Amikor már a laikusoknak is feltűnik, hogy kinek a szenvedélye vagy egyszerűen közlekedési eszköze a motor, és ki az, aki a hímtagját szeretné meghosszabbítani vele…
– Biztosan velem van a baj, hogy nem gyúlok azonnal szerelemre, ha meglátok, de inkább meghallok egy vagány motorost, aki a belvárosban vagy egy csendes utcában (szigorúan a tömött teraszok mellett) bőgeti a gépet – áll Maszi bejegyzésében, aki hölgyként és kívülállóként tör pálcát a magamutogató bájkerek felett…
Nőként persze nem hagyja ki a ziccert, Maszi gyorsan utal rá, hogy aki efféle hangzavarral próbálja felhívni magára a figyelmet, az mit kompenzál, mi kicsi, mi kevés neki, hogy erre szorul. Írásában persze jelen vannak a sommás, mindent egybemosó általánosítások is, de ettől még igaza van: ne azzal hívd fel magadra a figyelmet, hogy hány decibelnél tudod beindítani a parkoló kocsik riasztóját… Vagy ha mégis, hát törődj bele, hogy azzal nem elismerést vívsz ki, hanem ilyen csípős kritikát, mint Maszi írása a Caféblogon 🙂