Egy kép többet ér ezer szónál? Igaz ez a viszkozitásra is…
Bár alapvetően befolyásolja motorunk teljesítményét és élettartamát, mégis vajmi kevesen tudják, hogy pontosan milyen motorolajat és miért is töltenek a gépükbe. Persze a gyártó előírásai a segítségükre vannak, ebben ugyanis rendre megszabják az optimális vagy legalább a minimális minőségi elvárásokat a használt kenőanyaggal szemben.
A viszkozitás egyébként, melyet más néven belső ellenállásmértéknek is neveznek, azt mutatja meg, hogy a folyadékokban – nagyon leegyszerűsítve – milyen mértékű a súrlódás jellegű ellenállás, ami a mozgást és az áramlást gátolja.
Látványos bemutató
A motoroknál maradva elmondható, hogy általában 10W-40-es jelölésű olajat ajánl a gyártó. Ennek első tagja (10W) azt jelzi, hogy milyen hőmérsékletnél szűnik meg a kenőanyag szivattyúzhatósága, vagyis milyen hidegben alkalmatlan a kenésre. Ennek nullapontja -40 fok, és ehhez kell hozzáadni a flakonon jelzett számot, vagyis a 10W-s olajjal (-40+10) a motor mínusz 30 fokig marad indítható. A 40-es pedig az üzemi hőfokon (pontosabban száz fokon) mért viszkozitásra utal, a 40-esnél ez 12,5 mm2/s, a magasabb, 50-es és 60-as olajoknál 16,3, illetve 21,9 mm2/s.
Mindez nehezen emészthető elsőre? Ne aggódj, van egy kísérlet, ami igazán látványosan szemlélteti, mi is történik a nem megfelelő viszkozitású olajokkal hidegben:
Ilyen nagy a fizikai különbség az eltérő viszkozitású kenőanyagok között
Bár a motorkerékpárokat viszonylag ritkán használják -20 fok alatti hőmérsékleten, az autósoknak nem árt megjegyezni, hogy ez történik a motorban a leghidegebb téli reggeleken, ha a tulajdonos a silány olajon akar spórolni…