltségeket is, ami nem kis összeg. Viszont visszatérve a párhuzamosan indítandó kártérítés perben, mindenről ami számla van a motorral kapcsolatban követelhető. (esetemben akkor 420 ezer forintot költöttem vételárra, plusz az okmányozás költségei, majd a javítás és az alkatrész költségekkel együtt amiről van számla a végösszeg 820 ezer forint lett. És ez mind követelhető a kártérítési perben.) Viszont ha nyerünk és helytáll az összeg, ugyebár akkor a motort a bankon keresztül a végrehajtó hivatalos szervekkel együtt elviszi, ezt nem szívesen engedtem volna meg, hisz alig három év alatt rengeteg törődést kapott, nehogy már egy banké legyen csak úgy! Lényeges, az is, hogy ha nyerek, az sem mindig jó, mert ezt a pénz amit megnyertünk, azt az adósnak kell kifizetnie (mármint a régi tulajdonosnak), és ha nincs pénze? Akkor nekünk se lesz egyhamar! Fontos tudni, ha pereskedésre kerülne a sor, akkor az alperes megy a felperes székhelyéhez legközelebb eső kirendelt bíróságra. Esetemben 150 kilométert kellett volna autókázni…
Kiskapu, azaz olcsóbb lehetőség és a győzelem
El kell gondolkozni komolyan az embernek, hogy megéri-e pereskedni. Nem olcsó a perköltség, továbbá az ügyvéd és az utazás költései is igencsak kimeríthetik az anyagi tartalékokat. Esetemben annyi pénzt bele is lehetett volna invesztálni a perekbe, hogy megtriplázná a motorom valós értékét. Kiskapu formájában van lehetőség olyanra, aminek van költsége, de mégse százezrekről beszélünk. Ezt úgy hívják, hogy “hozzájárulási kérelem árverés előtti, de árverés hjtájával történő értékesítéshez”.
Azaz, amit lefoglaltak egyszer és nem rendezik a tartozást, azt előbb-utóbb elárverezik, hogy pénze legyen a banknak belőle. Ez lehetőséget ad az új tulajdonosnak, akár a szomszéd néninek is, hogy megvásárolja és a nevére írathassa akár potom pénzért. Esetemben minden okmány a nevem volt (és van most is), így én tettem ajánlatot 50 ezer forint értékben. Fontos tudni, hogy ezt a régi tulajdonossal is tudatják, mert az ő adóssága miatt van lefoglalva, tudatja a végrehajtó a bankkal, hogy ilyen igény történt a motorral kapcsolatban. Továbbá, ha a régi tulajdonos rálicitált volna egy ötezressel és megnyerte volna az árverést, akkor lettem volna csak nagy bajban, se motor, se pénz. Rizikó mindenhogy nézve! Hála Istennek ezt nem tette meg senki, csak én. Ez is határozatként megy, tehát 15 napos fellebbezési ideje van a kérelemnek. Letelt a 15 nap, nem volt senkinek ellenvetése, úgymond megnyertük az árverést. Ezt csak személyesen lehetett intézni, el autókáztunk, és személyesen befizettem. A végrehajtó három eredeti példányban adta kezembe a határozatot, és ezzel már lehetett menni a makói okmányirodába töröltetni a foglalást. Még aznap a töröltetés is megtörtént, lezárult a ceremónia és végre nyugodtan tudtunk motorozni. Közben ugyebár visszakerült a motor, és visszaadtam a vételárat a leendő tulajdonosoknak. Viszont a legjobb benne, hogy a leendő új tulajai ugyanúgy igényt tartanak rá, hogy megvásárolják motorom. Oké, mondtam, vihetitek, de előtte még vagy kétszer leellenőriztetem, biztos rendben van-e minden! 🙂
Így történt kis kálváriám egy egyszerű várárlással kapcsolatban. Javaslat mindenkinek, bármit veszünk, többször ellenőriztessük le, akár a rendőrségen keresztül, akár más lehetőséggel, de ne lazáskodjuk el, mert ilyen galiba lehet belőle!
Remélem segítettem mindenkinek, aki érintett lehet hasonló kalamajkában, és az utamat kijárva talán könnyebb lehet a többieknek az ügyintézés.
Motoros barát üdvözlettel: Koncz Árpád