A születésnapi ajándékom idén egy hét egyedül motorozás volt hosszában és keresztben az Alpokban. Ha valaki még nem csinált ilyet, nagyon ajánlom, szinte receptre kellene felírni.
Minden gondtalan – vagy bizarrul fogalmazva sikeres – utazás kulcsa az előkészületekben rejlik. Nekem az elmúlt 16 év motoros tapasztalata, valamint szinte az összes sisak-, ruházat- és csomagoláskonfiguráció kipróbálása után nem volt nehéz összeszedni, mire lehet szükség egy ilyen úton. Mi több, már alig akad olyan időjárási vagy élethelyzet, amelyre ne lapulna megfelelő felszerelés valamelyik táskában.
Mivel navigálj motoron?
Ami viszont némi fejtörést okozott, az a tervezés és a navigáció: korábban a BMW-m TomTom-alapú appja az okoskerék-vezérléssel nem volt rossz, szerettem, hogy viszonylag automatikusan működött minden, néhány lefagyást leszámítva. Ezzel szemben a jelenlegi géphez, a Moto Guzzi V85TT-hez rendelt (Piaggio) MIA már egy bántalmazó kapcsolat felé hajlik… A Here navigációs appját autóban jobban szeretem, mint a Waze-t, mert utóbbi hajlamos iszonyú kreténségeket betenni az útvonalba. Szóval ebből a szempontból pozitív, hogy a motor gyári appja mögött a Here a térképszolgáltató.
A probléma abban rejlik, hogy a tervezés csak akkor engedélyezett, ha már a telefon csatlakozott a motorhoz, ráadásul ekkor is csak minimálisan konfigurálható az útvonaltervezés. A másik problémám, hogy csak álló nézete van, de a műszer feletti Hyperskid kiegészítő sínre csak fektetve lehet rögzíteni a telefont. Ami fontos tapasztalat lehet a túrázóknak, hogy ezúttal a manuális tervezést kíváncsiságból megpróbáltam AI-alapúra cserélni, de ebben a két fő szolgáltatótól elég gyenge próbálkozásokat kaptam. Például amikor az útvonal módosítását kértem, mert Rábafüzes nem esett útba, egyszerűen áttette Ausztriába…
A jó öreg ismeretalapú keresés, a Google Maps és a Booking.com nézegetésével végül összeálltak a főbb pontok és szállások. Természetesen az útvonalat a kurviger.com-ra bíztam, hiszen ez az egyik legjobban bevált eszköz ezek összekötésére. Persze ettől még hiányzott a hardware, azaz hogy min is jelennek meg az utasítások. Nézegettem CarPlay-kompatibilis kijelzőket, de őszintén nem akartam két tévéméretű kijelzőt bámulni egész úton… Némi tanakodás és keresgélés után a Beeline Moto 2-t választottam mint a probléma egyszerű, tűpontos megoldását.
Előnye, hogy nem foglal nagy helyet és nem is vonja el a figyelmet az útról. Jól konfigurálható az app, és tud többfajta megtervezett útvonalat importálni, sőt a saját útvonaltervezője is használhatónak látszott, bár itt akadtak kompromisszumok, mint minden más alkalmazásnál. Maga a készülék kompakt csomagolásban érkezett, semmi sallang. Felszerelése pofonegyszerű volt, és mivel akkumulátorról is működik, még a kábelezéssel sem kell vacakolni. Méréseim alapján maximális fényerő mellett nagyjából hét órát bír, és ez azért lényeges, mert tiszta időben, nappali fényviszonyok között szükség is van a maximális fényerőre. Tegyük hozzá, hogy hét óra aktív motorozás az 5-600 kilométer, tehát városi utakhoz és egynapos túrákhoz ez még így is bőven elegendő kapacitás.
Bár ez nem konkrét hátrány, de szót érdemel, hogy kis mérete miatt ki kell alakítani azt a rutint, hogy az ember ne felejtse a motoron. A tartója ugyanis nem zárható, a készülék pedig egy mozdulattal levehető, így városban ez problémás lehet. Van ugyan Find My funkciója, de jobb megelőzni a bajt, mint utólag nyomozni, hogy hol is lehet az eszköz…
Beeline Moto 2: ne élesben próbáld ki először!
Ami nálam alapszabály hosszabb út előtt: ha valami új dolgot akarok használni, soha, de soha nem ott kezdek el ismerkedni vele. Így lett ez a Beeline-nal is: beiktattam a nagy túra előtt egy selmecbányai utat, hogy megnézzem, milyen korlátai vannak, nehogy hegyi hágókon kelljen szenvedni vele. Gyorsan kiderült, hogy a kijelző egyszerűen remek és jól látható, a fényjelzés hasznos, és a sisakbeszélőn az irányváltásra figyelmeztető hangjelzés is pont jó. A BMW appal ellentétben, ahol sikerült néha lecsúszni a kanyarokról, mert a hangjelzés 1-2 másodperces késéssel követte a kijelző parancsát, itt egyértelmű, hogy melyek a bekötőutak, és ténylegesen hol kell fordulnom.
Az útvonal konfigurációja minimálisan állítható (gyors, élvezetes és pihentető), én utóbbit használtam: meglepő, de nem kretén utakat és értelmetlen plusz kilométereket tervezett… Beprogramozhatod, hogy mindig megállítsa a rögzítést a pihenőknél, és az automatikus újratervezés is állítható
Figyelmeztet a fix sebességmérőkre, a sebességhatárokat is jelzi, és a térképimportok is nagyon könnyen kezelhetőek: egyszerűen lementheted és sorba rendezheted a szakaszokat. Így aztán mindig egyértelmű, milyen szakaszt készül lemotorozni az ember, főleg, hogy van Beeline online útvonaltervező is, mely használható darab, de azért még van hova fejlődnie. Alapvetően, ha minden stimmel, vagy ő tervezi az útvonalat, akkor nagyon jól beleolvad a motorozás élményébe. Soha nem zavaró, de egy pillantással rögtön lehet tudni a legfontosabb útvonal-információkat, például hogy nyújtott ívvel vagy visszafordítóval van-e dolgunk.
Ami nem annyira jó, de részben értem a funkcióját: ha importált útvonalról letérünk, mert terelés van – vagy csak épp nincs kedvünk 20 km-t egy felmart út kavicsai között végigszenvedni –, akkor nem tervez kitérőt, csak egy iránytűszerű szaggatott vonallal és távolságméréssel jelzi az elhagyott út utolsó pontját. Valljuk be, ennek a problémának azért lehetett volna jobb megoldást találni, ami hatékonyabban segíti a motorost váratlan helyzetben. Apropó, importált út: ebben az esetben nem figyelmeztet a sebességmérőkre és a sebességhatárokat sem mutatja, hiába van beállítva – ez szintén fejlesztésre szorul.
Kézzelfogható és nagy hátrány, hogy a Beeline egyáltalán nem dolgozik forgalmi adatokkal. Ez a hétvégi motorosoknak lehet, hogy sosem fog feltűnni, de munkanapokon életmentő lehet a zsúfolt pesti utakon a 35-40 fokos kánikulában. Rendben, elvileg létezik havidíjas előfizetés, ha több információra vágysz, de a működését jól jellemzi, hogy még a Beeline-ügyfélszolgálat segítségével sem sikerült aktiválni. Túrázáshoz vagy csak elugrani egyet motorozni? Erre tökéletes eszköz, napi bejárásra viszont a forgalmi adatok hiánya miatt csak korlátozottan ajánlanám – az ingázóknak továbbra is a hagyományos GPS-eket javaslom ilyen célra.
Akárhogy is, alapvetően egy nagyon jól kitalált, ügyes eszköz, így négy különböző motoron, közel kétezer együtt töltött kilométer után sem döntenék más mellett. A Beeline-fejlesztőcsapat láthatóan reagál a kritikákra, és folyamatosan fejlődik a szoftveres támogatása, ezért remélem, hogy a tesztben felsorolt apróságokat a következő szezonra kicsit kikalapálják, és még hatékonyabb segítség lesz a motorosoknak.