Parkoló kocsinak csapódott és meghalt egy motoros ma reggel, Kecskeméten – hallottuk ma reggel a rádióban.
Még vége sem volt a híradásnak, gondolatban máris elképzeltem, ahogy ezt egy fodrászüzletben, kisboltban vagy irodában kommentelik a motorozást csak hírből ismerő „civilek”:
– Nem bírta bevenni a kanyart! Biztos, megint száguldott! – A múltkor is majd’ letörte a tükrünket! – Ki fogja megfizetni a kocsiban keletkezett kárt? – hallom, s közben látom is magam előtt a rosszalló arcokat, akik csak valami félreértett PC-mánia nyomán nem vágják rá nyomban: A donor…
Ne ítélj elhamarkodottan!
Egy órával később, immáron a képernyőn köszön vissza a hír, szinte ugyanúgy hangzik, leszámítva azt a bizonyos, három fontos szót:
…kanyarodó autó miatt parkoló kocsinak csapódott és meghalt egy motoros ma reggel, Kecskeméten…
– Egy Opel Vectra típusú személygépkocsi közlekedett a Mindszenti körúton, s balra akart fordulni, amikor összeütközött a szemből érkező Ducati Monster motorkerékpárral, mely következtében az 52 éves motorvezető a helyszínen elhunyt – tette hozzá a rendőrség közleménye.
Lám, csak három szó, és a felelőtlen, álló kocsikat összetörő ámokfutóból egy középkorú, vétlen motoros válik, aki egy elé kanyarodó, figyelmetlen sofőr miatt hunyt el.
Tanulság? Csupán annyi, hogy nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni néhány szavas, a felszínt is alig kapargató hírekből, hiszen az igazság néha tényleg csak pár apró kifejezésen múlik – legyen szó motorozásról vagy az élet más területéről.