Dunlop SportSmart 2 Max teszt – III. rész

Dunlop SportSmart 2 Max teszt – III. rész

- Kategória: Teszt
0

Röviden úgy tudnám összefoglalni a Dunlop-teszt második részét, hogy: Minden körülmények között kipróbálva! Az elmúlt egy hétben tényleg volt minden, a heves zivatartól a mínusz két fokos hágókig…

Kellemeset a hasznossal – gondoltam, így a megkésett nyaralásunkat összekötöttem egy európai hágó-túrával, hogy párom, aki még nem látta az ikonikus látványutakat, kicsit belekóstoljon a valódi szerpentinezés élményébe. Nem mellesleg ez azért is jó ötletnek tűnt, mert így a környező országok legjobb aszfaltcsíkjain tehettem próbára az egyre inkább szívemhez növő SportSmart 2 Maxot…

Három országon át a Dunloppal

Ausztria-Szlovénia-Olaszország, ez volt a terv, s mivel a gépem – legalább is hengerűrtartalomban – vagy kétszer veri az ő Yamaháját, a málhás szamár szerepét is magamra vállaltam. Végül annyi minden került szegény Hondára, hogy a durván megnőtt összsúly miatt egyben az „abroncs viselkedése utassal” részt is kipipálhattam… Az M7-esről gyorsan letértünk a 8-as útra, Rábafüzesnél intünk búcsőt Magyarországnak, és Villachon át érjük el első célállomásunkat, a Lachtal Olympia Hotelt, ahová sok-sok esőfelhőtől kísérve, de végül szinte egy csepp csapadék nélkül érkeztünk meg.

Sok felhőt láttunk, de esőt csak alig – gyakorlatilag száraz ruhában érkeztünk meg Lachtalba. Nem sejtettük, hogy a következő napokban már nem lesz ilyen szerencsénk…

Igaz, Klagenfurt után volt egy rövid zivatar, itt szándékosan kerestem a tócsákat, a nyomvályúkban összegyűlt, mélyebb vízátfolyásokat, de a SportSmart semmi jelét nem mutatta, hogy gondot okozna „neki” az egyre mélyülő víz – miként szárazon tökéletesen vizsgázott eddig, úgy esőben is jelest érdemel, a tempót növelve sem jelentkezett vízenfutás vagy bármilyen más, zavaró reakció. Ha megengeditek, itt tennék egy kis kitérőt, ugyanis mindenkinek ajánlom a Lachtal Olympia Hotelt – jómagam már vagy húsz éve járok ide, motorosoknak egyszerűen tökéletes.

Irány a Grossglockner?

Másnapra terveztük a Grossglocknert, de sajnos a hóhelyzet miatt lezárták az utat, pedig igazán nagy kedvem lett volna igazán durva körülmények között, akár fagypont közeli hőmérsékleten is kicsit vallatóra fogni a Dunlopot, hiszen a sportgumik köztudottan egyik legnagyobb ellensége a farkasordító hideg, itt derül ki igazán, mennyire univerzális egy abroncs. Sebaj, itt vagyunk az Alpok gyűrűjében, keressünk egy másik csúcsot! Kaptunk is egy ötletet, ami nem is volt messze, ez volt Dobratsch Naturpark. Villachból indulva célozzuk meg a majd kétezer méter magas csúcsot, a már Ausztriában megszokott, végig kiváló minőségű szerpentinen. A SportSmart tette a dolgát, az egyetlen negatívum, miről már legutóbb írtam, a hosszanti bordák zavaró hatása most már egyszerűen megszokottá vált – tudatosan készülök rá, hogy kanyarban a felmarások, nyomvályúk kissé megtáncoltatják a Hondát, mióta a Dunlop van fent.

A ragyogó idő csak látszat: -2 fokos fagy várt minket a csúcson…

A csúcshoz közeledve egyre inkább érzem a metsző szelet, majd ahogy felérünk, drasztikusan csökken a hőmérséklet: mínusz két fokot (!) mutat a kijelző. Nesze, kellett nekem hidegért rimánkodni, most aztán megkaptam… Nos, ha már így alakult, tempót váltok, és hamar el is érem az abroncs határait: kigyorsításokon táncol a CBR fara, fékezésnél sincs az a megingathatatlan tapadás, mint akár 10-15 fokban, de ez aligha felróható a Dunlop mérnökeinek – egy ilyen sportgumit az utcai motorosok és a pályázók jellemző hőmérsékleti tartományára, 15-30 fokra kell belőni, és ott tényleg tudása legjavát nyújtja.

Az abroncs hazai forgalmazója az R17.hu

Gyerünk a tengerre!

Harmadik nap reggel korán indulunk a már megszokott borongós, de nem esős időben. Irány Olaszország, Szlovénián, pontosabban a Triglav Nemzeti Parkon keresztül, s ha már erre járunk, megnézzük a Bledi-tavat és a Slap Savica vízesést. Itt jegyezném meg, mindkettő gyönyörű, ha valaki erre jár, semmiképpen ne hagyja ki! Esőfelhőktől kísérve hajtunk fel a Vrsicre, ahol a frissen beszerelt, de hideg és esős időben gyakorlatilag működésképtelen fékbetéteknek „köszönhetően” gyorsan azt is megtudhattam, hogy vízen is nyugodtan lábtartóig dönthetem a motort, bár mondanom sem kell, hogy ez nem előre betervezett próba volt… Akárhogy is, a Vrsic nem éppen tükörsima, déli oldalán, az eső áztatta aszfalton is sikerült bevenni a kanyart, még ha meg-megmozdult alattam a Honda, szóval volt bőven tartalék a SportSmartban – ezúton is örök hála a mérnököknek, hogy erre is gondoltak.

Vízen vagy szárazon? Szinte mindegy! Az esőben rakoncátlankodó fék miatt azt is megtudhattam a Dunlopról, amit egyébként nem akartam…

Innen már jórészt városnézéssel, a szó hagyományos értelmében vett nyaralással töltjük az időt, így a Dunlopra csak annyi feladat hárul, hogy elvigyen bevásárolni, vacsorázni és hasonló helyekre, no meg vagy ezer kilométert kibírjon autópályán, ugyanis a hét végén újra esőre hajló idő miatt a leggyorsabb, legegyszerűbb úton jövünk haza Olaszországból.

Hogy áll a mintamélység?

Újra itthon vagyunk, elégedetten nézegetem a gumit. Ahhoz képest, hogy egy kimondottan puha, másodpercek alatt bemelegedő sportgumi, és ezúttal jórészt autópályán használtam, ráadásul nyakig pakolva, egészen minimális a kopás, nagyon meglep, amit a kijelzőn látok, és rettegett „kockásodás” se látható rajta, az autópályaél egyáltalán nem látszik.

Mintha csak kimondottan sportgumik tesztelésére építették volna – ez egy igazi motorosparadicsom!

Újabb kétezer kilométer, tehát összesen 2700 után 4,11 mm a hátsó közepén, a szélén 3,33. A tapasztalatokat és a méréseket összesítve bátran mondhatom, ismét egy univerzális sportabroncshoz van szerencsém. Bátran bevethető nagytestű sportgépeken is, bírja a gyűrődést, ha igazán durva a tempó vagy a terhelés, de a tartósságára sem lehet panasz.